Bruno Mars 24 karátos varázslata a Budapest Arénában

A május végi nyári melegben újra egy igazi A-listás előadó adott telt házas koncertet hazánkban, Bruno Mars másodjára járt nálunk.

Már hónapokkal a koncert előtt elfogytak a jegyek, így még inkább kiváltságosnak érezhette magát az a több ezer ember, aki részese lehetett a varázslatnak.

Hatásos nyitány

A hangulat feltüzeléséért Anderson Paak - és zenekara - volt a felelős, aki rappelt, dobolva énekelt, táncolt és próbálta hergelni a közönséget, de nem volt túl könnyű dolga, mert a tömeg ugyebár nem miatta érkezett. Bruno nem túl hosszú átállás után robbant be a közönség elé, amelyet természetesen óriási ováció kísért. Már a koncert elején ropogott a pirotechnika, ami nekem ugyan furcsa beltéren, de azért eléggé hatásos. A látvány is káprázatos, csillog-villog a háttér, fénylik a zenészek arany-fekete színű, pizsamára emlékeztető egyenruhája, hasít a színes lézer fénysugár.

Minden lábon egyszerre mozdul a hófehér tornacipő, jól is mutat ez a sötétben a kivetítőn, amikor beindul a színpadon az előadótól oly sokat látott csoportos jövés-menés, táncolás közbeni zenélés, éneklés. Energikus a kezdés, ahol a sztár hangja még nem nyűgöz le, viszont a zenekar spontánnak látszó, de persze nagyon is begyakorolt mozgása - ami azért szerencsére nem ment a profi zenélés kárára - annál inkább elismerésre méltó.  Már az első blokkban elsüti a turné címadó dalát, a 24K Magic-et, a nagy slágerét, a Treasure-t is, jó volt látni, hogy igen hamar taplon az összes ülőjegyes, tapsol és énekel az egész ház. Bruno is élvezte ezt, és mondta, hogy jó újra itt.

Sokslágeres világsztár

Ekkor még azon tűnődtem, hogy miért pont ebből az amúgy szimpatikus srácból lett szupersztár, hiszen más is tud így táncolni, ismerünk az övénél karakteresebb, jobb hangot is. De nem hagyott ezen soká morfondírozni, mert felkapta a gitárt és szólózott egy nagyot, majd jöttek a balladák, a Grenade, a When I Was Your Man, ahol végre kiengedte a hangját, lenyűgözött a tehetsége. Felismertem benne a régi Motown sztárokból valamit, a korai Micheal Jacksont, a gitárjátéka közben pedig nagy kedvencemre, Prince-re emlékeztetett. Eredetileg bulizni mentem a koncertre, mégis ezek az pillanatok fogtak meg leginkább, különösen a Versace On The Floor, amikora hangulathoz a közönség is nagyban hozzájárult, hiszen a teljes arénát bevilágító telefonok fénye jól illet ezekhez a dalokhoz. A mobilok minden sikerszám kezdeténél a magasba emelkedtek, készültek a fotók, a videók, Mr Mars fel is tette a (költői) kérdést: „Hogyan tudtok táncolni, ha a mobillal foglalatoskodtok a koncert közben?!”

A ritmust, a funkot sem kellett sokáig nélkülöznünk, egyre emelkedettebb lett a hangulat, a Locked Out Of Heaven és persze a legutolsó dal, az Uptown Funk teljes őrjöngésbe torkollott. Elértük a koncert csúcspontját, zsebre tett bennünket ez a srác és bandája, mindezt kedvesen, a zene és a közönség iránti alázattal tette. Majd amint vége lett a dalnak, azonnal felkapcsolták a villanyokat, benyomták a „menjetek haza” zenét és mindenki fegyelmezetten elindult kifele. Elég kiábrándító volt ez így hirtelen, de a következő pillanatban már vitathattuk is meg a barátokkal, hogy jó kis koncertélményben volt részünk, meg hogy felfelé ívelőben van Bruno karrierje, az is lehet, hogy beéri elődei sikereit, hiszen még annyira fiatal.

Nagy hangsúly a biztonságon

Kifejezetten tetszett, hogy jegy nélkül az aréna előtti betonozott térre sem lehetett bemenni, többszörös ellenőrzésen haladtunk át, amíg bejutottunk a helyünkre. Igazán gördülékenyen ment minden, és reméljük, hogy hatékonyan is működne egy esetleges támadás esetén is. Szerencsére erről most nem volt szó, csupa vidám és partizni vágyó ember érkezett az Arénához, nyugodtan és biztonságban bulizhattunk, majd a mintegy másfél órás koncert után elégedetten és még vidámabban távozhattunk. Köszönjük Bruno, újra visszavárunk!

Frk4muzik  
Fotó: Florent Dechard

[2017.06.03.]