Dalok és csendek - dupla Ákos koncert az Arénában

Ákost kerek 1 éve nem láthatta színpadon a közönsége Magyarországon, így nem csoda, hogy igen széles rajongótábora kiéhezve várta a dupla Aréna koncertet december 12-én és 13-án.

Volt is mire várni. Számomra Ákos koncertjei mindig azzal az érzéssel végződnek, hogy ezt már biztosan nem lehet felülmúlni látványvilágban, hangzásban, hangszerelésben, setlistben. Majd a következő koncerten bebizonyosodik, hogy óriásit tévedtem. Legutóbbi Arénában tartott 2084 lemezbemutató buli után nehezen találtam a megfelelő szavakat, a tavalyi Karcolatok 20 akusztikus koncertsorozat bár teljesen más stílusú volt, hasonló reakciót váltott ki belőlem. Most hétvégén pedig leesett állal és csendben távoztam mindkét alkalommal. A mai napig a képeket nézegetve, a youtube-ra feltöltött rajongói videókat visszanézve el-elámulok, hogy mit éltünk át.

Már a nézőtérre lépve is azonnal feltűnhetett a hatalmas félkör alakú kivetítő a színpad hátsó részén – amin aztán később a dalok témájához, illetve tempójához illő kisfilmek, látványos grafikák futottak. Mi több, már laikus szemmel nézve is elképesztő mennyiségű volt a színpad köré és a küzdőtér fölé szerelt intelligens lámpa amiktől aztán az Aréna teljes fényárban úszott két óra hosszán keresztül nem kevés lézerfénnyel tarkítva. Nem véletlenül ragadta magával fotósunkat sem a hihetetlen látvány ami a buli alatt elénk tárult. Mellesleg ilyen mennyiségű felszerelés mellett az ember azt hinné, hogy a koncert ideje alatt a teljes kerületben csak ide jutott elektromos áram, minden más helyen pedig a közelgő ünnepre készülve gyertyafény mellett vacsorázhattak.

Ákos és zenésztársai (Lepés Gábor – billentyűk, Hauber Zsolt - billentyűk és Bánfalvi Sándor - dobok) mindkét estén 8 és fél 9 között léptek színpadra őrületes hangorkán közepette. Különösen nagy ováció köszöntötte Hauber Zsoltot, aki még a Bonanza Banzaiban dolgozott együtt az énekessel és hosszú idő után most újra egymásra találtak.

Lájk, ha kedveled a retro magyar dalokat.

Az ősszel megjelent EP új dalai alapján pedig elmondható, hogy a közös munka sikeres és értékes volt. A koncertet az Újrakezdhetnénk című viszonylag friss dallal nyitotta Ákos, és ezzel útjára indította a meglepetések áradatát. Azt hiszem, hogy ez az a setlist amit a legtöbb rajongó kívánhat magának: viszonylag kevés ismert sláger, az a pár is teljesen áthangszerelt, újszerű köntöst kapott, és számtalan régen, vagy ritkán játszott Ákos, illetve Bonanza dal. Gondolhatnánk, hogy egy ilyen setlist az énekes munkásságát kevésbé ismerő embereket nem annyira mozgatja meg, de ennek teljesen ellentmondva az összes jelenlévő végig táncolt, tapsolt, ugrált, énekelt, bulizott vérmérsékletétől függően.

Mind a négy, az új EP-n kiadott dal elhangzott: az Újrakezdhetnénk nagyon jó kezdődalnak bizonyult, a Kapuzárás brutálisan zúzott, az Amikor szerettél alatt szinte megállt a levegő, az Igazánra pedig nem is lehet más mondani, minthogy nagyon jól hangzott így élőben is, a dalszövege pedig – szerintem – az egyik legzseniálisabb az összes eddigi szerzemény közül.

Nem csak a setlist, hanem az egymásba szőtt dalok is okoztak néha teljes ámulatot, néha pedig teljes őrületet. Az ámulatra talán az egyik legjobb példa a régi Térj vissza című Bonanza számba ágyazott Beavatás, vagy a hatalmas zúzda Szabadíts fel című dalba „belekeveredett” Bosszú népe részlet. A teljes őrület esetében pedig egyértelműen a szintén régi A vér szava című Bonanza szerzemény alatt megszólaló Depeche Mode cover, a Black Celebration vitte a pálmát.

Voltak azért az Ákos koncertekre annyira jellemző igazi elcsendesülős percek is, amikor még a teljesen megtelt tizenezres Arénában is megjelent egy leginkább csak kisebb színházteremben érezhető személyesség, intimitás. Kevesen tudják ezt elérni, Ákosnak már többször is sikerült. Múlt hétvégén én leginkább a Ne keress engem, a Gyönyörű madár, illetve az egymást követő három lassú dal alatt éreztem. Ez utóbbi bátor vállalkozás volt az énekes részéről, aki meg is említette, hogy most a büfések kedvenc pár perce következik, de mindhárom dal kétségkívül a helyéhez szögezte az embereket. A Barátom című szerzemény minden egyes szavát együtt énekelte a közönség Ákossal, ezt követte a Persze hajnal van megint, illetve a Keresem az utam, amelyekben csak Zsolt kísérte Ákost szintetizátoron.

És még mindig nem ért véget a meglepetések sora. Újra hallhattuk hosszú idő után a Calypso-t ami alatt végig hullámzott a küzdőtér az ugráló tömegtől, együtt énekelhettük a Csak te vagy című dalt, végre ismét a rajongók legnagyobb örömére teljes hosszában került előadásra a Jóslat, belehallgathattunk a Táncolj a vékony jégen című Bonanza számba is egy rövid refrén erejéig, sokkolhatott minket a szó legjobb értelmében a Ne fájjon többé átdolgozott verziója, illetve a koncert vége felé pedig a Csak a dal eljátszása döbbentette le a jelenlévőket. Valószínűnek tartom, hogy többen hamarabb fogadtak volna egy lottó ötösre, minthogy ezt a dalt élőben még hallani fogják színpadon.

Sajnos pillanatok alatt elszállt ez a kétszer két óra is, a dalok sorát a lassabb hangvételű, de szövegében igen mély jelentést hordozó Kezemet nyújtom zárta. Ezt már csak az Adjon Isten követte és a véget nem érő tapsvihar, ami teljesen megérdemelten járt a színpadon állóknak.

Egy dolog teljesen biztos: erre a koncertre még nagyon sokan, nagyon sokáig fogunk emlékezni. Mind az őrületes zúzós pillanatokra, mind az együtt táncolósokra, mind a nagy csendekre.

Meglepte a szívünket valami tiszta csendesség és bennünk most újra az idő énekel. Nyáron pedig újrakezdhetjük, mivel már hivatalosan bejelentésre került, hogy Ákos a VOLT és a Strand fesztiválon is színpadra lép 2015. júliusában és augusztusában. Igazán várjuk!

H.Zsuzsi

Képekért klikk a következő oldalra.

[2014.12.20.]