Az egyetlen és igaz Adele: Minden, amit a sokszoros Grammy-díjas énekesnőtől megkérdeznél, befejező rész
Egy diadalmas, rekordokat döntögető év után - amikor Adele szembe nézett a műtétével járó lehetséges kockázatokkal is – elnémult, majd amikor visszatért a hangja, szinte azonnal megnyílt a Vogue újságírója előtt. A legutóbb 6 Grammy-t bezsebelő sztár a magazinnak beszélt hírnévről, családról és a jövőről. Jonathan Van Meter riportja következik a befejező résszel.
Nem akar márka lenni
Nem véletlen tehát, hogy a hip-hop világ hamar magához ölelte, és az érzés kölcsönös volt. Van egy fixa-ideája Beyoncé-ról, és a beszélgetés során többször utal Mrs. Jay-Z-re. „Hatalmas és állandó része az életemnek és a művészetemnek 10 vagy 11 éves korom óta. Imádom, hogy minden dala mennyire erőteljes. Még amikor férjhez ment, és Jay-Z az ujjára húzta a gyűrűt, akkor is kiadta a ‘Single Ladies-t’. A maga útját járja. És megkapja, ami jár neki. Szerintem ő nagyon inspiráló. És gyönyörű. Nevetségesen tehetséges, és mégis a legkedvesebb ember, akit valaha ismertem. Én teljesen az ellentéte vagyok. Tudok ülni a fenekemen, tudok lusta lenni. Ő ösztönzött arra, hogy akarjak kezdeni valamit az életemmel.” (Vajon csak véletlen, hogy Beyoncé pont Blue-nak nevezte el a nemrég született kislányát? És nem ad örömre okot, hogy Penny az utolsó pillanatban meggondolta magát, és a Blue-t végül Adele középső nevének választotta, és nem az elsőnek?)
Egy nap ismét a fotózáson lógtunk, és megkérdeztem Rose-t: „Mi az, amit soha senki nem kérdezett meg Adele-ról?” és azt felelte: „Filmek. A megszállottja a filmeknek.” Szóval a fotózás végén, ültünk Adele sofőrős Mercijében – női sofőrje a vezető ülésben -, és felhoztam a témát. „Legalább hat vagy hét filmet megnézek egy héten” – mondta. „Al Pacino a kedvenc színészem. Én csak Al Pac-nak hívom. A Keresztapa a kedvenc filmem. A Sebhelyesarcú, a Kánikulai Délután, az Egy Asszony Illata… És imádom Martin Scorsese-t és Leo DiCaprio-t és Daniel Day-Lewis-t.” Megjegyzés: mindent, ami nagyon férfias.
Volt valaha színészi ambíciója? Az összes közül a legnagyobb röhögés a válasz. „Nem!” Szakad odakint, ezért parkoltunk a járdára. Csak egy apró, halvány fény világít a hátsó ülésen, és a gyönyörű arca – telt ajkak, hibátlan sápadt bőr, buja műszempillák – körülvéve vastag oroszlánsörényével, hullámos, szőke csíkos haj, mintha egy közelit látnánk a klasszikus filmekből.
Egy arc a mozifilmekből, ha valaha volt is ilyen. „Megvolt a színészi debütálásom az Ugly Betty-ben, és képtelen vagyok megnézni. Magamat játszottam, de annyira kényelmetlenül éreztem magam, hogy úgy hangzott, mintha egy amerikai próbálna brit akcentussal beszélni. Olyan volt, mint Dick Van Dyke. Én vagyok minden idők legrosszab színésznője. Olyan vagyok, mint egy ki…..tt kartondoboz! Borzasztó. Nem, abszolút nem áll szándékomban színészkedésre adni a fejem vagy parfümöket gyártani.”
Más szavakkal, Adele nem akar márkává válni. Ki akarna annyira keményen dolgozni? „Elég fárasztónak találom.” – mondja az énekesi pályáról. „Megvisel engem. És mindig olyan érzésem van, hogy kimaradok dolgokból. Amikor elfoglalt vagyok és turnézok, úgy érzem, benne ragadtam ebben a lufiban, míg a barátaim haladnak előre a dolgaikkal. De amikor érzelmes leszek, és felhívom őket Skypon, azt mondják, ’Semmi nem történik. Tényleg semmi.’ Szóval ez az, ami megvisel engem. Folyamatosan paranoid vagyok az életemmel kapcsolatban, hogy ez el fog tűnni és ők mind elfelejtenek engem.”
Talán ezért is, azt tervezi, hogy ha az összes tavaly lemondott koncertjét megtartotta, egy hosszú időre elmegy. Sőt, már mér megtette az első lépést, hogy közelebb legyen Brighton-hoz, ahol Konecki tanyázik. “Létre akarom hozni a saját otthonom. Szükségem van rá, hogy legyen valami konkrétum. És azt hiszem, ez fogja igazán gyógyítani a paranoiámat, azt az érzést, hogy hiányzik az otthonom, hiányzik, ami kimarad."
Parkolópályán
Napjaink legsikeresebb popsztárjai, az összes, a kiadóik által arra vannak kényszerítve, hogy őrült tempóban készítsék albumaikat, nem valami luxus. De azért, mert Adele a brit indie kiadóhoz, az XL-hez szerződött, amely a Sony-nak adja a zenéit, semmilyen kötelezettség nem terheli. Más szóval, Adele megteheti, hogy úgy cselekedjen, ahogy jólesik, még ha ez azt is jelenti, hogy a következő lemez készítését kitolja – ahogy ő mondja – négy-öt évre. „Ebben vagyok benne már egy jó ideje. Nem akarok eldobható lenni. Nem félek attól, hogy elveszítem ezt. Nem akarok kijönni új zenével addig, amíg nem lesz jobb, mint a 21. Nem várom, hogy annyi lemezt adjak el, de nem akarok sz.rt kiadni. Emellett, most nincs semmi, amiről írhatnék. Csak hazudnék. És az végképp ellene lenne mindannak, amivé végül építettem magam. Szóval igen, szükségem van legalább három évre, hogy írjak egy új lemezt.” – szögezte le Adele.
Mintha a „legyen valami konkrétum”-ot a „parkolópálya” helyett használta volna, ami reményt ad neki egy kis menedékre, nem csupán a hangjának, hanem inkább a személyes életének, ami táplálja őt a dalszerzéshez. „Szeretnék fejlődni, mint előadóművész. Annyi zene van, amit még nem ismerek. Tovább akarok menni az úton a barátaimmal, akik művészek. Menni akarok, és újra rajongóként akarok látni dolgokat. Rajongó vagyok, de már nem emlékszem rá, milyen érzés rajongónak lenni. Mert előadóvá váltam. Az előadóvá váltam.”
Azért nem kell tőle ill. a lemeztől annyira elájulni. Volt már ennél jobb női énekes lemez is. Csak most egy kicsit szokatlan hogy ezzel a "régies" pop zenével bírt megjelenni . nem az amerikai énekasnők által nyomott fölöslegesen cikormyásított és rapper betétekkel tűzdelt felejtős pár perces nyaffantásokkal. Fele töltelék a másik fele jó. ma ennyi is elég 6 grammy-hoz.