"Mindenki, aki aláírta, hogy mehet adásba, repült." - beszélgetés Németh Alajossal
Németh Alajos a magyar rockélet jelentős figurája, közreműködött a Mini, a Bikini és a Dinamit együttesekben. Beszélgetés a kezdetekről, barátokról, az átkosról és a zenéről.
M.D.G. - Talán egyetértesz velem, hogy a mostani közönség leginkább a Bikinivel kapcsolatban ismer, pedig eddigi pályafutásod sokkal szélesebb, egyrészt Barbara Petrokkal készült lemezre, a Barbara Caféra gondolok, ahol Lantos Zoltánnal játszottál.
N.A.: - Zolival régebbi a kapcsolatom, Péter Ogi lemezén hegedült, amikor megismertem. A lemez nálam a Bikini stúdióban készült, úgyhogy bőven volt időm elmélyülni a hegedűjátékában. Az indiai zenét beépítette hegedűjátékába. Annak idején támogattam fiatalokat, meg nem fiatalokat is. Ez a kilencvenes években történt, amikor kis szünet volt a Bikini háza táján. Szükségem volt feltöltődésre, nem lehet az ember folyamatosan színpadon. Kiadtam magamból mindent a 80-as években. Rengeteget tanultam ezektől az emberektől, többek között Lantos Zolitól is.
M.D.G.: - Sokkal ismertebb a Minivel töltött időd. Első zenekarod volt?
N.A.: - Az első sztárzenekar valóban a Mini volt. Ott kerültem be a „szakmába”. Előtte jazzt játszottam, és amíg hallgató voltam a jazz tanszakon, szerencsém volt az Interbrassba bekerülni, akkor az ország legjobb jazz-zenekara volt, Berki Tamás énekelt, Másik János billentyűzött, Dés László szaxofonozott. Ebbe a nagyon erős csapatba tizenkilenc évesen, szinte gyerekként kerültem. Egyszer mellém ült egy idősebb úr valamelyik koncertünkön a Marczibányi téri Művelődési Házban, nagyon ápolt volt, máshogy nézett ki, mint bárki a teremben, és elkezdett gitározni. Sosem láttam azelőtt, kérdeztem Berkitől, hogy ki ő. Egy amerikai gitáros, felelte Berki, Szabó Gábor, Carlos Santana mellett lakik, Los Angelesben. Koncert után odajött és megkért. Szerzői estem lesz itt a Marczibányi téren és a Hiltonban is. Szeretném a közreműködését. Elvállalja? Így tizenkilenc évesen volt alkalmam együtt zenélni Szabó Gáborral és Másik Jánossal, ez elképesztő lökést adott. Tiszteltem, nagyon erős magja volt a jazznak. Török Ádám itt hallott a Marczibányiban. Bajka Imre a katonaság elől disszidált, megüresedett a basszusgitáros helye, Ádám, elhívott a Minibe. Két napom volt, hogy megtanuljam a repertoárt, kedden keresett meg és pénteken már Szolnokon játszottunk. Barátok lettünk, nagyon szép négy évet töltöttem Vele. Ennek a napnak, -1975. szeptember 5-e- a legérdekesebb része, hogy alig ment el Ádám, rá tíz percre jött Baronits Zsolt, mennék-e a Syriusba basszusozni, mert Orszáczky Jackie Ausztráliába távozott. Tíz perce ígérkeztem el Ádámhoz a Minibe, mondtam neki. Így indult a nagybetűs zenei karrierem, hogy ilyen nagyszerű emberekkel startolhattam. A mai napig meghatározza a zenei hovatartozásomat és megfogalmazásaimat.
M.D.G.: - Abban az időben, amikor Jackie kiment, már nem az eredeti Syrius volt.
N.A.: - Igen, ekkor vált ki Pataki Laci és Ráduly Misi is, ez már egy teljesen más Syrius volt.
M.D.G.: - Nem sokkal később a Syrius zenekar meg is szűnt, jól választottál.
N.A.: - Nem bántam meg soha, hogy a Minibe mentem. Életem egyik legszebb szakaszát töltöttem Ádámékkal.
M.D.G.: - Akkor a Mini jazz-rockot játszott, a legjobb hazai zenekar volt.
N.A.: - A Bem rakparton minden vasárnap koncertünk volt, elképesztő hangulatban. Az emberek feküdtek, néha egymáson, tiszta hippi paradicsom volt. Feszegették a rácsokat, hogy bejussanak valahogy, a sor vége a Clark Ádám tér környékén lehetett. Volt még egy klubunk Zuglóban, a Danuviában. Egyik héten a rakparton voltunk, a másikon Zuglóban. Persze ott ugyanaz volt a hangulat. A Körbe-körbe, Vissza a városba, Asztalhoz leültem voltak a legnagyobb balladáink abban a korszakban, amikor ott voltam.
M.D.G.: - A Bem rakpart az I. Kerületi Tanács épülete volt, nem is tudom, hogy engedték meg a koncerteket.
N.A.: - Az igazgatónő Margit néni támogatott minket, megengedte, hogy megjelenjen ez a szubkultúra ott a Bem Rakparton, szemben a Parlamenttel. A Tabánt is az I. kerület szervezte. Az Ő ujjlenyomatukat viselte az LGT, Mini koncert minden május elsején. Az sem volt piskóta, húszezer ember előtt játszani.
M.D.G.: - Úgy tudom Margit néni nem volt párttag. Nagyon ügyes volt, hogy ezeket keresztülvitte. Hallottál felőle?
N.A.: - Nem, azóta nem.
M.D.G.: - A Bem rakparton, a koncerteken vetítés is volt, két vetítővel, színes körök, melyekben buborékok keveregtek.
N.A.: - Nem minden alkalommal. Azért voltak társművészeti megmozdulások. Az FMH-ban (Fővárosi Művelődési Ház) is használtunk diaporámát, Felvinczy Attila és mások is vetítettek. Szerettem és a nagy koncerteken ma is használunk vetítést. Ha tudod társítani a képi világot a zenével sokkal többet adsz, mint egy sima koncerten.
M.D.G.: - A hatvanas évek végén, amikor a Mini kezdett, még a Pink Floyd is vetített fény effektusokkal dolgozott. Azért mondom ezt, hogy éreztessem, mennyire együttmozgott a magyar zene a világgal, nem csupán a Mini, a Syrius, a Rákfogó, az Interbrass, Radics Béla és idesorolnám még az akkori LGT-t, is , az akkori világ élvonalába tartoztak.
N.A.: - A hetvenes évek kimagasló eredményeket hozott a magyar könnyűzenében.
M.D.G.: - Említetted a Körbe-körbét. Úgy Tudom, Te vagy a zeneszerző.
N.A.: - A Németh Karcsival közösen hoztuk össze. Ő hozta a témát, volt benne egy basszus-szóló. Később a Vuk rajzfilm zenéje lett, ott lett igazán népszerű.
M.D.G.: - Ádámnak sok problémája volt az akkori vezetőkkel, a sanzonbizottsággal az MHV - val. Szövegeit folyton visszadobták, amit mondjuk nem is csodáltam az akkori pártideológiák árnyékában. Lázadó volt, egy nemzedék hangja, amit rengetegen szerettek, és amire generációk nőttek fel.
N.A.: - Erdős doktor erősen baloldali beállítottságú volt és tűzzel-vassal harcolt a maga igazáért, ami nem biztos, hogy nemzetközi szinten is igaznak bizonyult, de úgy gondolta, hogy neki van igaza. A Hanglemezgyártó vállalaton belül is volt egy sanzonbizottság, amit persze nem így hívtak, egyszerű cenzúra volt. Ami nem tetszett nekik, azt kihúzták, vagy nem lehetett lemezre írni. Akkor nem úgy volt, hogy fogtad magad és elkészítetted a korongot. Vagy jóban voltál az elvtársakkal, vagy az egészet megette a fene. Szerencséje volt Ádámnak, hogy a sok lázadó szövege mellett voltak szép lírai és irodalmi szövegei is. Nekem kicsit a francia irodalmat juttatta eszembe, Baudelaire, Verlaine, stb.
- Az asztalhoz leültem c. ballada egy kicsit más. Nekem pl. az egyik kedvencem. Azon persze nem csodálkoztam, hogy a versnek a kábulat nélkül semmit sem ér már rongy életem sora kiborította a bilit náluk. Amikor én a Minibe kerültem, már máshogy fogalmazott Ádám, nem voltak éles társadalomellenes kirohanásai, a Feketegép, a Vissza a városba, a Körbe-körbe, és a Játék rock c. dalaink már nem sértettek senkit. Ezek a dalok, amik a Vissza a városba lemezre felkerültek, már egy konszolidáltabb Mini arcot mutattak a hatalom felé.
M.D.G.: - A Reggeli tó volt az egyik legszebb daluk. Ádámot kérdeztem, miért nem játsszák?
M.A.: - Elfelejtették. Kérdeztem én is, amikor koncertre készültünk, azt mondja elveszett.
M.D.G.: - Annak idején MK 25-ös BRG magnóval felvettem, sajnos nincs meg a felvétel. Meg kéne hirdetni a Facebookon, hátha előkerül valakinél.
N.A.: - Lehet, hogy gyűjtőnél fellelhető. Erről a korról még elmesélném, hogy akkor nyílt ki a lengyel piac, a magyar zenekarok előtt. Az LGT után a Generál a Skorpió, azután a Mini is helyet kapott a lengyel színpadokon. Volt olyan év, hogy többet játszottunk kinn, mint itthon, több mint száz előadásunk volt Lengyelországban.
M.D.G.: - Pedig a lengyeleknek legalább olyan jó, a világgal lépést tartó zenéjük volt jazzban is és rockban is, mint nekünk. Például Niemen, SBB.
N.A.: - A bátyám az SBB-ben dobol.
[2012.02.14.]
Hírek
