ByTheWay: Fejlődni, tanulni szeretnénk

Fiatalok, tehetségesek, s a hirtelen az ölükbe hulló siker sem szállt a fejükbe. A céljuk az, hogy a szakma is elismerje őket, s ne csak azt lássák, hogy négy fiú énekel a színpadon, hanem zenészek alkotnak dalokat, s állítanak a színpadra olyan produkciókat, amikre bárki büszke lehetne. A ByTheWay mesélt az előttük álló hosszú útról, tervekről és a most vasárnapi, Barba Negra Trackben tartandó nagykoncertjükről is.

Még egy év sem telt el azóta, hogy kikerültetek az X-Faktorból, de már egy élőzenekaros koncertre készültök, mellette pedig már saját dalok is vannak. Mi az oka ennek a gyors haladásnak?
Szerintem azért haladunk ilyen gyorsan, mert nagyon szeretjük csinálni, amit csinálunk. Teljes odaadással, szeretettel dolgozunk és a munkafolyamatot megkönnyíti, hogy nem kollégákként tekintünk egymásra, hanem nagyon jó barátokká váltunk az idő során.

Mennyivel érzitek magatokat tudatosabbnak a pályaépítésben, mint mondjuk a korábbi széria szereplőit?
Nem tudjuk, az előző széria szereplői mennyire tudatosan építkeztek. Mi szeretnénk nagyon nyitottak lenni, sok mindent kipróbálni, sok irányzatban ott lenni, és természetesen csak olyan munkát kiadni a kezünk közül, amivel mi saját magunk teljesen elégedettek vagyunk. Nem ülünk bele a könnyen jött „siker”-be, nagyon sokat foglalkozunk azzal, hogy szakmailag is előrébb jussunk. Mindenki énektanárhoz jár, a hangszeres tudásunkat is fejlesztjük, odafigyelünk a kinézetre, hisz akármennyire szomorú, ez is a szakmához tartozik.

Lájk, ha érdekelnek az új klipek.

Azzal mindenki tisztában van, hogy folyamatosan jönnek az új szériák, nagy a konkurencia is. Mennyire nyomaszt esetleg titeket az, hogy ha nem vagytok folyamatosan toppon, nem mutattok új dolgokat, akkor kikerülhettek a körforgásból?
A nyarunk nagyon sok munkával fog telni, tudjuk jól, hogy ez az az év, amikor teljesíteni kell, hogy  fent maradhassunk. Novemberben ki fogunk adni egy nagylemezt, amin sok stílusú dal kap majd helyet, igazán különlegesek is. Természetesen a fellépéseken is folyamatosan frissítjük a repertoárt, igyekszünk lassan úgy építkezni, hogy ne csak az énektudásunk mutatkozzon meg, hanem szépen-lassan, mint zenész létezzünk a színpadon.

Mennyire számít nektek a szakma visszajelzése? Tisztában van mindenki azzal, hogy aki tehetségkutatóból kerül ki, az azért itt egy pici „hendikeppel” indul, sokkal többet kell bizonyítania, hogy elismerjék, hogy valóban ezen a pályán van helye.
Említettem, hogy nagyon sokat dolgozunk, hogy bebizonyíthassuk, tényleg helye van a munkánknak a szakmában. Sokkal több zenésszel találkoztunk az elmúlt időben, mint az ezt megelőző időszakban és természetesen tudjuk, hogy nagyon sokat kell még fejlődnünk, de már kaptunk pozitív visszajelzéseket is. Reméljük eljön az az idő is, amikor a zenészként emlegetnek majd minket.

Volt alkalmatok együtt dolgozni Heincz Gáborral és Molnár Tomival is. Az itthoni szakmát tekintve ki, vagy kik lennének azok, akikkel ha együttműködhetnétek, az hatalmas elismerés lenne a számotokra?
Nem olyan rég ért véget az X-Faktor, mégis nagyon sok jó emberrel dolgozhattunk már együtt, mint például a kérdésben említettek. Valamint mellettünk áll Szűcs Norbert is, aki a zenei producerünk, és aki nagyon sokat segít nekünk. Természetesen minden zenésszel elismerés együtt dolgozni, mindenkitől sokat lehet tanulni. Úgy gondoljuk, hogy minden közös munka új tapasztalatokkal ruház fel, amit a későbbiekben tudunk hasznosítani.

Hatalmas rajongótáborral rendelkeztek, ilyen szempontból össze is hasonlítanak titeket a One Direction brit fiúbandával, akik szintén az X-Faktorban tűntek fel. Ráadásul a rajongók is elnevezték úgymond magukat: vannak a Directioner-ek, illetve a Wayerek. Hogy élitek meg ezt?
Megtiszteltetés számunkra, hogy a világ leghíresebb fiúbandájához hasonlítanak minket, ugyanakkor szeretnénk teljesen különbözőek lenni tőlük. Nagyon jóleső érzés azt látni, hogy a rajongóink egymás között egy nagy családként viselkednek. A közösségi hálón vannak csoportok, ahol a rajongóink elmesélik egymásnak a történeteiket, ha bajba kerülnek, segítséget kérnek egymástól, és segítenek egymásnak, és ezt öröm végignézni, hogy egy ilyen fantasztikus közösség kovácsolódott össze. Nyilván hatalmas felelősség, de próbálunk példát mutatni, és olyan dolgokat csinálni, amiből Ők is csak „gazdagabb” emberek lehetnek.

Ha már hasonlítgatás és párhuzamba állítás: ami a zeneiségetek illeti, én inkább a Boyce Avenue mellé tennélek titeket az egyediség, kreatív megoldások és coverek miatt is. Hogy álltok ezzel?
Ha feldolgozást csinálunk, próbálunk egyediséget belevinni. Ilyenkor azt mondjuk, hogy „ByTheWay-es” lesz. Nagyon sokat agyalunk, általában a hangszerelést magunknak csináljuk, otthon énekeljük fel a feldolgozásokat. Nagyon sokat hallgattunk Boyce Avenuet, még az X-Faktor előtt. Az akusztikus koncertjeinken ők inspiráltak minket.

Mennyire vonz titeket egyébként külföld zenei szempontból? Szeretnétek Londonban vagy Berlinben fellépni, esetleg egy kinti fesztiválon is megmutatni magatokat? Hisz egyre több zenekarról lehet azt hallani, hogy bizony, kint is van rájuk igény (lásd Peet Project, The Carbonfools, Ivan&The Parazol).
Idővel, amikor úgy érezzük, hogy készen állunk rá, vagyunk elég fejlettek ahhoz, hogy kint is megmutassuk magunkat, természetesen nagyon szeretnénk megpróbálni kicsit kiterjeszteni a karrierünket külföld irányába is.

Mennyire tudjátok egymást segíteni és támogatni? Bárkinek bármi baja, problémája van, egyből egymáshoz fordultok, s megbeszélitek? Ha valaki például padlón van, mert lelkileg nagyon megviseli egy történés, akkor igyekeztek őt minél előbb kihúzni a gödörből?
Az egész ByTheWay-ben a legjobb, hogy a sok együtt töltött időnek köszönhetően nagyon jó barátokká váltunk, mindenki mindenkiben megtalálta a hasonlóságot, és bátran fordulhatunk a másikhoz, hogy ha szükségünk van valamire, esetleg valami nyomaszt minket, ha csak beszélgetni szeretnénk, vagy ha segítségre van szükségünk. A ByTheWay egy kis családdá nőtte ki magát.

Élőzenekaros nagykoncertre készültök most június 22-én. Fontos kiemelnem, hiszen alapvetően egy ilyen formációnak, mint amilyen a ByTheWay nem lenne szüksége zenekarra. Ti viszont itt is újítotok. Hogyan választottátok ki a titeket kísérő zenészeket? Mi volt a szempont?
A zenekar létrejöttében nagyon nagy szerepet játszott Temesi Berci barátunk. Mikor első alkalommal élőzenekarral játszottunk Vastag Csaba nagykoncertjén, akkor még újak voltunk a szakmában, nem ismertünk sok embert. Berci segített nekünk, és összehozta ezt a zenekart. Fontos volt, hogy velünk egy idős zenészek álljanak a színpadon, hogy a kép is jó legyen és természetesen nagyon fontos volt, hogy egy jól működő, összeszokott bandává váljunk.

A zenekar tagjai egyszerűen zseniálisak: Gudics Martin a basszusgitáros, ikertesója Marci pedig a dobos. Kettőjük között a zenei összhang tökéletes, mintha ugyanaz az ember egyszerre játszana dobon s a basszeron is (és természetesen nem a külsejükre értem).
Magán Olivér más formációkban is játszik az ikrekkel, így tökéletesen be tud ő is kapcsolódni az összhangba. Nem kell mondjam, hogy az ország egyik legjobb billentyűse, fiatal kora ellenére. Nem viccelek.

A gitárnál pedig Tóth Ádám foglal helyet, nagyon kreatív a zenében, az improvizációban és hihetetlen jó stenkkel játszik, minden zenét érez és el tud sajátítani. A konklúzió ebből kifolyólag nagyon egyszerű: A Live Session Zenekar, egy tökéletes Zenekar.

Lemegy most ez a fellépésetek. Mi a következő cél, a következő lépés, amit meg akartok tenni?
Reméljük sikerül olyan jól, hogy meg tudjuk majd ismételni, esetleg máshol is az országban, aztán természetesen folytatódik a munka tovább, írjuk a dalokat az albumra, fellépésekre járunk, és igyekszünk minél jobb zenészekké válni! :)

Fotó: Csányi István

Rosta N. Napsugár

[2014.06.19.]