Az Ezüst-Patak tiszta forrása

Nemrég látott napvilágot, a népzenei hagyományokat felvállaló és azokat tovább gondoló Ezüst-Patak zenekar harmadik korongja. A tizennégy vadonatúj dal, gazdagon tűzdelve magyar népzenei elemekkel, magabiztosan tallózik a különböző stílusok között.

Érdekes, hogy már a hatvanas-hetvenes évek internacionalizmust hirdető és erőltető szocialista kultúrpolitikája is mennyire szorgalmazta a magyar népzenei elemek integrálását az általuk csak „könnyű műfajnak” aposztrofált, fiataloknak szóló muzsikába. Ki tudja, talán épp a nyugatról hazánkra zúduló beat-rock hullám ellensúlyozására, amelynek még az áthatolhatatlannak tartott vasfüggöny sem tudott ellenállni. Mindenestre a Bartók és Kodály nyomdokain haladó Sebő-Halmos duó, a Tolcsvay testvérek triója, majd minderre a koronát feltéve, a legendás Illés zenekar meggyújtotta azt a lángot, amelyet aztán a Kormorán, a Ghymes, vagy a Szkítia vitt tovább.

2004-ben Gabrieli Richárd is gondolt egy merészet, s egy ezüstszínt pöttyintett a meglehetősen sokszínű magyar zenei palettára. Talán ő sem gondolta, hogy az odafröccsentett plecsniből hamarosan egy ezüstösen csillogó patakocska kezd majd csordogálni. A meder igazán akkor kezdett szélesedni, a víz sodrása gyorsulni, mikor a Honvéd Néptáncegyüttes Európa- díjas táncosát, Rémi Tündét sikerült az ügynek megnyerni. Aki, nem mellesleg, zseniális népdalénekes. Tünde már az előző lemezen is bizonyított; most sem kell szégyenkeznie.
Sebestyén Márta klónja itt, a harmadik albumon is szívesen osztozik a zeneszerző-szövegíró-gitáros-fúvóshangszeres Gabrieli Ricsivel a változatos énekdallamokon. Míg az irodalmi szóképekkel finoman tűzdelt, lendületes Gergelem markáns, rockos hangszerelésével, valamint dinamikai váltásaival (Héri Attila dobos hathatós közreműködésével) kerít hatalmába, addig a kiállásokkal izgalmassá tett Élet és a só folkos, slágergyanús dallamvezetésével hívja fel magára a figyelmet. Méghozzá első hallásra. Akár az anyósindulónak szánt „Kedves” mama, aki akkor képes igazán örömet okozni a hátrahagyottaknak, ha valamiképpen a levegőbe emelkedik – s  azt már én teszem hozzá - légyen az repülőgép, vagy akár seprűnyél… Egy másik opuszban ugyanakkor kedveséhez is van egy két keresetlen szava a láthatatlan főszereplőnek: „Elmész babám a bús Pecsába”. Nos, a felszólítás bizonyára nem marad hatástalan; nő legyen a talpán, aki ennek hallatán rögvest nem borul szerelme lábai elé! Valójában persze a felhívás tárgya a kedvelt városligeti szórakozóhely, ne, tessék kérem félreértelmezni! Aki nem hallgat a jó szóra, annak pedig ott a balladisztikus hangvételű Lassan tétele a maga misztikus zongora-, illetve billentyűjátékával. E dalban Pivarcsi Gábor garantáltan gondoskodik a lúdbőr háton, illetve karokon való megjelenéséről.

„Urban folk & roll” – így szól a zenekar szlogenje, s az örök gyermekdal, a Lencsi lány feldolgozása nem hagy kétséget a felől, hogy az Ezüst-Patak (a folk mellett) az ízig-vérig városi punk-rock stílusban is otthonosan mozog. Zárásként még egy kis elmélkedés az élet dolgairól, szerencsére pozitív végkicsengéssel, dús vokállal, valamint fülbemászó dallammal.

S egy másik szlogen Bartók Bélától, amely a mindenkori igényes zene alaptézise, így hangzik: ”Csak tiszta forrásból”. Úgy tűnik, az Ezüst-Patak is egyre inkább e forrásból, e tiszta forrásból táplálkozik.

- Hegedűs István -

[2013.12.18.]