Ördögkatlan - idén is perzselt a művészet

Összművészet öt napig augusztusban a barátságos kis déli baranyai településeken – immár nyolcadszor járhattunk az Ördögkatlan fesztiválon Nagyharsányban, Kisharsányban, Palkonyán és Beremenden. 

Pihentünk egy óriásit a beszámoló előtt, volt mit feldolgozni, idén is rengeteg élménnyel tértünk haza az ötnapos programdús rendezvényről. Köszönjük a szervezőknek, az önkénteseknek, a fesztiválozóknak, helybélieknek, hogy keresve sem tudunk rosszat mondani, a lehető legflottabbul zajlottak az események, oldódtak meg hihetetlen gyorsan utazás-étkezés-bulizás-szállás kérdéseink.

Izgalmas meglepetésre érkeztünk Nagyharsányba a Narancsligetben játszó-zenélő testvérpár, Brother Kawa produkciójára, szürreális francia zenei színpadi show volt ez valóban extrém kellékekkel, melyek közt a kedvencünk egy éneklő műhal is kiválóan szerepelt. Ez megadta az alapot a további bohemitásnak, avagy egyenes út vezetett át a WOMBO ORCHESTRA őrületbe az árokparti színpadhoz. Nagy örömünkre a hét folyamán többször is belecseppenhettünk ebbe a két társaság nyújtotta vidám energiafolyamba más és más környezetben. Újdonság volt számunkra, hogy a beremendi strand is lehetséges fellépő helyszínné vált, az augusztusi forróság enyhítésére kiváló ötletnek tartottuk.

Emellett a gyönyörű nagyharsányi Hacienda udvartól, mint idei új program helyszíntől olvadtunk el totálisan. Mi más tehette volna fel a kezdő napra a koronát, mintsem az esti QUIMBY koncert a focipályán. Mi újra megadtuk magunkat nekik, ezek a srácok képesek voltak olyan, pontosan erre a fesztiválra passzoló nyitóbulit kreálni, őrületes színpadi technikával színesítve, hogy talp nem maradt talajon, talán torok sem hangtalan szárazon. Szerintünk az idei katlan egyik legnagyobb, és legerőteljesebb koncertjét élvezhettük mindjárt a legelején.

A holland Cirque du Platzakról rengeteg klassz beszámolót hallottunk, sajnos élőben nem láthattuk, viszont érdemes volt őket felvételről visszanézni, igazán ötletes és újszerű cirkuszt láthattak az érdeklődök. Ugyanez a sokszínűség mondható el a K2 színház ügyes fiatal színházi megoldásairól, visszatérő társulatként most is kiválóan rakták össze a helyszínhez kapcsolódó előadásukat. Erős, magával ragadó élményünk volt szerdán a Bóbita Bábszínház Háy János: Az ablak előadása kapcsán. A pécsi színészek szorosan vittek minket magukkal az aktuális kapunyitási problémákkal szembesülő fiatalok valóságos életének kellős közepébe, üdítő (és rágcsálnivaló) bevonással, könnyedén és mégis feszült szívvel játszottunk együtt a narancsligeti limitált térben.

A további napokon többek közt BeckZolival, Shererrel, Mácsaival, Dreschsel futhattunk össze és vagy frissítő fröccsért mentünk vagy előadásra igyekeztünk így családiasan, remek koncertek voltak Palkonyán is, mi idén fedeztük fel teljesen a falut, szuper tereket, hangulatos épületeket és gyönyörű környezetet találtunk. Kiváló volt az étkezni vágyók kiszolgálása is, mind a boros pincéknél, mind a színpadok környékére települt vendéglátós helyeken. Kedvencünk a nagyharsányi kisbolt párizsis szendvicse mellett a Balkán Bisztrós burger lett.…

A szombat koraestét aztán a Hárságyi pincészetnél kezdtük, ahol barátaink Giulia este otthon marad nevű formációja lépett fel, tovább emelve a nap fényét. Jól összerakott muzsika volt ez, Püspöki Peti nevével fémjelezve, Bräutigam Gábor (alias Ricsi) legendás dobos, pécsi arc által megtámogatva és Budai Berni dögös és bizsergető énekével megkoronázva.

Még nyolcéves Panna lányom is ütemesen bólogatott a zenére, pedig tudvalevő, hogy ő aztán nem bólogat akármire. Kellemes volt tehát ez a zene egy délutáni ejtőzéshez – és mégsem volt rest felkorbácsolni az érzelmeket, akár egy jó kis esti bulira is előkészítve a jó(l) befogadó közönséget. Az én arcomon szinte végig örömteljes mosoly ragyogott és magamban megállapítottam – szinténzenészként -, hogy igen, ezekért az egyórákért érdemes annyit melózni, mert itt eljön a beteljesedés, a közös csúcspont az együttzenélők – és remélhetőleg az őket hallgatók - számára.

A koncert végét – mea culpa – nem vártuk ki, mert éreztük, hogy Palya Bea és bandája már nagyon vár minket a malomparki nagyszínpadon. És így is volt. Ringott-rengett a levegő, ahogy kezdte ráhangolni a népet Bea az ő csodaszép hullámhosszára. Új albumát, az A nő-t mutatta be ezúttal a Katlan közönségének – amelyet a Tovább nő fog követni – milyen játékos a magyar nyelv, ugye…?

Volt itt szívdobogás, volt extázis, együtt-kézlengetés, csendesen elülés. Voltak palyabeás incsel- és vicceskedések, némi nemi pajzánkodás – de persze csak ízlésesen, hiszen gyerekek is voltak a nézők soraiban. És természetesen rengeteg hang, ritmus, gyönyörű dallamok, cifrázások, improvizálások, szépséges szövegek, elgondolkodtatók, megérintők. Volt legális ordítás – mindenki kiadhatta, ami belészorult – a közösség feloldó ereje oszlatott (szinte) minden gátlást. S aztán voltak tapsok, mosolyok és volt ováció, és porban anya lányával táncoló.

Megismételhetetlenül komoly zenei benyomásokat gyűjtöttünk Beremenden is, de szerettük a művészeti kiállításokat a falvakban, a spontán zenei játékokat, és utcai művészeket, performanszokat. Palkonyán a Kacagó Gerle zenészei és a pincék táján járó muzsikusok zárták számunkra a fesztivált és okoztak sokáig tartó eufórikus állapotot mindnyájunkban. Sajnos idén a kisharsányi sokat ígérő workshopokat nem tudtuk felkeresni, ígérjük, jövőre ezt is pótoljuk.

– Horváth Genovéva és Jager Eszter –

[2015.09.10.]