Titkok a magyar kedvenc életéből 1. - Illényi Katica megmutatta naplóját

Illényi Katica szorgalmasan készül a december 22-ei adventi koncertjére, amit a Kongresszusi Központban tartanak. Sorozatunkban bepillantunk az előkészületekbe, sőt megnézzük hogy mit csinált az adott napon a korábbi években. Köszönjük, hogy beleleshetünk a naplójába. Ez történt november 4-én 2014-ben, és 2010-ben ugyanezen a napon.

“Annyi minden volt az utóbbi hetekben, hónapokban, külföldi turné, vidéki fellépések, fontos családi események, stúdiómunkák, a hamarosan megjelenő koncert DVD-vel kapcsolatos ezer teendő, hogy a szervezetem jelezte, hogy elfogytak az energiák. Meghűltem, felfáztam és ezek mindig riadó-jelzések, hogy "tessék kicsit magadra is odafigyelni!"” – kezdte a hegedűművész.

“Pár hét múlva Törökországba, Ankara-ba utazom, ott fogok koncertezni a Bilkent Szimfonikusokkal. 5 hét múlva pedig indul az Adventi Koncert - turném. Először is most nagyon oda kell figyeljek arra, hogy felerősítsem ismét az immunrendszeremet. Reggelente nyújtok, tornázom, erősítek, jógázom és rengeteg vitamint fogyasztok, óvatosan étkezem, csak egészséges dolgokat eszem. Még pár napig szigorúan itthon maradok és utána folytatódik a megszokott életem a napi sportolással is.” – folytatta a sokoldalú művésznő.

Csináltam egy pontos menetrendet, hogy mikor mit kell gyakoroljak. Tele van a fejem ötletekkel, amit majd a közönséggel együtt szeretnék megvalósítani a színpadon. Idén olyan koncerttel készülök, melyen a nézők is szeretném, ha részt vennének a közös muzsikálásban.
Elkészültek a jelmezeim tervei, a héten már próbálom a fellépőruháimat. A színpadi cipőm is lassan kaptafára kerül, még a pontos színt ki kell választanom. Mindeközben sok-sok interjút adok tévéknek, újságoknak. Egy turné előtti felkészülési időszakban a legnagyobb feladat ilyenkor, hogy sikerüljön az időt és az energiákat jól beosztani...

Ez történt 2010. november 4-én

“A mai nap úgy indult, hogy azt álmodtam, hogy már a koncerten vagyok és a színpadra valami fürdőszobán keresztül lehetett csak bejutni, aminek befelé nyílott az ajtaja, és el volt torlaszolva egy létrával, rajta egy nagy darab emberrel, aki festette éppen fehérre a falakat és ezért a létrát nem lehetett megmozdítani sem, a közönség viszont már tudtam, hogy ott vár néma csöndben a nézőtéren és lassan kezdtek is megsértődni, hogy ugyan miért nem kezdem már el a műsort.

Aztán valahogy átjutottam a létrás emberen, de a színpadon viszont az első akkord előtt elhangolódott a „G” húrom és alig bírtam fölhúzni, közben a közönség már felháborodott, dühös  arccal nézett rám és amikor nagy végre sikerült nekikezdtem, akkor láttam, hogy a fellépő ruhám helyett egy kék farmer… és egy szakadt tornacipőben állok a nagyérdemű előtt. “ – írta naplójában.

“Amikor felébredtem, a világ legtermészetesebb módján konstatáltam, hogy elérkeztünk az utolsó hónaphoz. Ez és hasonló éjszakák ezentúl bármikor előfordulhatnak és ugyanúgy hozzátartoznak a felkészülési időszakhoz, mint a napi gyakorlás. Ezzel már megtanultam együtt élni.

Egyébként ma viszonylag nyugis nap volt, itthon gyakorolhattam, s nem kellett néznem különösen az időt, próbáltam végigmenni a műsorom hegedű számain, de sajnos még az első rész végéig sem jutottam el. Most kaptam egy pár új kottát és a régiek gyakorlására emiatt nem jutott idő. Próbálom maximálisan bebiztosítani technikailag a számokat, különösen azokat gyakorlom sokat, amik a műsor elején vannak, mert tudom, hogy olyankor még idegbeteg szoktam lenni. A legelső számokat kell a legjobban tudni, hogy az izgalom ellenére is képes legyek jól játszani. “ – folytatat Katica

“Este 6-kor egy újságíróval találkoztam ott, ahová jógázni járok és az interjú után már annyira nem volt kedvem az edzéshez, hogy azt néztem, mialatt mentem fel a jógaterembe, hogy hátha találkozom véletlenül valaki ismerőssel és akkor nem megyek tornázni, hanem inkább egy kicsit kikapcsolódom. De sajnos, vagy szerencsére nem volt senki ismerős az üzletházban. Így aztán nagyon szenvedve, de bementem a jógára és mit mondjak, fantasztikusan jót tett.
Igazából rossz kedvem volt előtte, mert tegnap megszállt az önbizalomhiány és a kishitűség, meg minden ilyesmi, ami ehhez hasonló, pedig tudom, hogy ez természetes állapot egy premier, egy vadonatúj műsor előtt 4-5 héttel, amikor még egy csomó minden hiányosság van, amikor még semmi sincs biztosra kigyakorolva, amikor itt-ott még egy kicsit gondolkozni kell a szövegeken és a tánc meg még sehogyan sem áll. Nincs is kedvem táncolni, de annyira nincs, mintha utálnám az egészet! A belső bizonytalanság, amely időről időre úrrá lesz rajtam, a legnagyobb ellenség ilyenkor és ezt nem lehet megúszni, ez mindig megjelenik a felkészülési időszakban, mintha direkt és szándékosan azt akarná elérni, hogy ne sikerüljön, hogy futamodjak meg, hogy adjam föl, olyan, mint egy irigy kis lény, aki mindent megtesz azért, hogy megakadályozzon és visszahúzzon az utamon, hogy el ne érjem, amit annyira szerettem volna. Ilyenkor még azt is elhiteti velem, hogy utálok táncolni...
Szerencsére ha tetszik, ha nem, táncolni fogok, mert táncolnom kell, hiszen végtelenül boldog vagyok tánc közben és utána is..
Lényeg az, hogy a jóga után teljesen elmúltak a negatív gondolataim és normális emberként tértem haza. Este szerettem volna időben lefeküdni, mert holnap ismét nehéz nap lesz és még korán is kezdődik majd, de mindez nem sikerülhetett, mert a hangszerelőm végre elérhető volt és sorban küldözgette a hátralévő kottákat, amiket át kellett, hogy nézzek, pontosítanunk kellett egy-két apróságot és már megint éjjel egy óra lett. Tehát ma sem sikerül majd kialudnom magamat..." - zárta sorait.

Egy hét múlva folytatjuk.

 - zene.hu -

[2014.11.08.]