Megszólalt a New Level Empire új tagja: "Van mondanivalóm!"
Dalokat ír, zongorázik, énekel, és folyton mosolyog a New Level Empire legújabb tagja, Tóth Szabina! Klasszikus zongoristaként indult, tanárnak készült, de végül az élet másfelé terelte. Érezte, hogy több van benne, és szerette volna ezt megmutatni a világnak. Sikerült neki. Vele készítettünk interjút.
Amikor találkoztam a New Level Empire legújabb tagjával, Tóth Szabinával, már az első pillanatban mély benyomást tett rám. Látszott rajta, hogy tele van energiával, tervekkel, kiegyensúlyozott, és imádja azt, amit csinál. Amikor leültünk beszélgetni szinte azonnal kiderült, hogy tele van újító és érdekes ötlettel, akárcsak új zenekara: a New Level Empire, amit 2012-ben hívott életre Dj Newl (Nyújtó Sándor) és Krajczár Péter. Egy teljesen új ötletet valósítottak meg, amikor hangszerekre cserélték a DJ pultot, aminek gyorsan meg is lett az eredménye, hiszen a The Last One című számukkal egészen a döntőig jutottak, a Dal című műsorban, még 2014-ben. A zenekar évről évre népszerűbbé vált, idén pedig egy zongoristával, és egy különleges énekessel is gazdagodott, Szabina személyében.
Mikor döntötted el, hogy művész leszel?
5 éves koromban kezdődött a pályafutásom. Belső késztetés volt, hogy én zongorista szeretnék lenni. Édesanyám próbált lebeszélni róla, amikor kézen fogva elindultunk az első zongora tanáromhoz, és kérdezte, hogy ugye jobban szeretnél fuvolázni, mégiscsak zenekari hangszer, a zongora sokkal nehezebb, de én kitartottam. Találkoztam az első tanárommal, akit nagyon szerettem. Ő kapásból az ajtóban elküldött, mert akkora volt a kezem, mint egy két évesnek. (nevet) Azt mondta, hogy nincs az a pénz, hogy én megtanuljak zongorázni. De én nem adtam fel. A zeneiskolát követte a Konzervatórium, a Zeneművészeti Egyetem, lediplomáztam, és közben nekem jött a zeneírás is, ami már a konziban, érettségi előtt egy évvel mutatkozott meg. Összeszedtem mindenféle hangszerest a suliban, és mondtam, hogy én most írok egy dalt, ezt valósítsuk meg! Az egész iskola előtt egy szalagavatón elő is adtuk. Ilyen ír, magyar népdalkezdeményekből összerakott valami volt. Akkor már éreztem, hogy itt más is lesz. Később az egyetemen bőszen át is írtam a nagy zeneszerzők műveit, amit azért annyira nem díjaztak.
Milyen irányba indult el a zenei karriered?
Igazából tanárnak készültem, és zongoristának, de úgy, hogy klasszikus zenét, komoly zenét fogok játszani, de egyszer egy ismerősöm levitt egy Random Trip nevezetű - akkor még kezdeményezés volt - improvizációs estre. Ott megismerkedtem egy-két rapperrel, és egy dj-vel is: DJ Tusival. Vittem nekik egy pen drive-ot, amin rajta volt a saját dalom. Zongorával írtam egy dalt, ami számomra ugyan pop dal volt, de később kiderült, hogy még nagyon nem. (nevet) Odaadtam nekik, hogy kezdjünk el együtt dolgozni. Igazából én magam sem hittem, hogy ők komolyan fogják ezt venni, de valamiért mégis komolyan vettek. Ebből született az első pop dalom, aminek Hey Man címe. Ezt Mc Kemonnal csináltuk és MC Fantommal, így jött létre 2014-ben az első zenekarom, ami Bless néven futott. Igazából még mindig megvan, csak kicsit szüneteltettük, mert közben Kemonnak is az Irie Maffia azért elég jól beindult, és nekem is jöttek más dolgok. De itt kezdődött ez. Nagyon sok filmzenét, instrumentális alapokat is írtam. Az utóbbi 3-4 évben viszont rengeteg csodálatos emberrel találkoztam, akiknek a munkája által én is megtanultam pop dalokat írni.
Mikor kezdtél énekelni?
Az ének akkor még egyáltalán nem jött képbe, később mondta a környezetem, hogy jó lenne, hogyha kipróbálnám. Kipróbáltuk és működött is.
Kipróbáltad magad más területen is?
Persze! Közben nekem is, mint minden zenésznek voltak más próbálkozásaim. A színházba is bele kóstoltam. Korcsmáros András, rendezővel írtunk először egy gyerekdarabot, amit egy általam írt, még ki nem adott gyerek mesekönyvből csináltunk. Ez viszont szezonális volt, mert Mikulás és hamis manók volt a címe. Andrissal szerettünk volna ebből egy olyan darabot, ami nem csak télen előadható, de valamiért, amikor leültünk beszélgetni, egészen más dolog jött létre. Egy szerelmi történet született meg. Egy lányak az életéről szól, hét szerelmen át. Az a címe, hogy Tükör, avagy nyolc oktávnyi szerelem. Arról, hogy ez a lány, hogy találja meg a párkapcsolatain keresztül önmagát. Éppen ezért a nyolcadik szerelem, ő maga. Zenés darab, én zongorázom alá, direkt írtam hozzá dalokat. Nagyon szeretjük, csak most más dolgok jöttek be az életünkbe.
Például?
Egy évvel ezelőtt megismerkedtem Pál Gábor (Maoval), a Compact Discobol, és lehetőségem nyílt arra, hogy az elmúlt 4-5 évben megírt zenéimet, egy kicsit összecsoportosítsam. Elkezdtünk dolgozni az első szóló lemezemen, ami mostanra demo szinten el is készült. Közben Tariska Szabolcs már velünk együtt, el is kezdett dalszövegeket írni rá. Igazából ez az első pontja ennek az egésznek, amikor azt érzem, hogy ez most komoly, és hogy teljes mértékben sínen vagyok.
Mikor fog megjelenni az album?
Október-november környékén fog kijönni az első dalunk és az első klip is. A 60-as, 70-es, 80-as évek szinti pop zenéje, klasszikus, akusztikus zongorával, esetenként hegedűvel keverve.
Nekem az még nem teljesen világos, hogy a klasszikus zenét miért cserélted le a pop zenére?
Valószínű, hogy sokkal közelebb áll hozzám. Én ugyanúgy meghallgatok egy Mozart művet, hogyha éppen olyanom van, a magyar népzene pedig nálam mindig az első helyen állt. Olyannyira, hogy amikor elkezdtem zenét írni, pont a magyar népzene segített. Éppen ezért eleinte nagyon ott volt a nyoma annak, hogy én klasszikus zenét tanultam, és nem is szeretném ezt eltüntetni. Ami miatt én váltottam, az leginkább az, hogy volt és van is mondanivalóm. Tényleg sok évig gyakoroltam és játszottam, és úgy érzem ezt már kimaxoltam. Nem azt mondom, hogy letettem örökre, csak azt, hogy nagyon szeretem, tisztelem őket, de szeretném azt játszani, ami belőlem jön. Valami mást.
Mi ennek az oka?
Nyilván a koromból adódóan, meg hát a mai trendek azért rám is hatást gyakoroltak. Egyébként rock, soul, r'n'b, hi-hop, minden jöhet....és ami közel áll hozzám, azon keresztül próbálok beszélni a világgal.
Mi jön belőled? Mi a Te közlendőd a világgal?
Sztenderdnek hangozhat, hogy a jóság, a szeretet, az önismereti fejlődés, de engem ezek motiválnak. Persze emiatt kaptam már negatív kritikát, hogy ez álmodozó, és azért ez nem egészen így van, de nagyon fontosnak tartom. A másik, hogy szerintem nem véletlenek azok a dolgok, amik történnek velünk. Azt gondolom, hogy ezeket azért kapjuk, mert ahogy mi ezt átéljük, megformáljuk, azzal utána tudunk adni az embereknek.
Egyébként furcsa, mert van olyan zongorás dalom, amit hét éve írtam, egy hatalmas nagy szerelmi csalódásból, és mára már egy kriminek a betét dala, aminek semmi köze hozzá. (nevet) Viszont kaptam olyan levelet is, hogy arra házasodtak össze tavaly. Nyilván ezekért is megéri, és szuper, de egyébként is hiszek a jó dolgokban, és szeretném jobbá tenni a világot. Akár az állatok segítéséről van szó (célom, hogy Unicefes nagykövet legyek), akár a nők segítése, lelkileg is, mert én azt gondolom, hogy sok női energia kell a földre, és azt látom, hogy ez nagyon felborult a mai világban. Jó lenne, ha a világ egy kicsit harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb lenne.
Hogy kerültél a New Level Empire-be?
Mikor már biztonságba kerültem, és azt gondoltam, hogy végre sínen vagyok, akkor ezt még fentről megtoldották, és kaptam egy telefont. Megkeresett DJ Newl (Nyújtó Sándor), és hát felkértek, hogy csatlakozzak hozzájuk, és legyek a zongoristájuk a zenekarban. Nyilván találkoztunk, megnéztük, hogy működik-e, és szerencsére működött. Hamar kiderült az is, mivel én énekesként is üzemelek, hogy vokalistára is szükségük lenne. Ez olyannyira kiforrt, hogy most már dalokat is kaptam, aminek nagyon örülök, és énekelhetek koncerteken. Ez egy fél éve jött az életembe. Egyből bedobtak a mélyvízbe. (nevet)
Ez mit jelent?
Egy Fonogram gálán nyitottam, utána volt egy rövid felkészülési időszak. Leforgattunk egyből egy klipet is, a „Hallod, Látod, Érzed”-re, és tavasszal el is kezdődött a turné időszak. Hála istennek nagyon sok koncertre mentünk, szerintem 60-on fölül, de még ebben a hónapban is azért megyünk bőven. De nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert nyilván teljesen más, amikor komoly zenei műsorral vagyok fent a színpadon, és kimegyek. Teljes csend van, meghajolok és előadok valamit, ami hangról hangra úgy van. Azért ez nagyon más. Bele kellett szoknom abba, hogy van, amikor csak 2 perc van a beállásra, hogy az emberek teljesen máshogy reagálják le a dolgokat, hiszen itt elektronikus zenét kell játszani, ráadásul intenzíven, mint énekes, most mutatkoztam meg először, idén nyáron a közönség előtt. Azért ez komoly feladat volt, hogy ebben a szerepben is megálljam a helyemet...de tök jól működik, közben pedig én is sokat tanulok.
Mi az, ami neked a legnagyobb kihívást jelentette?
Az volt a teljes feloldozás, amikor már sikerült elérkeznem oda, ahol most vagyok. Sokszor nehezebb bármilyen élethelyzet, akár a közértbe is lemenni, mint hogy kimenjek a színpadra. A színpadon teljesen átformálódok. Nekem ott nincsenek gátak, az teljesen ösztönös. A nehézség sokkal inkább az volt benne, az az út, amíg 2-3 év alatt, az egyik világból a másikba átértem. Eleinte azt kaptam meg a társaimtól, hogy túl klasszikus amit csinálok. Nyilván idő kellett, hogy lerakjam, hogy kicsit kevesebbet zongorázzak. Rá kellett éreznem például, hogy egy hip-hop dal alá nem kell virgázni, és szétjátszani a hangszert, és ez nyilván nem egyik hétről a másikra tettem ezt le. Egy kicsit nehézkes volt, de tudtam, hogy ehhez idő kell.
Melyiket élvezed jobban?
Jobban élvezem ezt, amiben most vagyok nyilván, mert közvetlenebb, és sokkal lazább, és lehet táncolni, és ugrálni, és szuper az egész.
Nem zökkentenek ki a közönség reakciók? Azért egy fesztivál más, mint egy komolyzenei koncert.
Pont, hogy belevisz. Az a fajta ember vagyok, aki ha kiszáll a buszból és meglátja, hogy ott egy óriási színpad, és több ezer ember -szerencsére idén is volt erre lehetőség-, akkor én felrohanok, és azt mondom, hogy: „Úristen! Mikor kezdünk?” Minél jobb, minél nagyobb, annál inkább élvezem. Nekem például nehezebb egy kisebb helyen megfelelni, és hogyha kommunikálok a közönséggel, odajönnek, és azt kedvesen teszik, az kimondottan jól esik. Persze van a másikra is példa, hogy kicsit sokat isznak... az mondjuk ki tud zökkenteni egy kicsit, de csak mosolygok egyet. (nevet) De inkább pozitív értelemben tud kizökkenteni a közönség. Például, ha már egy órája játszunk, és úgy érzem, hogy már egy kicsit elfáradtam, és most már lehet, hogy olyan magasra nem tudok felugrani arra a zenére, amit egyébként szeretnék, akkor még tudnak egy kicsit lökni rajtam, mert azért vagyok ott, hogy adjak nekik és ez tök jó.
Minél jobban beleéli magát a közönség, annál több energiád lesz neked is? Egy-egy koncerten óriási energiákkal töltődhettek fel.
Igen tényleg így működik, adok-kapok, és ezek kincsek egyébként. Fokozatai is vannak, de azért az ritka, amikor ez 100%-os. Van olyan persze, és az tényleg csodálatos. Olyankor van, hogy meg is keresnek minket a koncert után, hogy elmondják, és beszélgetünk velük egy kicsit.
Olyan is van, hogy eleinte nem nagyon reagálnak, vagy várják az utánunk lévő koncertet éppen. Persze ilyen is van, de annyira szeretjük csinálni, és ezt annyira érzik rajtunk, hogy egyre többen lesznek. Erre is sokszor volt példa a nyáron, főleg a fesztiválokon.
Maximalista vagy?
Azt vallom, ha két ember van ott, akkor is. Mindig 150%-osan kell teljesíteni.
Mi az, amit te az alkotói folyamatban, vagy akár az egész zenekari munkásságodban a legjobban szeretsz? Mit élvezel a legjobban?
Amit a legeslegjobban szeretek, az maga a koncert. Nagyon élvezem és nagyon feltölt minden alkalommal. Most, hogy vége a szezonnak, beszélgettünk is róla, hogy bizony ilyenkor elvonási tüneteink vannak pár hónapig.
Egyébként minden részét szeretem, és ha az egyik egy kicsit túlsúlyba kerül, akkor én már vágyódom a másik iránt is. Nagyon szerencsés vagyok, hogy mindegyiket csinálhatom. A New Level Empire-ben én inkább a színpadon vagyok jelen, és nyilván a próbákon is, amikor rakjuk össze a dolgokat, de mivel én már egy komplett csapatba kerültem, ahol Krajczer Péter írja a zenéket, Zola a dalszövegeket, a Nyuszi pedig nagyon keményen viszi a marketinget, ott már nyilván ez egy kicsit más, mint a Bless, vagy a Sabina project Maoval, ahol mindent mi csinálunk. Nyilván az is a szívem csücske, és a legfontosabb, és ott minden kerek. Ami mondjuk a New Level-ben nincs meg, azt én onnan kiveszem, és úgy érzem, hogy tényleg mindegyikre szükségem van. A stúdiózás, a zeneírás, minden.
Na jó, de mi a legjobb? Mi a varázslat?
A legjobb nekem, amikor eszembe jut egy zene, vagy megszületik egy dallam, én azt mindig diktafonra felveszem. Bárhol megtörténhet. Előfordulhat, hogy pont úgy áll be egy vonat mellém, olyan hangot adott ki, ami megihletett, és én olyankor már dúdolom is fel az aluljáróban. Amikor ebből egy kicsit kifejlődik valami, és az még egy kicsit koszos, egy kicsit nyers, és egyébként azt már nem is lehet utána visszaadni egy stúdióban. Nekem az. Mert én abban hiszek, hogy ezt valahonnan kapjuk és ez nem úgy van, hogy akkor én most leülök és ezt kitalálom, és megcsinálom, hanem ez jön, egy magasabb helyről. A legintimebb dolog a zenében nekem pont ez, de minden részét imádom.
Milyen a viszonyod a New Level Empire tagjaival? Befogadtak?
Jól kijövünk egymással, és nagyon fontos, hogy megvan a tisztelet egymás felé. De szerencsések a fiúk is egyébként, mert kaptak két olyan lányt a csapatba, akik szerintem azért elég lazák, sőt.... Sokszor még mi visszük őket bulizni és mi mondjuk, hogy akkor most igyunk, és gyerünk és érezzük jól magunkat.
Hírek
