Beszámoló: Újra Budapesten járt a Muse!

A Muse újra bebizonyította, hogy méltán tartják őket számon a világ egyik legjobb zenekarának, hiszen mindig elképesztően energikus, profi, igényes és nem utolsósorban látványos koncerteket adnak. Most sem volt ez másképp, a gigantikus méretű, támadni készülő robottal és a falról lelógó táncosokkal.
 

A Muse albumait lehet szeretni vagy nem szeretni, mégis egyike azoknak a zenekaroknak, akik az élő show-val olyan élményt okoznak, amit nem igazán felejt el az ember egyhamar. A 2012-es Aréna koncert után 2019 május 28-án a Simulation Theory turnéjukkal érkeztek Budapestre, aminek címe megegyezik a kétszeres Grammy díjas együttesnek tavaly decemberben megjelent nyolcadik stúdió albumával.

Az új lemezen hallható dalok remekül ötvözik az egyre divatosabb cyberpunk egyedi hangzásvilágát, a retrofuturista stílussal.  Matthew Bellami ismét bebizonyította, hogy a világ legjobb énekese Freddie Mercury óta. Éppen ezért áll baromi jól a Musenak a rockopera, amit egy kis cyperpunkkal fűszereznek. Nagyon jól megjelenik ez a különleges egység például az Algorithm című dalukban is, melyet a koncert alatt két különböző hangszerelésben is eljátszott a zenekar budapesti koncertjén.

A koncert látványvilágát talán úgy lehet a legjobban leírni, mintha a Terminátor, a Mátrix és a Tron világa egyszerre elevenedne fel, és keveredne össze a 90-es évek elején, hogy végül az 2019-ben a Muse kezében manifesztálódjon. A koncert mondanivalójában egyértelműen megjelent a mesterséges intelligencia fenyegetésének üzenete, melynek ékes példája volt például Murph a grandiózus méretű felfújható robot csontváz, aki a koncert utolsó negyedében a banda tagjai fölött lebegtette hatalmas kezét, azt sugallva, hogy bármelyik percben kész lecsapni az alatta játszó zenekarra. Találkoztunk még táncoló exoskeletonokkal, világító maszkos gőzvető táncosokkal is. Ezek közé a vizuális elemek közé illesztette be a banda, már jól ismert slágereiket, mint például a Plug in Baby vagy a Supermassive Black Hole. Felcsendült Matthew Bellami egyik lgfrisebb, Pray (High Valeryan) című szerzeménye is, melyet a Trónok harca ihletett.

A színpadtechnikát remekül használták, a rejtett csapóajtókból felemelkedő világító maszkos dobosok, vagy a kivetítő elé leereszkedő táncosok, akik a szinkronban mozogtak a kivetítőn megjelenő vizuális effektekkel, felejthetetlen látványt nyújtottak.

A közönség minden szám alatt egészen elképesztő eksztázisban volt. Nem is csoda, hiszen az első másodperctől az utolsóig fantasztikus showt kaptunk a brit bandától. A buli záróakkordjaként a felcsendült a Knights of Cydonia is, amit az egész aréna önkívületi állapotban, együtt énekelt.

JA

[2019.06.11.]