Megható Máté Péter írás: Vagy mindent, vagy semmit

Az Orfeum végre műsorra tűzte a Máté Péter életművét feldolgozó estet, amely október 30-án, Vagy mindent, vagy semmit címmel debütál Farkas Gábor Gábriel előadásában.

Farkas Gábor Gábriel műsoraiba kisebb-nagyobb mértékben mindig beleszövi Máté Péter dalait, ám most először járja végig teljes egészében és mélységében a slágergyáros fenomén pályafutását.

Tinédzserkora, azaz az 50-es évek bálványainak (Illés együttes, Mikes Éva stb.) feldolgozásaiból kiindulva, a saját dalok sűrű erdején át, a kortárs előadókkal és barátokkal (Cserháti Zsuzsa, Szécsi Pál és Zalatnay Sarolta) – akár zeneszerzői, dalszövegírói vagy hangszerelői minőségében – való együttműködésig bezárólag rója le tiszteletét, hiszen Azért vannak a jóbarátok…

Csatlakozz, ha kedveled Máté Péter dalait


A sokszor kísértetiesen hasonlító hangszín, az egyedülálló szakmai felkészültség csakúgy, mint a mérhetetlen színpadi alázat az egytől egyig örökzöld slágerek hiteles előadójává teszik az Orfeum hangját.

Gábriel egyik nagy példaképe iránti szeretete és tisztelete az alábbi levélben tökéletesen megfogalmazódik. Október 30-ai premierje pedig kifejti maradék hatását audiovizuális érzékszerveinkre.

„Kedves Máté Péter!

Rád gondolok, és azt kérdezem magamtól, mi vitt el odáig, hogy az önrombolás útján olyan hamar átlépted a határt. Elmentél, ahogy mondtad. Mi azt hittük, szimbolikusan búcsúzol, de te komolyan mondtad. Nem figyeltünk rád.

Véget ért a lázas ifjúság, és életed szerelme a kor legnagyobb macsójáért elhagyott. Megrendült az addig sem létező önbizalmad, a sáros úton egyre lépkedve rá vágytál továbbra is. Hiába a siker, ha magányos vagy, és nincs, aki megszabadítson a szorongásaidtól.

Azt nem értem, hogy az a sok eredmény, fesztiváldíj itthon és külföldön, az új családod sem volt elég a sok lemez és felvétel mellett ahhoz, hogy visszafogjon az önpusztítástól.

Az állomáson állunk, ahol integetni kell, de a búcsúra csak pár ember figyel. Miért? Miért nem figyelünk egymásra, amíg élünk? …ha olyan sokan voltak a temetéseden, sokaknak voltál nagyon fontos. Tudom, hogy hiába beszélnek a lelkére valakinek, akit körbevesznek szebbnél szebb, sármosabbnál sármosabb sztárok, és hiába nem tudják a felét sem annak, amit tudsz, mégis úgy érzed nem vagy elég jó. Az elutasítást, ha magadban éled meg, senki nem tud hatni rád. El kell fogadd magad annak, aki vagy, sőt, szeresd magad ahhoz, hogy mások is megtehessék!

Szeresd felebarátodat, mint tenmagad! Sem jobban, sem kevésbé. Te jobban szeretted őket magadnál. Pedig ha tisztelted volna magad, mennyi album, koncert, fesztivál és tv-siker várt volna még rád.

Tudom, önző vagyok, mert hiányt hagytál magad után. Egy dolgot tudok csak tenni: felveszem, amit a múltban hagytál, és kitűzöm a zászlódat, hadd lobogjon örökké. Emlékezzenek rád a kortársaid, és ismerjenek meg azok, akik azóta születtek. Klasszikussá váltál, és azon dolgozom, hogy az örökzöld zenei mezőn virágozz tovább. Sokan fogunk egyszerre gondolni rád szerdán. Az a csillag, amiről ragyogsz ránk, fényesen mosolyog; ha felnézek, szinte meg tudom találni szabad szemmel.”

– Farkas Gábor Gábriel –

[2013.10.29.]