Lenyűgöző! Még mindig a magyar koncertjének hatása alatt van Jose Cura!

„Megállásra és meditálásra” késztetette Jose Curát az egyik rajongójának hozzászólása, amit budapesti koncertjéről szóló posztjához írt a Facebookon. Az argentin operaénekes nemrég elismerően nyilatkozott Mahó Andrea vendégeként és a Magyar Állami Operaházban történt fellépéseit követően a magyar zenészekről és zeneiségről.

A Cura által idézett Monica Menconi azt írta: „Gyönyörű szavak, amik sokkal nyitottabbnak és sokkal sebezhetőbbnek mutatnak, és ez nem rossz, mert mindig más benyomást keltesz. Mindig ilyennek kellene lenned? Nem. Tudom, ez nem mindig lehetséges.”

„Ez egy nagyon érdekes komment” – kezdi Cura vallomását kifejtve:

„Egy 52 éves ember tapasztalataival – ami nem 80, de így sem kevés – megtanultam, hogy mindannyian (elsősorban én) a személyes kiteljesedésünk szemüvegén keresztül látjuk a másikat. A ’bizonytalanok’ ’arrogánsnak’ látják azokat, akik valójában nem olyanok, míg a ’magabiztosak’ a ’szolidakat’ nem csak a professzionalizmus garanciájaként látják, hanem ’olyan emberként, akivel szeretnék körbevenni magukat probléma esetén’.

Lájk, ha kedveled a retro dalokat.

Hányszor alkotunk véleményt valakiről, akit nem ismerünk (de azt hisszük igen), mondván, ’ilyen vagy olyan’? (Majdnem) öntudatlanul tesszük ezt, ’egységes mérceként’ használva saját ’folyamatban lévő ügyünkhöz az élettel’. Normális és emberi; még édes is, de egy dolog gondolni valamit és megtartani magadnak és egy másik (ami gyakran megesik) kikiabálni a véleményed a háztetőről.

Ez nem az az eset, félre ne értsetek (épp ellenkezőleg, hízelegnek Monica szavai), de mennyi kárt okoznak az alaptalan vélemények, amikor szégyentelenül terjesztjük őket?

(…) A ’Nyílt és Sebezhető’ nem szinonimái a ’Rögtönzött és Védtelennek’. Az én szakmámban mindig én vagyok az első. Soha nem a második.

Csók mindenkinek!” – írta az énekes vasárnapi bejegyzésében.

„Szokatlan”

Korábban, február 22-én azt írta a közösségi oldalon:

„Nem megszokott, hogy boldogan és kipihenten látnak engem a színpadon, egyszerűen élvezve a tényt, hogy zenélek másodlagos aggodalmak nélkül. És az ok egyszerű: ritkán vesz körül ilyen sok zeneiség, tehetség, zsenialitás, mindez egy időben a színpadon.

„(…) Tiszta zenei ösztön, mint a színpadi életem régi szép idejében, amikor a tehetség többet számított, mint a PR… Egyszerűen imádtam! Ez a koncert - együtt az Otello két előadásával a Magyar Állami Operaházban múlt héten – hosszú ideje az egyik legmegérdemeltebb periódusként marad meg az emlékeimben. Köszönöm a magyar közönségnek és külön köszönet a szuper magyar zenészeknek! Remélem hamarosan találkozunk… LOVE!”

-kiko-

[2015.03.02.]