Ott voltunk: Tomatito a MÜPA-ban lépett fel

Vérge Tomatito is eljött hozzánk. A MÜPA telve, és érzelmekkel is megtelt, ahogy a flamenco egyik legendája játszani kezdett. Ő is a legnagyobbakkal játszva fejlődött, ahogy például Camaron de la Isla mellet is ült, mint más nagyságok is. Camaron neve mára védjeggyé vált, egy olyan jelzővé mely a hozzá társultak nagyságát is jelzi. Már a korai, de még a 90-es években is játszanak együtt.

Tomatito szólistaként szintén modern flamenco gitáros, igaz olyan aki sokkal inkább tartotta meg a tradicionális vonal fonalait a modernitáson belül. A hagyományokból sok megmarad a hangszer használatból és dallamvilágból is. Természetesen, ahogy említettem, aláhúzandó, hogy mindezzel ő is egy modern flamenco gitáros. Zenéjében sorra fel-fel tűnnek olyan motívumok melyeket más gitárosoktól is ismerünk, de ezek azért mégis máshogy, egy saját felfogásban szólalnak meg.

A koncerten teljesen különböző temperamentumú darabok is elhangzottak, egészen lassú, szinte meditatív – olyan amely talán nem is tartozott a flamenco vonulatába, vagy másként fogalmazva nem hordozott karakteres flamenco jegyeket – és persze olyanok is amelyek kiverték a tetszés biztosítékot.

Tomatito fantasztikus kísérő zenész, ezt bebizonyította eddigi munkássága során és ezen a koncerten is. Egy csodálatos táncost, egy hölgyet mutatott be a közönségnek, egy olyan gyöngyszemet, amilyenhez hasonlót eddig még nem láttam. Legfeljebb férfiban. Ezt úgy kell érteni, hogy a mai flamenco tánc is fejlődik és jelenleg egy olyan korszakba lépett – melyet a fiatal tehetségek munkásságán világosan látni lehet – mely valami elképesztő virtuózitással jelenik meg a szinpadon. Ez nem csak a szemfényvesztően gyors ritmusképletekben, hanem ezeknek, a rendkívüli finomságokkal való ötvözésében is testet ölt. Ezt a stílust férfiak hozták be a modern flamenco tácba. Olyan vad energia, erő, technika, és egyéb férfiak erejéhez méltó tulajdonság kell ehhez a stílushoz mely alapján az embernek meg sem fordul a fejében, hogy egy nőt –  aki törékeny, aki finom, aki lágy, aki nőies – is láthat hasonló stílusban táncolni.

Paloma Fantova

Ő az aki nőies, aki energikus, aki frenetikus, és valójában teljesen elképesztő és lenyűgöző. Két tánc betét volt a koncerten, egy rövidebb a második számban, és egy hosszabb a koncert végén. Paloma olyan volt a második tánc alatt mint egy kis vad madár aki a színes tollait feketére váltotta és a színekből csak a temperamentum, a báj, és szépség maradt meg, melyeket már nem a szinek, hanem a mozdulatok reprezentáltak. Egyszerűen kirobbanó és valójában leírhatatlan az amit ez a táncművész mutatott. Megmutatta, hogyan tud egy nő férfiakhoz méltó energiákkal nőies maradni. Egészen egyéni és finoman érzelmes mozdulatok mellett, szinte követhetetlen koreográgiai mozdulatsorai melyek a flamenco legparázsabb attribútumaiból kifutva egyszerre különös lépésekben testesülnek meg, megdöbbentően és magával ragadóan hatottak. Az ember csak kapkodta a levegőt, ahogy nézte. Egyszer csak azt mondtam; mindjárt sírok. Ez a csaj annyira jó. Tényleg az, egy Istennő. Annyi finomsággal és eddig nem látott mozdulatokkal, olyan koreográfiai elemekkel, és leírhatatlan virtuózitással nyilvánult meg, olyan gazdag eszköztárral táncolt amely páratlan, eddigi tapasztalataim szerint. Már most olyan hatalmasság akire nagyon figyelni kell mert minden amit letett az, arany.

A közönség ki volt akadva.

Tomatito pedig nem csak azért zseni mert tökéletes összhangot teremtett a zene és a tánc között hanem azért is mert ezt a páratlan táncos tehetséget bemutatta.

- endre -

[2013.12.05.]