Összeállt az év végi koncert repertoárja - Tankcsapda interjú
Debrecenben nagyon-nagy hagyománya van az év végi Tankcsapda koncertnek. Nem csak a városból, hanem az egész országból zarándokolnak a hívek a hazai pályás szentéjbe, amit eddig ötször töltöttek meg a Tankok. Persze a csapat tagjai számára nem a rekorddöntögetés a cél, hanem, az hogy ismét egy látványos-hangos rock koncertet lásson-halljon, december 29-én a közönség.
Tavaly szilveszterkor Debrecen Főterén koncerteztetek. Nem fog most hiányozni?
Lukács: Amikor felmerült a főtéri szilveszter ötlete, már akkor is tudtuk, hogy bármennyire fog sikerülni, ez egy egyszeri alkalom lesz. Nem fogjuk innentől kezdve minden év szilveszterét Debrecen Főterén tölteni, de nem csak a hideg miatt, hanem mert annak a koncertnek pont az volt az érdekessége, izgalma, hogy egyszeri alkalom volt. Nem azt mondom, hogy soha többé, de az biztos, hogy nem akarunk ebből rendszert csinálni. Jó buli volt, rengetegen voltak, imádták az emberek.
Cseresznye: Nekem azóta is többször emelgetik, hogy játszunk már ott. Mikor kiderült akkor az volt, hogy miért nem a Főnixben, most meg sokan mondják, hogy annyira jó volt, hogy milyen jó lenne megint.
A Főnixre összeállt már a program, vagy még bele-bele nyúltok a repertoárba?
Lukács: Az igazság az, hogy egy ilyen koncert elég sok technikai meg más előkészületet igényel, így már illik tudni azt, hogy mit játszunk Debrecenben. Többek között túl azon, hogy szeretünk koncertezni, ezért is vannak decemberben bulijaink, hogy kipróbáljuk azokat az ötleteket, amit nagyjából gondoltunk.
Mi alapján szelektáljátok a dalokat. Ilyenkor ritkábban hallott dalok is szerepelnek a repertoárban?
Cseresznye: Nagyon nehéz, mert mindenki mást szeretne hallani. Megpróbálunk minden időszakból válogatni, nyilván vannak kihagyhatatlan slágerek, amit a rajongók szeretnének hallani. De azt is megnézzük, hogy tavaly mit játszottunk.
Fejes: Szerencsére nyitott a közönség, és vannak olyanok, akik nyilvánvalóan azokat a számokat várják, amelyeket annyira nem játszunk. Ezen a turnén is van olyan nóta, amit még koncerten soha nem játszottunk és a közönségnek nagy kedvence lett. Illetve kicsit le vannak porolva, kicsit át vannak hangszerelve, kicsit másképp szólalnak meg. A kötelező slágereket ugye el kell játszani a közönség nagy része ezeket várja, ezeket ismeri.
Lukács: Ráadásul számunkra is fontos az, hogy időről időre, turnéról turnéra, új dalokat vegyünk elő. Ha mindig ugyanazt a húsz dalt játszanánk, akkor nem csak a közönség számára válna unalmassá, hanem számunkra is.
Van azért néha olyan érzés bennetek, hogy már unjátok a Tankcsapda klasszikus slágereit?
Fejes: Nem jellemző, ezt el kell fogadni, ezt egyszerűen tudomásul kell venni. Ha kicsit uncsi, vagy ha egy kicsit már megkopott, akkor is. Pláne egy nagykoncert alkalmával. De egyébként érdekes dolog szerintem, hogy vannak olyan méltánytalanul elfeledett dalok, amik ugyanannyira erősek, mint a nagy slágerek csak egész egyszerűen valamilyen szelekció alapján eltűnnek. Amikor meg átnézzük a listát, akkor rájövünk, hogy „hú”, ez a szám is milyen jó, és élőben is tök jól tud működni. Azt gondolom, hogy mivel a Tankcsapda repertoár elég nagy, ezért nekünk bármikor könnyű olyan nótát előrántani, amit ha élőben elkezdünk játszani tök jó hangulat lesz.
Túl a zenei részen, van más feladatotok is, egy ilyen nagykoncert előkészítésben?
Lukács: Igen, hogy ne rúgjunk be nagyon, és ne legyünk másnaposak. Karácsonykor ne együnk annyi bejglit hogy kipukkanjon a hasunk… hehe…
Cseresznye: Ez a hatodik, és azért már könnyebb dolgozni, mint mondjuk az első kettőnél. Nincs az a feszültség, stressz. Persze itt is oda kell figyelni mindenre, de a stáb jóval könnyedebben kezeli ezt az egészet.
Fejes: Egyre profibb és tudatosabb minden. Azért azt tudni kell, hogy napi szinten felvetődnek olyan dolgok, amit meg kell oldani, és akkor eldöntjük, hogy ki oldja meg, éppen ki ér rá, vagy ki ért hozzá. És akkor megoldjuk. Ez úgy működik, mint egy kis cég, ez nem egy borzasztó nagy gépezet, hogy ki vannak osztva a feladatok, és egyébként a zenekart meg masszőrök masszírozzák, és szaunába járunk és pszichológusok készítenek fel a koncertre.
Mi alapján választjátok ki az előzenekarokat? Ezúttal például egy külföldi bandát is láthatunk előttetek.
Cseresznye: Mi szoktuk kiválasztani, hogy kik játszanak a Főnix Csarnokban meg egyáltalán előttünk. A Verismo dobosával, Vajda Tamással, találkoztunk egyszer Los Angelesben. Megismerkedtünk, és tartottam vele a kapcsolatot, idén pedig felvetődött az ötlet, hogy mi lenne, ha átjönnének játszani. Ő egyébként egy szombathelyi srác, aki aztán ottmaradt Amerikában, a másik két tag viszont amerikai.
Fejes: A másik banda a Leander. A gitárosával, Vörös Attilával, nagyon régóta személyes jó a viszony, és tök jó bandája van, mi meg szeretünk jó bandákkal játszani.
Lukács: Meg az is igaz, hogy igyekszünk időről időre olyan fiatal zenekaroknak is lehetőséget biztosítani amire a Leander egy jó példa. Egy olyan feltörekvő banda akikről lehet tudni, hogy amit csinálnak jó, viszont még nem ismerik őket túlságosan sokan. Ez nem valamiféle misszió, hanem azt gondoljuk, hogy érdemes egy ilyen Főnix Csarnok méretű helyen is megmutatni, hogy még több ember ismerje meg őket. A brooklyni banda pedig egy üde színfolt, ritkán van az, hogy egy amerikai zenekar egy magyar zenekarnak az előzenekara.
Sokat koncerteztek. Van olyan szeglete az országnak, ami Tankcsapa által érintetlen terület még?
Lukács: Annak ellenére, hogy az ország nem túl nagy, még így is vannak olyan területei, ahol a Tankcsapda nem fordult meg. Bár ez az arány elég kicsi ahhoz képest, ahol egyszer valaha is voltunk. Ez nálunk koncepció is, hogy minden egyes koncert turné során igyekszünk legalább egy olyan városba, településre, helyszínre eljutni ahol korábban nem voltunk
Nemrég a Papp László Budapest Sportarénában is voltatok egy zártkörű bulin. Ez egy olyan helyszín ahol még nem volt önálló koncertetek. Lesz olyan is, ami nem zártkörű?
Lukács: Előbb-utóbb biztosan lesz. Aki a Tankcsapdát az átlagosnál jobban ismeri, az tudja, hogy mindig olyan helyeken igyekeztünk játszani, ami a zenekar, adott helyzetében az adott kaliberének megfelelő. Inkább azt az elvet valljuk, hogy maradjanak kint egy kicsivel kevesebben, és ne férjen be mindenki, és legyen inkább egy teltházas jó hangulatú buli, mint hogy mondjuk másfélszer annyi ember egy négyszer akkora helyen fél háznál elvesszen a teremben. Az nem kérdés, hogy lehetne egy Arénát csinálni, de valahogy úgy voltunk és úgy vagyunk most is, hogy lépésenként igyekszünk haladni a saját utunkon.
Rengeteget koncerteztek, érnek még benneteket meglepetések?
Fejes: Mindig van valami, kisebb nagyobb balhénk is, de nem jellemző. Vicces dolgok is. Viszont vannak olyan helyszínek, amik teljesen meglepnek bennünket, mert még mindig olyan szinten vannak a körülmények, ami elképesztő. Igazság szerint ez egy olyan világ, hogy aki benne van, csak az szagolhat bele, nem is tudom, hogy ezt hogyan lehetne szóval lefesteni. De ezért szeretjük.
Lukács: Én előszeretettel szoktam a zenekar dolgait a sporthoz, a futballhoz hasonlítani. Bár lehet minden meccsen jellemzően egy labdával, kétszer 11 játékos kétszer negyvenöt percen keresztül játszik, ez egy felületes szemlélő számára lehet meccsenként egyforma, pedig ha valaki szereti a focit az pontosan tudja, hogy ez egyáltalán nem így van. És ha megkérdeznéd valamelyik játékost, mondjuk Dombi Tibit, aki több mint négyszáz meccset játszott csak a Loki színeiben, ő is azt mondaná, hogy nincs két egyforma meccs. Ebben az egészben pont az az izgalmas, hogy tényleg soha nem lehet egyforma a dolog. Ha valaki felületesen nézi a dolgot persze azt gondolhatja, hogy az egyik Tankcsapda koncert, vagy egyik rock koncert olyan mint a másik. Na de ez abszolút nincs így, főleg belülről megélve nincs így. Éppen ezért számtalan jó és rossz, számtalan élményt és példát lehetne mondani, hogy mitől izgalmas egy buli nekünk vagy a közönségnek.
Cseresznye: Például lehetne gondolni, hogy ez a Főnix Csarnok is már unalmas. Ez persze közel nem így van, hiszen egy teljesen új műsort állítunk össze, teljesen új látványelemek vannak, amik ugyanúgy izgatnak minket. Ugyanolyan kihívás, mint az első mert most minden más.
Utoljára 2009-ben jelent meg lemezetek. Mikor lesz új anyag?
Lukács: Most a decembert a koncertek, és a koncertek körüli tevékenységek kötik le, ez rengeteg energiát meg időt jelent. Éppen ezért ezzel a dologgal mostanában nem foglakoztunk, de az is igaz, hogy van egy csomó új téma, van egy csomó új szövegötlet, és az is biztos, hogy mivel a legutóbbi lemezünk már több mint két éve jelent meg, mindenféle értelemben véve illik hamarosan a koncertek befejeztével foglakozni ezekkel a dolgokkal. Ígérni viszont nem merünk, de az biztos, hogy látszik már valami a kanyaron túl…
Itt a karácsony, hogyan ünnepeltek?
Fejes: Mindig együtt töltjük, összeülünk, gyertyát gyújtunk…(röhögés)
Lukács: Énekeljük a ’Hull a pelyhest’…(röhögés)
Cseresznye: Viccet félretéve, ha most magamról beszélek, akkor egy Főnix úgy elviszi a gondolataimat, hogy lehet, hogy testben otthon vagyok, de lélekben én már a koncertre gondolok. Ezzel foglalkozom. Ami persze nem a legjobb a család szempontjából, de hát ez van.
Fejes: Én nem vagyok egy ünnepelős típus. Nemcsak karácsonykor, hanem névnapokon, születésnapokon, de még szilveszterkor sem.
Lukács: Egyébként tőlem gyakran kérdezik ismerősök, hogy „ú és hol fogsz szilveszterezni, nem tudod hová mész bulizni?” Mondom, ne vicceljetek már, nekem egy évben, ha úgy akarom, van kétszáz szilveszter éjszakám. Nyilván a mi szemszögünkből nézve az ünnepek ilyen értelmébe véve mások, mint az átlagemberek számára, mert az átlagemberek ilyenkor év végén engedik ki a gőzt. Ha mondjuk, nekem szilveszter éjszakáján olyan hangulatom van, hogy éppen aznap akarok pihenni meg aludni, akkor gondolkodás nélkül lefekszem este 11-kor és alszom. Egyébként a karácsony nekem abból a szempontból jó, hogy mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül büntetlenül tudok egyfolytában dögleni az ágyban, két napig nem csinálok semmit.
Akkor ezek szerint egymásnak sem vesztek ajándékot?
Fejes: ’ÁÁÁ’, nem vagyunk mi annyira jóban… (röhögés)
Hírek
Mi alapján szelektáljátok a dalokat. Ilyenkor ritkábban hallott dalok is szerepelnek a repertoárban?
