Az idei Eurovíziós Dalfesztivál második hazai elődöntőjének egyik fénypontja Veres Mónika dala volt. Az érett énekessé cseperedett Nika magával ragadó előadása a döntőbe repítette a This Love-ot. Beszélgetés szakmáról, hivatásról és alázatról…
Sokunk fülében ismerősen cseng az 1998. év egyik nagy slágere, az akkor tinilány, Nika Papa, ne félts! című felvétele. Veres Mónika azóta felnőtt, hangja, személyisége által pedig igazi előadó, művész lett. Adottságai, tanultsága és profizmusa révén könnyedén mozog a különböző zenei műfajok között. Erőteljes, képzett és érzelmes hangjával amúgy a hazai zenei élet kiválóságait támogatva a háttérből, ezúttal, az idei Eurovíziós Dalfesztivál nemzeti fordulójában szólistaként lépett a nagyközönség elé.
A produkció iskolapéldája a dal, az előadó és az előadásmód harmóniájának. Ilyen, amikor a varázslat testet ölt, és ilyen, amikor megszólal…
– Felnőttél. Múlt szombaton egy érett, profi énekesnőt láthattunk a színpadon. Papád nem félt már? – Sajnos apukám már nem él. Amíg élt – mint minden normális szülő –, természetesen féltett. Biztosan figyel valahonnan, vagy védőangyal formájában körülöttem van.
– Fiatalon volt egy énekesi karriered, az utóbbi években pedig session zenészként érdemeltél ki magadnak biztos helyet a magyar zenei életben. A hazai eurovíziós elődöntő második körében makulátlan hanggal, – nem tudom, te mit éreztél, de számomra – magabiztos fellépéssel, hiteles, alázatos előadással kápráztattál el bennünket, nézőket. Mi mozgatja ezt az elképesztő „gépezetet”? – Nekem ez a hivatásom. Az alázatosság a színpad, a zene, a munkád felé elengedhetetlen ahhoz, hogy igazán hitelesen tudd megmutatni magadat a közönség számára. Amikor mondtad, nem tudod, mit éreztem – én sem nagyon. Amikor az előző produkciót pontozták, volt egy pár másodpercem arra, hogy tudjak összpontosítani. Nyilván izgultam, ami normális. Szerintem hazudik, aki mást állít. Nagyjából a nóta egyharmadától tudtam elengedni magamat, de sok mindent ki tudtam zárni, csak a zenére figyelni. Számomra ez a legfontosabb, függetlenül attól, milyen minőségben lépek színpadra.
Engem a zenészszakma az utóbbi jó pár évben mint session zenész, háttérvokalista ismer inkább amellett, hogy nyolcadik éve a Babos Project Specialben, Babos Guyszi bácsi dzsesszzenekarában szólistaénekes vagyok, egy tizenhárom tagú salsazenekarban szintén elöl állok, több mint egy éve a Garami Funky Staff-ban is hangot adok, a Póka Egon Experience-ben pedig kemény rockot énekeltem, 2006-ban az 56 csepp vér című musicalben megkaptam a női főszerepet, Júliát. A 26 évem alatt több műfajban kipróbálhattam magamat, annyi minden történt, amiért nagyon hálás vagyok.
– Az elődöntőben elhangzott, hogy a dal talált meg téged… – Várkonyi Attila kötött össze a szerzőkkel, Molnár Imrével, Chris Landonnalés Taryn Murphy-vel, akik a dalt énekes nélkül benevezték a magyarországi elődöntőbe. Megkeresett, hogy ha tetszik a dal, és magamra tudom formálni – hiszen nem nekem írták –, énekeljem el. Sokféle zenei stílust szeretek, de a balladák különösen közel állnak a szívemhez. Azt éreztem, el tudom úgy énekelni, hogy megérintse az embereket. Szerintem ezt egy szerencsés találkozásnak lehet nevezni.
– Milyen lehetőséget tartogat számodra az Eurovíziós Dalfesztiválon való részvétel? – Sémának tűnik, de azért beszélek ilyen nyugodtan róla, mert fogalmam sincs, milyen lehet egy országot ilyen módon képviselni. Egyrészt nagy és felelősséggel járó megtiszteltetés; másrészt vonzó az ottani technikai körülmények, a munkamorál, az ennyi ember előtt való éneklés megtapasztalása, hiszen erre – hacsak nem vagy világsztár – nem sokszor adódik lehetőség. Úgy próbáltam felkészíteni magamat, hogy az a fontos, hogy minden helyzetben vállalni tudjam, ha visszanézem a felvételt, akármilyen a kimenetele. Ezt most, a döntő előtt is így gondolom. Persze igen megsimogatná a szívemet-lelkemet, ha sikerülne, de azt gondolom, ebből a nyolcasból bármelyik produkció megérdemli a kijutást, mivel nagyon tehetséges, különböző zenei stílusokat képviselő előadóművészekről beszélünk.
Nézd meg Veres Mónika eurovíziós elődöntőbeli előadását!
– Király Linda nyilatkozta, hogy bár versenyről van szó, ők nem annak tekintik. – Igen. Ebben az a vicces, hogy a produkciókban számos barátom, zenésztársam vesz részt, ami önmagában egy nagy buli. Büszke vagyok, hogy ezen előadók között az én nevem is szerepel a This Love című dallal. Örülök, hogy Fábián Juliék is bekerültek, mert nagyon szeretem a hangját, és az egész műfaj közel áll hozzám. Annak is örülök, hogy nem feltétlenül csak a mainstreamből kerültek ki a döntősök.
– Mi történt veled múlt szombat óta? – Nagyon jól esett Micheller Myrtill gratuláló üzenete, Makány Mártától pedig érkezett egy telefonhívás, miszerint nagyon szívesen foglalkozna azzal a kérdéssel, hogy a megjelenésemet tökéletesítse. Igen megtisztelő, hogy az idejét, az energiáját és a tudását arra fordítja, hogy a feltételezhetően a tetszését elnyerő produkcióhoz hozzátegye az ő legjobbját.
Csatlakozz, ha érdekel a dalverseny
– Számos, neves produkcióban működsz közre. A szakma elismerésképpen, 2011-ben Az év sessionzenésze címmel Fonogram-díjjal jutalmazott. Most úgy tűnik, a háttérből segítő énekesi szerepből újból rivaldafénybe kerülsz… – Szerencsére sok mindenkivel dolgoztam/dolgozom együtt (Takács Nikolas, Caramel, Zséda, Bereczki Zoli, stb.), hívnak műsorokba (pl. Megasztár); így többen kérdezték, nem biztosabbak-e ezek a vokalistamunkák, minthogy elkezdem építeni a saját produkciómat. Erre mindig azt mondom, hogy vannak álmaim, amelyeket nem akarok feladni. A lehetőségek azt mutatják, hogy csinálnom kell. Nagyon szeretem azt a fajta munkát is, amikor egy művész előadásához alázattal hozzá tudom tenni a tudásomat, de érzek magamban elég energiát és közölnivalót. Talán nem is baj, hogy eltelt ennyi év, megszakadt a folyamat, nem voltam folyamatosan szem előtt, hanem közben elmentem tanulni, fejleszteni a személyiségemet. Lehet, most jött el az az idő, hogy megmutassam magamat.
– Függetlenül a döntő kimenetelétől, hogyan tovább? – Már beszéltük zeneszerző barátokkal, hogy melyik az az irányvonal, amelyik nekem a legjobban áll. Ha több stílusú, az sem baj. Azt gondolom, színes emberek vagyunk, különféle hangulati állapotokkal. Miért kellene egy stílusba bekategorizálni egy előadót? Hogy mi lesz ennek a kimenetele, az mind a jövő zenéje.
Hírek
