Budapesten zúzott a Foo Fighters - képekben

Bármi is történt a Foo Fighters zenekar hangszereivel a színpadon, az szerintem minden, csak nem rendeltetésszerű használat. Kőkemény amortizációnak nevezném. Viszont állat az összes zenész ott, mind!

Dave Grohl és csapata este kilenc körül lépett színpadra. Sosem volt még ennyire helytálló az amúgy elcsépelt "ekkor csaptak a húrok közé"! Konkrétan úgy éreztem, mintha életük koncertjét kezdték volna el! 120 százalékos energia!

Azért az Everlong, mint első szám mégiscsak hajmeresztő mutatvány. Dave-ék nem tréfáltak, de mi sem matinéra készültünk. Az agyunk leordított a mellékvesénknek, hogy itt az ideje olyan anyagokat kiválasztani, aminek következményeképpen feláll a szőr a karunkon...

Tudjuk, hogy le kéne már szállni arról, hogy a Nirvana-val hasonlítgassuk össze őket, de ha még nem is tudnánk Dave gyökereiről,  akkor is sejtenénk. Egyszerűen érezni a dalokon. Igaz, System Of A Down-os feelinget is kiéreztünk néha. A jóféle grunge rockra kiéhezett tizenkétezer ember kieresztette a gőzt, és erre volt is két és fél órája.

Annyi DÖG volt ebben a buliban és annyi egyediség, hogy egészen biztosan nem tudjuk teljes egészében visszaadni.

Kezdjük talán a színpadképpel. Taylor Hawkins dobos bugyi rózsaszín hangszere és alsóbőr nélküli nyolcas tamja meghökkentő volt. A srác hangja szintén! Két dalt is ő énekelt, fantasztikus módon! Ráadásul ahogy dobol, az az intenzitás csimborasszója.

A dalok szerkezete sem feltétlenül a hagyományos értelemben vett rockdal szerkezet volt. Inkább elkezdtek játszani a dalokkal, halkultak és hangosodtak, durvultak és finomodtak, talán nem is volt olyan sok szóló, viszont volt benne billentyűs, de abból az igazi savazós-tekerős fajtából. Ráadásul a billentyűs még tangóharmonikázott is egy jót...

Miközben a Monkey Wrench, majd a Learn to Fly nótákat tolták, azon filóztunk, hogy szegények itt fognak kimúlni, ha ilyen hőfokon égnek a színpadon. Aztán persze ciklikusan volt valami nyugis rész, de persze így még nagyobbat ütött, amikor Dave egyszer csak hörögni kezdett.

Elhozták az összes nagy slágerüket, mi pedig döbbenten konstatáltuk, hogy ez egy nagyon hosszú lista ám! All My Life, Pretender, My Hero, ezek voltak a mi kedvenceink.

És persze a Best Of You, ami után már csak hanyag mozdulattal lerakták a gitárokat, és integetve, visszataps nélkül lementek a színpadról.
A világ legnagyobb ötlete volt úgy lemenni a színpadról, hogy közben végig gerjed iszonyatosan egy gitár valahol a színpadon! Mekkora geg, te jó ég! Persze azóta is zúg a fejünk tőle, de az ötlet eredeti. Dave szerint pedig nem kell újra 20 évet várni, hogy eljöjjenek. Mi ötöt sem szeretnénk várni.

Szöveg: Sólyom Attila és Takács Márton,
Fotó: Sólyom Attila
 

[2017.07.07.]