Rocken Dogs - Végre történt valami...

Érdekes volt, pörgős volt, ismerős volt. Talán a Tankcsapda is ezért választotta őket nyáron 395 másik banda közül előzenekarának. A zenekar nagylemeze 2013 nyarán jelent meg és a Történjen valami címet kapta. Meghallgattam a korongot.

A budapesti-váci csapat, a Rocken Dogs 2006 óta zenél együtt, majd a fiatal zenekaroknál átlagosan, - és hozzáteszem általában tévedésként- a hírnév felé sasszézó „first stepnek” szánt angol dalok után 2009-ben elkészítették a magyar nyelvű számokat tartalmazó EP-jüket. Szerencsére. Hiszen manapság hiába vagyunk tele erre is arra is mega- illetve gigasztárokkal és egyéb feltörekvő csodabogarakkal, értelmes magyar nyelven éneklő rockzenekar nem mostanában bukkant fel a környéken.

A 2009-es kislemez és egy országos Rómeó Vérzik közösturné sikereiből feltöltődve a zenekar rögtön neki is kezdett a nagylemez munkálatainak, mely végül idén, 2013 nyarán látott rockvilágot. A hardrock stílus és a pörgés az első EP-ből megmaradt, s a júniusi Tankcsapdás buli után a „Történjen valamit” egyre többen, még maga a debreceni csapat is a korai Csapdához, és egyéb sikeres hazai rockbandákhoz hasonlította.

Akár ér, akár nem, és akár érdemes hasonlítgatni, akár nem, a fenti eredményekből eléggé úgy tűnik, az RD előtt fényes jövő állhat, bizonyítja ezt a felvett anyag is, a Történjen valami tizenegy száma. Pörgős, ütős szövegekkel, fiatalos lendülettel halad előre a korong, ahogy hallgatom. Igazi rockos anyag ez. Pár kör után kedvenc a Játszd el és a Hagyjatok fekve lett, de az akusztikus vonalú Hazafelé is igen fülbemászónak bizonyult, mikor még másnap is ezzel a dallammal keltem. A hangszerelés és az egész diszk úgy egyben pedig valóban ismerős egy kicsit, de éppen ezért jó. Olyan ismerősen ismeretlen. Tetszik!

A teljes történethez persze hozzátartozik, hogy nem vált minden daluk rögtön a kedvencemmé, sőt akad a lemez végefelé olyan nóta is, ami kifejezetten nem az én ízlésvilágom, de szerintem egy lemez éppen ettől teljes, hogy nem egysíkú és unalmas. Kinek, hogy. Meghallgattattam a dalokat néhány ismerőssel is, akik hasonlóképpen a Hagyjatok fekvét emelték ki, mint legslágeresebb darabját a műnek.

Őnekik is, és nekem is tetszik az ének, és a zúzós hangzás is. A szöveg meg az egész frissessége az, ami óvatlanul magával ragad ennél a virtuális korongnál. A zenekari kép pedig pont ehhez illeszkedik, vagány. Nyilvánvalóan azonban hagy még kívánnivalót maga után egy fiatal banda munkája, elismerés ide vagy oda, bizonyításképpen újabb és újabb számok, s a közönség visszajelzése szükséges majd az évek előrehaladtával egy felsőbb szintre lépéshez, de az eddigi felhozatal is büszke darab. Olyan jólesően közeli, vérbeli rockos. Hát ez van. Végre történt valami. Olyan lemez ez, ahol érzed azt a bizonyos rock szagot..

- /RQ - 

[2013.11.10.]