Ünneplő vámpíroktól hemzsegett a színház - képekben

Éjszakai vámpírtalálkozó, rengeteg ismert arc, vámpírnak tetsző, bordó-feketében ünneplő vámpír rajongók, ünnepi díszlet az előcsarnokban és a Magyar színház előtti téren is. A furcsa jelenség oka: a Vámpírok bálja c. musical budapesti premierjének tízedik évfordulója. Az alkotók, színészek és táncosok közönségükkel és számos ismert arccal együtt, két napon át ünnepelték Roman Polanski érzékien hátborzongató horror komédiájának tíz éves jubileumát.

Az előadás az elmúlt években semmit sem veszített abból a kísérteties varázserőből, ami már az első előadások alkalmával is körüllengte a darabot. A fanyar humorú, horror komédiát ez idő alatt már több, mint 250 ezren látták, és közel háromszáz alkalommal vitték színpadra Budapesten. Annak ellenére, hogy a kezdetekkor még kevesen hittek az úttörőnek számító, horrorisztikus musical sikerében.

A 19. század végén játszódó, vadregényes horror komédiát magam is, éppen tíz évvel ezelőtt láttam először Egyházi Géza és Andrádi Zsanett főszereplésével. Ők voltak ugyanis azok a szerencsés, (akkor még) ismeretlen színészek, akiket 2016-ban maga Roman Polanski a darab vezető rendezője, Cornelius Baltus, rendező, valamint Dennis Callahan koreográfus, a legalkalmasabbnak találtak a főszerepekre, a PS produkció, úttörőnek számító, nyílt szereplőválogatásán. Egyházi Géza valóban remek döntésnek bizonyult, hiszen a kezdetektől folyamatosan játszott a darabban, mi több: a 10 éves jubileumi előadáson olyan zseniálisan elevenítette meg az erdélyi havasok eldugott kastélyában rejtőző Von Krolock Grófot, a Kentaur tervezte drakula jelmezében, hogy az emberre a nézőtéren azért simán rá tudta hozni a frászt, amikor egy váratlan pillanatban a háta mögül, határozott, szinte már vérfagyasztó léptekkel sétált be a színpadra.

Az első bál

Persze tíz évvel ezelőtt, húsz éves lányként, még én magam is más szemmel néztem az előadást, és bár voltak benne szépséghibák, a darabot már akkor is rendkívül látványosnak és izgalmasnak találtam. Imádtam a különleges díszleteket: A színpad nagyságú temetőt, a havazást, a kastélyt és a forgó színpadot is. Ez most sem változott. Tíz év, és közel 300 színházi este után az előadásmód viszont érezhetően sokat finomodott. Jobb lett a hangosítás, és profibb a színészi játék is. Persze ez azért várható volt, hiszen a tíz évvel ezelőtti bemutató szereposztásában egyetlen ismert színész sem kapott szerepet. A nemzetközi alkotógárda inkább kockáztatott, és befutott, tapasztalt művészek helyett, nagyrészt pályakezdőknek adtak lehetőséget. Bár az én szememben ez rendkívül rokonszenves lépés volt, kétségtelen, hogy a produkció ezzel a döntéssel hatalmas kockázatot is vállalt. Rengetegen jósoltak sötét jövőt ennek a musicalnek a formabontó megoldások miatt. Sokan hitték, hogy ez a darab meg fog bukni, de az idő bebizonyította: Tévedtek. Olyannyira, hogy a társulatból több, mint 25 művész kapott már ajánlatot különböző külföldi szerepekre is. Egyházi Géza, Pavletits Béla (Chagal), Jegercsik Csaba (Professzor Abronsius) és Baranya Dávid pedig immár tíz éve, folyamatosan játszanak a darabban. Krolock gróf így még a tíz éves bálba is elcsábíthatta, kiszemelt áldozatát, az épphogy csak nővé cseperedő Sarah-t.

Miről mesél egy színházi vámpír történet?

A vámpírtörténet megfilmesített verzióját ötven évvel ezelőtt, 1967-ben vetítették először a mozikban. Roman Polanski később úgy döntött, hogy a színpadon is megeleveníti az erdélyi havasok kultikussá vált főhőseit, méghozzá musical formájában, melyhez Jim Steinman szerezte a zenét, a dalszövegeket pedig Michael Kunze írta.  A musical 1997-es bécsi ősbemutatója óta, világszerte több, mint tízmillió néző izgulta már végig a kedvesen ijesztő vámpírtörténetet. Jómagam eddig három alkalommal, de mind három alkalommal más fogott meg. Húsz évesen, még a különleges, és riasztóan élethű vámpír jelmezek, a darab cselekménye, a szebbnél szebb dallamok, a különleges díszlet, és persze a zseniális koreográfiák kötötték le a figyelmem. Nem pofozott még annyit az élet, hogy elgondolkozzak a darab mélyebb mondani valóján. Ez a jubileumi előadáson már másképp volt.

A Krolockot alakító Egyházi Géza szerint a Vámpírok bálja maga az élet, és én most erre fókuszáltam. A történet cselekménye és látványvilága bár melegvérűeknek is vérfagyasztó, mégis felvet jó néhány, a hétköznapi életben is rendre felmerülő, filozófiai kérdést. Humorosan bár, de pellengérre állítja az emberi jellemet és annak tökéletlenségét.

A Vámpírok báljának cselekménye igazán egyszerűnek tűnik: Von Krolock gróf megigézi a kivételes szépségű, testében már nővé érett, ám lélekben még gyermeteg Saraht, a zsidó fogadós lányát. A vámpírok éves bálján szeretné őt magáévá tenni, egy érzéki, vérszívós, nyakharapdálással, amivel a lányt is élő halottá változtatná, de nincs könnyű dolga. Jó néhány akadályt gördít elé a lány apja, a nyomában lihegő, vámpírvadász professzor és annak fiatal segédje, aki első látásra - vagy inkább fürdésre- bele is szeret a lányba.

"Hogyha szép egy lány az mindig áldás, ám az áldás néha őrjítő.
Mert a lányka apja bízvást durcás, ha a lánya túl korán lesz nő.
Épp csak rájön erre máris félti.
Nem mégy sehová se, kár a szó!
Tudja magáról, hisz ő is férfi, ahány férfi van az mind disznó!" (Chagal )

Mindeközben annyi, de annyi, hétköznapi, de mégis nagyon nehéz belső harcot feszeget a darab, hogy egy kis ijedtség, és néhány öblös kacagás között, azért csak-csak elgondolkodik rajta az ember. Talán éppen az emberekben élő jó és rossz harca a darab legnagyobb dilemmája. Mi számít jónak? Amit szeretetből, féltésből mondasz, vagy teszel, árthat-e végül neked, vagy annak, akiért mindezt teszed?

"Vágyom rá, hogy szabad lehessek,
érzem, hogy láncok ezre béklyóz.
Volnék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő...
de csak egy lidércalak vagyok,
csak egy szörnyeteg ki azt rombolja szét mindig mit szeret és félt.
Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd,
ez ad szenvednünk erőt." (Von Krolock )

Ártasz-e a puszta léteddel, a törekvéseiddel másoknak, akár akaratodon kívül is? Létezik-e csak jó és rossz ember? Hol vannak a határok? Ki mondja meg mi jó és mi rossz? Hol az ember igazi bölcsessége?

"Miért ne szívhatnám ki én a véred,

Ha egy másik mindig engem szív?
Mert az ember is egy állat tényleg,
Csak a más vérétől lesz aktív.

Amit mindenki tesz hogy lesz vétek?
Aki kóstolta mind többet kér.
Legyen hatalom vagy pénz oly mindegy
Fő hogy még több legyen nincs más cél!" (Chagal)

Lehetnek az ösztönök és a mélyről feltörő vágyak olyannyira ártalmasak, hogy akár életekbe is kerülhetnek? Mikor hagy el a józan ész, hol van a középút az értelem és az érzelmek között?

"Vágyam erősebb - ha feltámad- még nálam is
Bárkit legyőzhet, oly könnyen győzött rajtam is! " (Sarah - Fohász)

Számomra éppen ezek a finomságok adták meg a musical valódi pikantériáját. Ezt viszont csak azok a nézők szokták észre venni, akik képesek a felszín mögé látni, és a látszat mögött rejtőző tartalomra is koncentrálni.

Jubileumi különlegességek

A filozofikus elmélkedésemből a második felvonás sírból kimászó vámpírjai zökkentettek ki. Először azzal az ijesztően gyönyörű koreográfiával és igéző tánccal, amit a vámpírhad előadott, aztán meg azzal az érzéssel, hogy hú baszki, ezek ide jönnek. Persze, hogy oda is jöttek és rám hozták a frászt. Már megint. Kicsit tényleg meg is ijedtem, olyan élethűen hozták a sírból kikelt vámpírok szerepét, de közben azért nagyon élveztem, hogy ilyen közelről is megnézhettem a jelmezeket.

A báli jelenetben von Krolock gróf és Sarah is duplikálódott (Egyházi Géza, Zöld Csaba, Török Anna és Simon Panna személyében), míg Herbertből, a gróf homoszexuális fiából mindjárt három lett (Jenei Gábor, Pirgel Dávid, Szemenyei János) a színpadon a hétfői előadás végére. Így szinte minden jelenlegi főszereplőt megünnepelhetett a publikum, már előadás közben is.  Bot Gábor és Langer Soma (Von Krolock) a tapsrend végén vette ki részét az ünneplésből, amikor a megjelent régi szereplőkkel együtt köszöntötték őket is a színpadon. Tíz év, közel 300 előadás, sokan részesei voltak e csodának, Balogh Anna, Csórics Balázs, Farkas Gábor Gábriel, Feke Pál, Kiss Ernő Zsolt, Kovács Lotti, Nagy Sándor, Nyári Darinka, Réthy Zsazsa, Stróbel Dóra, Sánta László és még sokan mások. Az est díszvendége maga a rendező, Cornelius Baltus volt.

A Vámpírok báljának évfordulójára olyan ismert arcok is ellátogattak, mint Sütő Enikő, Tóth Vera és Csonka András, Ernyey Béla. A hétfői előadás olyan nagy sikert aratott, hogy a közönség hosszú percekig tartó, álló tapssal köszöntette az évek alatt kultikussá vált színdarab vámpír bőrbe bújt művészeit. Persze talán aki akar, egészen biztosan találhat akár szakmai, akár nézői szemmel is kritizálható pontot a darabban, egy ünnepi előadáshoz mégis azt gondolom, hogy mindez méltatlan, és kicsinyes lenne.

A vámpírok következő báli szezonja Október 25-én indul a Pesti Magyar Színházban.

Suri Andi

Klikk a következő oldalra az előadáson készült képeinkért

[2017.06.16.]