Incognito Budapesten - felejthetetlen élmény képekben

A legnagyobb szerencsénkre néhány évente ellátogat hozzánk az Incognito. Száz százalék energia és profizmus jellemzi őket, és persze hatalmas buli.

Ami viszont ma történt az Incognito koncerten, az számomra felejthetetlen marad, még így több ezer koncerttel a hátam mögött is. Konkrétan sírva fakadtam, szó szerint. De ne szaladjunk ennyire előre.

A MOM Kulturális Központnak, a Jazzy Rádiónak és benne Suri Imrének, valamint Podlovics Péter szervezőnek örök hála, hogy ez az este létre jöhetett. Már előre tudni lehetett, hogy telt ház lesz, és mivel több, mint 30 éves a zenekar, a múltja önmagában garancia volt a nagy bulira is. Az Incognito egy jól felépített brand, Jean Paul „Bluey” Maunick vezetésévelv 1500 (igen, nem tévedés, ezerötszáz!) zenész megfordult már a csapatban és folyamatosan járják a világot zenéjükkel.

További képekért kattints!

A legismertebb slágereket most sem hagyták ki: Don't You Worry 'Bout a Thing, a Still, a Friend Of Mine vagy az Always There most is a legmagasabb hőfokon izzott a színpadon, mint minden Incognito koncerten.

Vanessa Haynes nevét még meg tudtam jegyezni, pedig már itt is majd’ elfújt az energia engem is, de ami ezután következett…
A harmadik-negyedik szám környékén énekelt szólót a rövidebb hajú énekesnő, na akkor rendesen eltört a mécses nálam…Felperzselt, nem vitás!

Akit megérintett már valaha az acid jazz, nézzen utána, segítek: pl. itt, 14.14-től ő énekel. 

A fúvósok táncoltak, vagy a tánckar fújt? Nehéz lenne eldönteni…nyilván az előbbi, de komolyan, le a kalappal, a tökéletes hangulathoz kellett, hogy elmebetegként táncoljanak a színpadon. De az egész zenekar táncolt, bazsalygott, mint a vadalma, és elementáris erővel adták át az energiát.

Incognito koncerten mindig elképesztő a hangulat, ez itt alap. De ma csoda történt Budapesten, örülök, hogy a lehető legközelebbről láthattam.

– Sólyom Attila –

[2013.10.25.]