Rock and roll varázs, Dolly Roll módra - koncert Győrszentivánon

A Szentiván-Éji Zenei Fesztivál már a plakátot olvasva is remeknek ígérkezett. A szombati napot választottuk ki, hogy ellátogassunk a Molnár Vid Bertalan Művelődi Központhoz, a rendezvény helyszínéhez. Rock and roll kalandot szerettünk volna, a Dolly Roll pedig megadta. Kísérő zenekarával, a Pedrofonnal egészen rendkívülit nyújtottak.

A szervezőség nagy figyelmet fordított arra, hogy a körülmények is megfelelőek legyenek, enni-innivaló, gyermekfoglalkozások, lufik tengere várta azokat, akik „vásárfiát“ is szerettek volna vásárolni ezen a fesztiválom. Az időjárás is kegyes lett a bulihoz, a Nap eltűnt az égről és vele együtt távozott a perzselő meleg is. Felüdülés volt, kétségtelen.

A bulit a Pedrofon zenekar kezdte, akik már hosszú évek óta a Dolly Roll állandó, hivatalos kísérő bandája. A profi kíséret mellett a hangulat felforrósítása is a feladatuk, így 5 számból álló blokkjuk alatt mindent megtettek, hogy jelezzék: nagy party lesz itt hamarosan. Külön értéke volt a négy zenész műsorának, hogy csupa olyan számot játszottak el, amelynek többnyire vicces szövegét saját maguk írták, élen a zenekar vezetőjével, Pedróval. Hócsuka, Csak tisztán, Ronda vagy, Ifa megy a hegyen és a Jó öreg rock and roll egytől-egyig remek dalok, Kosztolicz „Pedró”Pétertől (szaxofon, ének), Kovács Eriktől (zongora), Porvay Györgytől (basszusgitár) és Solymosi Róbertől (dob). Tökéletesen teljesítették a rájuk szabott feladatott és mire a Dolly Roll a színpadra lépett, a közönség már kellően érdeklődő volt.

 Csatlakozz, ha kedveled a retro magyar dalokat. 

A Zakatol a szív egy olyan nóta 1988-ból, amely indításnak tökéletes, lendületes, dögös és rögtön megmutatja miért is imádjuk annyira Dollyt: hangja, temperamentuma igazi rock and roll dívává emelte már az első színpadra lépésekor. Ahogy a Sztár volt Lollipop is eggyé forrt nevével itthon. Millie Small 1964-es My Boy Lollipop című slágerét úgy „magyarosították”, hogy még ma is betéve fújják nagyon sokan. Dolly és Kékes Zoltán "Sziszi" összhangja a színpadon magától értetődő, hosszú évek óta elválaszthatatlanok egymástól. Az Országúti randevú már-már „autós-himnusznak” is betudható: nem egy emberben kelt kissé vad romantikus hangulatot, hogy milyen is lehet az a bizonyos „a titkos parkolóban melléd érkezem” érzés. Talán az ilyenért soha nem is kellene bocsánatot kérni, bár az I’m Sorry szintén fantasztikusan hangzik Dolly torkából, ahogy az örök sláger, a fájdalmas zenekari emlékeket ébresztő Elpattant egy húr is… 

A műsor összeállításánál figyeltek arra, hogy Dolly szólókarrierje is megjelenjen, hiszen az énekesnőnek a Könny és mosoly (2000), majd pedig a Dolly Plusssz (2005) című szólóanyaga is megjelent. Erről a két lemezről csendült fel a Te vagy a nappalom és a Rocky láz. Bár Dollynak a szerelmes dalok is jól állnak, azért a rock and roll az, amiben igazán megmutatja önmagát.

Kékes Zoltán „Sziszi” színpadi jelenléte eleve nem hanyagolható el, gitárjátékával a zenekarba épül, na meg nélküle sem létezhet a Dolly Roll, Ő is a Dolly Roll. A gitár és az állandó vokál mellett a Kicsi Suzanne című nótában mesélte el szerelmi kalandját a francia lánnyal. S ha már Franciaországba eljutottunk, akkor a Hawaiiba szólt a jegyem sem maradhatott ki. Igazi tombolós, ugrálós nóta, a zenekar remekül adta hozzá a hangulatot.

További képekért kattints!

A koncert talán legjobb pillanata volt, amikor a Great Balls of Fire csendült fel. Dolly fergeteges dívaként adta elő ezt az ős rock and roll legenda-dalt, a zenekar pedig mellétette azt, amit a legjobban tud: zseniálisan lehozni a rock and roll dallamokat. Kovács Erik zongorajátéka nem hagyott kívánni valót maga után. Pedró a vokálozás, a szaxofonozás mellett a hangulatért is felelős minden egyes bulin, most sem tett másként: energiabombaként uralta a muzsika és a színpad rá eső részét. Gyuri és Robi pontosan, vérprofi módjára élt együtt a koncerttel.

Neil Sedeka Oh, Carolját női hanggal nem könnyű megszokni, de Dolly úgy adja elő, hogy még az is szerelmes lesz, akinek addig esze ágában sem volt a szívére hallgatni és miatta egy kicsit szenvedni.

Akik ismerik a Dolly Roll történelmét, azoknak tudniuk kell, miért is kiemelkedően jelentős a Rock& Roll-ra hívlak. Ez a címadó dala ugyanis annak az 1992-es nagylemeznek, amelyet az együttes a világhírű rock and roll dívával, Wanda Jacksonnal közösen rögzített. Nem kis elismerés volt ez egy magyar csapat számára, hiszen Wanda karrierje 1954-ben indult és még Elvis Presley is egyengette pályáját. Hihetetlen hatással volt a magyar előadókra, az pedig nem kevésbé, hogy 2011-ben, - Bécsben - ismét egy színpadon állhatott Dolly és Wanda. Erről lapunk is beszámolt, érdemes elolvasni az újbóli magyar sikerről szóló írásunkat. Nem mellesleg Pedró és az együttes kapcsolata ekkor indult és lám: most is egy színpadon zenélnek!

A Dupla vagy semmi szintén egy lemez címadó dala, egészen 1989-ig kell visszamennünk az emlékekért. Tipikus közönség-barát nóta, remekül ki is használták, alaposan megénekeltették az egybegyűlteket. Akik egyébként egyre inkább felvették a ritmust, nagy-nagy éneklés alakult ki, amelyre a Szerelem volt a négyzeten kifejezetten jó választásnak bizonyult. Könnyen tanulható refrén, tökéletes Dolly előadásmód. Mintha csak a torkokat szerették volna előkészíteni az Ábrándos szép napokra, amelyet fújt fiatal és öreg, hol mosolyogva, hol komor, hol merengő arccal. Érdekes lenne egyszer mindenkitől megkérdezni, vajon mire is gondolt a dal hallgatása, éneklése közben… Nem mellesleg ennek a külföldi nótának leginkább a Dolly Roll adta meg azt a szöveget, amelyben valahogy minden benne van… „Lelkesedünk, tagadunk és bízunk..” Ennyi…

További képekért kattints!

 A Vakáció-val kezdődött minden… Már ami a Dolly Roll-t illeti. 1983, egy új zenekar született…. Most 2013-ban, 30 évvel később is ugyanúgy felpezsdít mindenkit, aki elmegy egy koncertre. Pedró zenei szakértelméhez eddig sem fért semmi kétség, ám ebben a dalban már egyre inkább megmutatkozott: az egyik legjobb hazai szaxofonos fújta a színpadon. Amit aztán a Popocatepetle Twist című nótában végérvényesesen bizonyított: profi, energikus, látványos szaxofonszólójával vastapsot váltott ki a közönségből. Egyébként külön öröm látni minden Pedrofon előadást: látszik a zenészeken, hogy imádják, amit csinálnak, imádják a rock and roll-t és tisztelik a Dolly Roll-t.

A Hungária blokk elmaradhatatlan: Isztambul, Baby Dolly, Meghalok hogyha rám nézel… Örökzöldek, kötelező dalok, fergeteges buli kellékek. A legutóbb említett slágert Dolly-ra „öntötték”, hiánytalanul benne van minden, ami a magyar rock and roll dívában. Olyan „megénekeltetést” kapott a közönség, hogy hajajajjj…

A búcsúdalnak szánt Na Na Hey Hey nem volt elég, a bulizók nem engedték el olyan könnyen a Dolly Roll-t és a Pedrofont sem. Öröm volt látni egy olyan koncertet, ahol túlzás nélkül minden egyben volt. Nem véletlenül köszönte meg többször is mindenki a koncert hangosítását Golyónak és stábjának, a szervezést az illetékeseknek, szóval tényleg hiba nélkül hozta le mindenki a bulit. Jó volt látni és hallani: nem csak a közönség, a fellépő művészek is maradéktalanul elégedettek voltak a finálét követően. Rock and roll varázs volt ez, megpedig a javából...

- Havassy Anna Katalin - 

[2013.06.25.]