Ganxsta Zolee: "Na, az óriási!"

A pulton megpihenő Quilmes betonbiztos bizonyíték: a vendég unikum a javából. A Dreherre hajazó aranybarna, 4,9 százalékos sör származási helye személyes kötődést sugall. A zsigerből argentinbarát Ganxsta Döglégy Zolee-tól stílszerűen mi mást is kérdezhetnénk a szolmizálás iránti igény szikrányi jele nélkül:

– Mitiszó?
– Köszi, van söröm. Ezzel el leszek egy darabig. Aztán kérek még egyet – jegyzi meg rosszfiús mosoly kíséretében, majd nagyot hörpint az X-Café ülésén elnyújtózva. Koncert előtti béke honol, a nyugalom rátelepszik az egyébként erőltetett menetet diktáló raperre. Magázódni totálisan felesleges, ez nem az a kávéház.   

– Könnyű kihozni a sodrodból?
– Nekem nincsenek ellenségeim. Minek? Olyan rövid az élet, úgy vagyok vele: élni és élni hagyni. Mindenki találja meg a boldogságát, nem bántunk senkit, és ez kölcsönös. Engem nem lehet megsérteni vagy zavarba hozni.

– A Dumaszínházzal sem?
– Na, az óriási! – újabb széles vigyor a reakció. Meg egy pohár korty sör, biztos, ami biztos. – Imádom a műsort, ami egy roast, vagyis az összes humoristát egy cél vezérli, hogy folyamatosan szekáljanak, kóstolgassanak, kiosszanak, incselkedjenek, beszóljanak. Van egy fix váz, aztán folyamatosan improvizálunk, mert csak így lehet élvezni az egészet. Nagyokat röhögünk, mindig meg tudjuk lepni egymást, a spontán gegre vevő a közönség.

– Egy másik tábor pedig a Kartellért rajong. Tizenkilenc éve. Gondolom, jövőre várható nagy durranás.
– Naná! Nem kis meló lesz, de garantáltan emlékezetes buli lesz. Egyébként 2015-öt úgy tervezzük, hogy 365 születésnapot ünnepelünk. Szétnézünk az eddigi 19 esztendő termésében, aztán a Barba Negrában kiállunk sok vendégfellépővel.

– Egy pálinkát?
– Kösz, biztos nem. Megbízom a sörben. Fontos a bizalom.

– Mit szólsz ahhoz, hogy a következő szezontól a jelenlegi 20 helyett 30 csapatos lesz az első osztályú argentin bajnokság?
– Ez most komoly? Nem mondod... Hihetetlen. Korábban volt arról szó, hogy felemelik a létszámot a River Plate bennmaradásáért, aztán elvetették. Én közismerten Boca Juniors-rajongó vagyok, semmihez sem lehet hasonlítani a Boca–River párharcokat.

– Kinek drukkolnál egy Boca Juniors–Atlético Madrid meccsen?
– Nincs titok előtted. Valóban, az európai futballklubok közül az Atlético áll a legközelebb hozzám. Bajban lennék egy ilyen mérkőzésnél, nem tudnám, hogy melyik ujjamba harapjak. Egyébként aktuális a madridiakat emlegetni, mert december 9-én Torinóban játszanak a Bajnokok Ligájában. Mivel Big Daddy Laca Juve-szurkoló, egyértelmű, hogy ott a helyünk. Velünk tart Majka és Curtis is. Jó kis túrának ígérkezik – kacagja el magát Zolee.

– És a jégkorong? Aligha hanyagolod.
– Á, dehogy, sőt... Én dobtam be a zsugát a Debrecen–Brassó MOL Liga-meccsen, aztán a komplett debreceni csapattal találkoztam a koncertünkön. Ladányi Balázs, Hári Norbert, Vaszjunyin Artyom és még sorolhatnám. Nagy királyok. Ladányinak ott lenne a helye a válogatottban, de amíg Rich Chernomaz a kapitány, aligha kap lehetőséget. A kis Hári meg egyenesen szenzációs. Most is olyan két gólt ütött a Brassónak, hogy... – és Ganxsta feláll, hadonászik, eljátssza a jelenetet, majd a magasba csap, mintha ő ütötte volna a találatot.

– Tavaly is jártatok Nyíregyházán. Sok barát köt ide?
– A fele már kinn van Írországban.

– Például Czipó Laci?
– Ismered talán? Kicsi a világ. Az egyik videoklipünkben fel is tűnik. Ő az egyik, aki megszervezte a dublini utunkat, azóta többször voltunk már ott. Nagyszerű bulikat szoktunk csapni, le a kalappal előttük.

– Megfordultatok már néhány helyen a világban.
– Ausztráliában betévedtek a koncertünkre új-zélandi rögbisek, és látták bennünk a tüzet, láthatóan remekül érezték magukat, mint ahogy mi is. Én egyébként szerelemből csinálom az egészet. Ha nem lobogna bennünk a láng, rég abbahagytuk volna. Legutóbb Nagyváradon mondták, hogy azt szeretik bennünk: mi mindenütt felpörgünk, odatesszük magunkat, függetlenül a közönség számától. Ez nem olyan munka, hogy blokkolni kellene a gyárban, vagy nyolcórázok a futószalag mellett, itt menni kell folyamatosan.

– 1966-os születésű vagy, nem engedsz a negyvennyolcból. Hogy bírod ezt az életstílust?
– A koncert az buli. Ha egy héten több van belőle, akkor hosszabbodnak az ilyen napok. Közben viszont jó fiú vagyok, figyelek a kajálásra, a piálás is háttérbe szorul, sportolok ezerrel. Máskülönben kipurcannék.

– Jövőre Krakkóban lesz a divízió I-es jégkorong világbajnokság. Találkozunk?
– Ki nem hagynám  – és habozás nélkül lehörpinti az utolsó korty sörét. Jöhet a következő...   

-Ladányi Tóth Lajos/Kelet-Magyarország-    

[2014.11.22.]