Meghallgattuk az At Night I Fly "September Kills" anyagát 

Hazánk nem igazán bővelkedik progresszív rock/metal csapatokban, így ha mégis alakul 1-1 zenekar, azt nagyon meg kell becsülni. Mivel kevesen foglalkoznak a műfajjal, gyakran alakulnak „supergroupok”, azaz más zenekarokból már ismert zenészek összeállnak és csinálnak egy új bandát. Ilyesmi az At Night I Fly is, tagjai már régóta ismerik és művelik a műfajt, elég az After Cryingra, a Dreyelands-re vagy a K3-ra gondolni. Egy négyszámos kislemezzel jelentkeztek, amely September Kills címre hallgat.

Az útját kereső, de nem találó, a világtól elidegenedett ember megoldás utáni vágyát boncolgatja a lemez. Első hallásra előkerülhet a Dream Theater és a Fates Warning neve, de azért hallgassuk tovább!

Kezdésnek az Alienated egy igazi fogós prog. metal dal, amiben a billentyűknek nagyon fontos szerepe van. Hol felpörgetik a dalt, hol szépen szőnyegeznek, ahogy illik. Az énekes, Bátky-Valentin-Zoltán, becenevén BZ a mély tartományokban énekelve megidézi Wackor Mikit, de még Jens Kidmant is! (A Wackor amúgy is eszembe jut a dalokat hallgatva, egyáltalán nem koppintás szintjén, inkább a hasonló zenei inspirációk miatt lehet.) Az emelkedett hangulató refrénben BZ több szólamban kiabálja, énekli a XXI. századi életigenlő ember kilátástalan, elidegenedett világon való felülemelkedésre irányuló vágyát.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét. 

A címadó dalban a szeptembert nőalakban személyesítik meg, Szeptember asszony egy hideg börtön, aki megfagyasztja az álmokat. Színtiszta metal dal dobkiállásokkal, gyönyörű szintiharmóniákkal és nagyon szép, távolba nyúló gitárszólóval.

A harmadik tétel, a Spiral egy remekül felépített rocknóta! Elektronikus bevezetés fokozatosan élesedő dobbal, jazzrockos bőgőzés, Coverdale-es ének és egy újabb finom gitárszóló Horváth András Ádámtól. A végén a dob még egy kicsit szólózik a levezetésben, Nagygyörgy Gábor itt is megmutatja, hogy milyen ízesen tud játszani. (Példaképe Mike Portnoy, ugye, ismerős?)

Végül elérkeztünk az EP legösszetettebb és számomra legkedvesebb dalához, a Stolen Seconds-höz. Pulzáló, recsegő torz effektek után akusztikus gitárkezdés, majd berobban a mélyre hangolt, pengő riffelés és jönnek a tördelt ritmusok. BZ szerintem ezt a refrént találta el legjobban, ebben van a legtöbb ötlet, ráadásul igazán fülbemászó. Valamilyen filmbetét is belekerült a dalba, amely a lemez legpozitívabb szövetét tartalmazza. Itt már megjelenik a konkrét elhatározás, hogy emberünk végre ma éjszaka kirepül a gépből, még ha fel is merül a kérdés, hogy elég erős-e, hogy erre egyedül vállalkozzon? Nagyon erős a zenei alap, sőt egyre erősödik, fokozódik, hogy végül akusztikus gitározásba hajoljon, így keretbe foglalva a lemezt.

A hangzásról sokat elmond, hogy Hidasi Barna, a megboldogult HSB Stúdió hangmérnöke áll mögötte. A srácok nem sajnálták az időt és a pénzt, az biztos! Tökéletes a hangzás, minden hangszert szépen hallani.

Van egy igényes borító is, szövegekkel, elérhetőséggel.

Kívánom a csapatnak a legtöbbet, amit Magyarországon el lehet érni ebben a műfajban és talán előbb-utóbb külföldön is megismerik a nevüket!

- TZ -   

[2013.01.07.]