Megható pillanatok! Miller Zoltán duplázott - teltházas állótapsok sorozata
Egy héten belül kétszer is könnyekig hatódott Miller Zoltán. A Made in Hungária „búcsúelőadása” után egy fergeteges Emberek koncerten is jártunk; az előadók legnagyobb örömére mindkét esemény hatalmas sikerrel, azaz álló vastapssal végződött.
Mielőtt a fenomenálisra sikeredett RAM Colosseum-beli Emberek koncerten idéztem volna fel kamasz éveim legkedvesebb dalait, a múlt hét végén úgy döntöttem, negyedszer is megnézem a József Attila Színházban műsoron lévő Made in Hungária előadást - most azonban valószínűleg utoljára, hiszen a darab 320. előadása egyben egy korszak lezárásának is tekinthető. 11 év és megannyi teltház után a színház múlt hétvégén végleg levette műsoráról a Fenyő Miklós és Miller Zoltán főszereplésével hatalmas sikereket megélt darabot. A búcsú olyannyira meghatóra sikeredett, hogy a színpadon néhol épphogy csak könnyező, máskor látványosan zokogó színészeken kívül a közönség soraiban is elérzékenyült arcokkal találkozhattunk.
Nem volt ez másként később az Emberek koncerten sem, ahol Berkes Gábor és Miller Zoltán ugyanazzal a szeretettel és lelkesedéssel várta közönségét, mint tizenhét évvel ezelőtt, az Emberek történetének kezdetén. Bár a húszas évei elején járó helyes fiatalember helyett már egy tapasztalt, sármos féri áll a színpadon, a zenekar közvetlensége ma is éppen ugyanazt közvetíti, mint a ’90-es évek közepén.
A zenekar dalainak legnagyobb része mai napig sokkal inkább szól szeretetről, barátságról, bizonyos helyzetek különféleképpen történő megéléséről, mint szerelemről és szakításról. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy az Emberek - mondhatni - kuriózumnak számít Magyarországon, az általuk képviselt gondolatok és zenei stílus valamiért - rendkívül pozitív hatása ellenére - nem túl elterjedt nálunk.
Berkes Gábor és Miller Zoltán barátsága egyébként mai napig töretlen, folyamatos élcelődésük igazán családias hangulatot teremtett a zsúfolásig telt épületben, a közönség szorgalmasabb tagjai pedig örömmel kapcsolódtak be a jól ismert dalokba némi énekkel és tapssal.
A már-már kultikus jelentéssel bíró Száz út, Mama, Tábortűz és Forog a Föld mellett olyan dalok is előtérbe kerültek, melyeket csak azok ismerhetnek igazán, akik annak idején oda-vissza hallgatták az Emberek albumokat. Így csöppenhettünk pár perces rock koncertbe a Könnyek című dal hallatán, vagy éppen érzékenyülhettünk el a Csak egy nap a világ dal kiváló mondanivalóján.
Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.
A közönség soraiban természetesen az Emberek zenekar tiszteletbeli harmadik tajga, Valla Attila szövegíró is helyet foglalt, akinek munkája mindig tökéletes összhangban volt a Berkes Gábor és Miller Zoltán által közvetítendő gondolatokkal, így ők hárman olyan csapatot alkottak, melyben a dalok minden eleme megkérdőjelezhetetlen őszinteségen alapul.
Hiba volna megfeledkezni Gyenes Béláról, aki az Emberek albumok elbűvölő szaxofonszólóinak létrehozója, és aki ez alkalommal egy-egy jazzesebb improvizációval is meglepte a közönséget. A zenekar összetétele egyébként is tökéletes volt, a hangzás pedig ezúttal sem maradt el az Emberektől jól megszokott különlegességtől.
Reméljük, hogy Miller Zoltán és Berkes Gábor - ígéretükhöz híven - a következő évben is folytatják koncerthagyományukat, mellyel korosztálytól függetlenül jelentős közönséget örvendeztetnek meg.