˝Az első lemez mindig a legkedvesebb… " - interjú a Vírus zenekarral

 Mindig jó arról értesülni, ha feltűnik egy új zenekar a hazai könnyűzenében. Most a pop-rock vonalában ténykedő csapatok köre bővült, ugyanis Budapesten megalakult a Vírus zenekar. Múltról, jelenről és jövőről beszélgettünk velük.

– Meséljetek a megalakulásról! Egyáltalán hogy találtatok egymásra?
– 2008-ban a Neon zenekar feloszlása után, Gallai Gyula zeneszerző, és szövegíró megalapította a Vírus zenekart. A jelenlegi felállás, tagcserék után 2012 októberében állt össze. A szólógitárosi posztot a dobos Bernáth Tibi hívására Rózsa Zoltán, a basszusgitárt a (zenekar legfiatalabb tagja), Gyula meghívására Szlávik Péter, a dobokat – szintén Gallai Gyula felkérésére – Bernáth Tibor vette át az egyébként kiváló zenészektől. Elődjeik szabadidő hiányában kénytelenek voltak átadni a helyüket a csapatban. Szeretném itt kiemelni Bebők Csaba gitárost, és Antal Gábor basszusgitárost, akik nem keveset tettek hozzá a zenekar mai arculatához, amit ez úton is köszönünk nekik!

– Különböző korosztályúak a zenekar tagjai. Az egyéni zenei ízlésetek hogyan befolyásolja a közös munkát?
– Erre a kérdésre könnyű a válasz! Éppen a zene az, ami összehozta a tagokat. A mai "Metal" őrületben ritka az olyan zenei elképzelés, ami igyekszik a saját gyökereiből építkezni, és a lehető legkevesebb nyugati utánérzést tükrözni. Ez a mi zenénk, és nem törekedtünk divatos trendi zenekarrá válni! Gyula a saját életének egy-egy szeletét foglalta dalba. Azt is mondhatnám, hogy egy-egy dal, egy-egy külön történet az életéből.

– Hogy látjátok, milyen típusú zenére nyitottak inkább az emberek?
– Az emberek mindig azt a zenét részesítik előnyben, amit sokszor van alkalmuk hallani. Kvázi a mennyiség határozza meg a minőséget. Gondoljunk csak néhány idióta primitív „celebre” aki nem által nyilvánosan hülyét csinálni magából! Az esetleges színpadi megjelenésüknél mégis ott ugrál előttük a falu apraja és nagyja, legkevésbé sem törődve a produkció valós művészeti értékével. A ma divatos stílusok között kezdenek kissé elmosódni a határvonalak. Mi ezt szeretnénk kihasználni a pop és a hardrock egészséges párosításával. Jó volna azt hinni, hogy van keresnivalónk a palettán, és van egy réteg, akihez jó eséllyel szólhatunk.

– Nemrégiben végeztetek a bemutatkozó album munkálataival. Mit kell róla tudni?
– Az első lemez mindig a legkedvesebb "gyerek". Igen heves "csatákat" vívtunk egy-egy szám végső formába öntése alatt. Próbáltuk nem elkövetni azt a tipikus hibát, hogy egy- egy felvételen 20 sávon szólnak a hangszerek egy trió feállású banda esetében. Presser Gábor mondta a kilencvenes évek derekán egy TV riportban, hogy akárhány lemezét hallgatja, szinte mindent másképpen csinálna, mint ami a felvételeken van. A zenész maximalista. Mindenki szeretné a lehető legjobbat nyújtani. Hogy ez nekünk mennyire sikerült, azt a lemez meghallgatása után mindenki döntse el saját maga.

– Milyen célközönségnek szólnak a dalaitok?
– Természetesen azt szeretnénk hinni, hogy a 6 éves gyermektől a 80 éves korosztályig minden réteghez! Visszajelzéseinkre alapozva, szerencsére ez látszik megvalósulni…

– Jelen pillanatban kiadót kerestek... Mit vártok vagy várnátok el tőlük?
– Sajnos a kilencvenes évek kiadói kiváltságai mára már teljesen eltűntek. Szerencsésnek tarthatja egy zenekar ma magát, ha talál egy olyan kiadót, aki nem csak követel, hanem szolgáltat is! Talán egy kicsit érthető is, hiszen a mostani „syber-világban” nem térül meg egyetlen kiadói befektetés sem. Talán a megoldás egy médiaközpont lehetne, ahol bármikor, bárki egy egy sms-ért cserébe kedvére hallgathatná a kedvenc bandáját. Persze ehhez az internet szolgáltatóknak áraikban preferálnia kéne az elképzelést! Igazából a stúdiók munkája is teljesen átalakulóban van. Amióta kezd feledésbe merülni a kilencvenes évek sokmilliós, analóg vasakkal az égig pakolt stúdióinak a körvonala, egy kicsit elérhetőbbé vált minden kezdő banda részére a digitális hangrögzítés. Természetesen ez magával hozta a hanghordozók elértéktelenedését is.

Talán nem túlzok, ha azt mondom: A CD korongok ideje is kezd lejárni. A fiatalok a sok gigás lejátszóikat teletömik a netről letöltött kedvenc zenéikkel, amit zsebre vágnak és gyakorlatilag egész nap azt hallgatják. Hol is van már a discmannal sétáló ifjúság! Sajnos nem nagyon foglalkoznak, a fülükbe szóló zenészek szerzői jogaival, megélhetésével.

De hát ez egy ilyen világ. Hogy mégis mit várunk egy kiadótól? Nos, ez jó kérdés! Talán egy-egy kitaposott ösvényre való bejutást. Bekerülést egy olyan vérkeringésbe, ahol esélyt kapnak a hallgatók egy másik opcióra, amit a mostani tarzan hangon üvöltöző, „trendi dühös”, (öld meg anyád, idd meg a vérét típusú) hegyimetál zenék mellett választhatnának a fiatalok!

– Elkészült az első klip is. Kivel dolgoztatok ezen?
– A klipünket Gallai Gyula rendezésében, László Péter operatőri munkásságának köszönhetően a maskeppfoto.hu készítette. Szerencsére sok pozitív jelzést kaptunk azoktól, akik megnézték. Természetesen nem terveztük, hogy a sokmilliós költségvetésű videókkal versenyezhetünk. De a lehetőségeinkhez képest mindent beleadtunk. Szeretettel, és kiváló hangulatban készítettük!

– Legközelebb hol láthat benneteket a közönség?
– Szeptember 27-én, az Old Rams Music Pub-ban, 21 órai kezdéssel. Vendégként Gyöngyösi Tomi és zenekara lép fel. Őt a Voice műsorban láthatta a nagyérdemű.

– Boltsek Andrea –

[2013.09.24.]