Dolhai Attila: "Ki kell zökkenteni a közönséget"

Dolhai Attila - a nagy kedvenc. Nem csak az enyém, nagy rajongótábora van, ami cseppet sem véletlen. Fáradt, kicsit még elvarázsolt, de jön, és mosolyog. Őt is kérdezem a Kapos Musicalről. 

- Már azt se tudom, hanyadikat rendezzük az Andreával...de amit ő szervez annak mindig egyedi, családias a hangulata. Mostanában ráadásul úgy érzem, hogy megerősödött a törzsközönsége. Sokan, akik először jönnek, az itt megélt hangulattól azonnal törzsközönséggé válnak. Valami ilyesmit érzek, amikor a színpadra lépek, és ez nagyon sokat segít az előadásban, nagyon gyorsan lehet jó hangulatot teremteni.

- ...ami - valljuk be - nem megy Neked amúgy sem nehezen...

- Hát néha előfordul, hogy kicsit többet engedünk meg magunknak...

- Szeretsz velük dolgozni, úgy látom...

- Igen. Jó minőség, jó hangulat. Kaposvárra is sokat megyünk, nyilván ott van a bázisa a Kapos Musical-nek. Amikor így eljövünk egy másik városba, például ide, Paksra - ahol eddig Ő még nem szervezett - meghatározó lehet a továbbiakra nézve. Lehet, hogy elviszik a jó hírét, és utána már könnyebb a nagyobb tömegeket is behozni. Ez egy nagyon jó kezdés volt. Legközelebb Nagykanizsára megyek a Kapos Musicallel, március 11-én, Vágó Zsuzsi lesz a partnerem. Nem akarom elkiabálni de akkortájt lesz ott a nagykanizsai Tavaszi Művészeti Fesztivál, és van egy kis érdekeltségem ott, a feleségem odavalósi.  

- A műsor struktúráját meghagyjátok?

- Valami hasonlót készítünk, szeretem ha úgy van összeállítva, hogy mindenféle van benne. Lemezekben is azt szeretem, ha kicsit eklektikus. Ha egyfajta, könnyen unalmas lehet, befárad. A komolyból megyünk a könnyed felé. Jó, ha van olyan dal, amiben meg tudjuk mutatni, mit tudunk, vagy olyan, amivel beazonosítanak. Kellenek még a hangulat-ébresztő dalok. Dalok, amelyekkel blokkokat lehet összefogni... úgy kell összekeverni a műfajokat, hogy élvezhető legyen minden pillanata. Két órát, két embernek – nehéz feladat megtölteni és bizony könnyű beleesni abba, hogy unalmassá válik, ha nem építjük fel rendesen.

- Itt viszonylag kevés volt a rajongó, hallani, érezni lehetett, ahogy fokozódott a hangulat. A szünetre már mindenki a tenyeretekből evett. Egyet értesz?

- Ez most jól sikerült. A nagy daloknál még frissek az emberek. Amikor visszajönnek a szünetről - segít a szünet a közönségnek is és nekünk is - akkor még kb negyed óráig koncentrálnak, de utána húzni, mozgatni kell őket. Meg kell találni azt a pontot, amikor ki kell zökkenteni a közönséget. Ehhez azért már van rutinunk...együtt élni a közönséggel.

-És a rosszaság, az mikor jön ki belőled? Megtervezett, vagy spontán?

-Teljesen közönségfüggő. Már túl vagyok a nehéz dalokon, és egyszercsak kijön. A közönség reakciói határozzák meg, hogy én hogyan fogok viselkedni, ők mozgatnak engem. Hogy mennyire provokálom őket, mennyire engedem magam... Van olyan közönség, aki nem szereti, ha viccelődsz, mert a produkciót akarják, szigorúan. Érezni kell, hogy ha a kis poénod nem jött be, akkor el kell engedni...

Beszámoló a műsorról!

-jj-

[2012.03.08.]