"Porrá égett, aztán életre kelt" Liliputból Hollywoodba ért a Tankcsapda

Napra pontosan a Tankcsapda zenekar 30. születésnapján, 2019 október 14-én jelent meg a debreceni rock banda legújabb, 14. nagylemeze, Liliput Hollywood címmel. Az új album mellé, születésnapi meglepetés koncert is dukált a rock trió szülővárosában, Debrecenben. A koncertre jegyet vásárolni nem lehetett, csak sorsolás útján lehetett bejutni azoknak, akik megvásárolták a zenekar legújabb kiadványát. Az album egyedülállóra, a koncert parádésra sikerült. 

Harminc év hosszú idő, még gombócból is sok, nemhogy egymásból. Éppen ezért, kikerülhetetlen, hogy harminc év leforgása alatt ne legyenek konfliktusok, hullámvölgyek, bizonytalan időszakok, küzdelmes percek, melyeken elvérezhet, egy kapcsolat legyen az baráti, szerelmi vagy akár munkakapcsolat. A Tankcsapda zenekar mégis harminc éve töretlenül áll a porondon, hol kisebb, hol nagyobb közönség előtt. Nem adták fel, nem oszlottak fel, nem botlottak akkorát, hogy abból már soha ne tudjanak újra építkezni. Ügyesen, jó menedzsmenttel, velős dalszövegekkel, és zúzósabbnál zúzósabb dallamvilággal repültek át az elmúlt harminc éven. Persze aki olvasta Bakó Csaba és Kertész Tímea májusban megjelent "Liliput Hollywood" című könyvét, pontosan tudja, hogy a koncertről koncertre turnézó, kemény rockerek élete sem mindig olyan csillogó, mint amilyennek kívülről látszik. Mégis, minden nehézség, minden emberi konfliktus és összeférhetetlenség ellenére kitartottak egymás mellett, megvédték egymást a világgal, de sokszor önmagukkal szemben is, és talán éppen ezért állhat még ma is ilyen magasan a Tankcsapda csillaga, ebben a Liliput Hollywood-i környezetben.

"Ez itt az illúziók világa..."

Igazság szerint nem tudok,és nem is akarok teljesen eltekinteni a májusban megjelent könyvben olvasottaktól, a lemezkritika kapcsán. Azért nem, mert hiszem, hogy a dalszövegek, csakúgy, mint a dallamvilág, a lélekből születnek. Ugyanaz az energia, ami a lélekre hat új, fizikai formát ölt és megszületik belőle valami. Egy ihlet. Realista, racionálisan gondolkodó emberek számára, talán nagyon elrugaszkodottnak tűnhet ez a gondolat, én mégis valahogy így tudom elképzelni a dalszerzés, vagy akár a szövegírás kezdeti fázisát. Persze ez a mag, aztán a közös munka során kicsírázik, amikor minden szerző energiája, ötlete, gondolata belekerül ebbe a zenei egységbe és sok-sok munka után, végül megszületik egy komplett dal. Remélhetőleg egy jó dal.

A magam elképzelései szerint akkor lehet jó dalt írni, ha valakinek van mondanivalója az emberek számára. Méghozzá olyan mondanivalója, ami fontos, ami elgondolkodtatja az embereket, vagy érzéseket vált ki belőlük és ezáltal tömegeket képes megérinteni. Ezekből a dalokból születhetnek igazi slágerek. Egy sablonos, felületes dalszöveg soha nem lesz olyan értékes, mint egy olyan dal, aminek a zenéjét hallgatva, a szövegét énekelve az ember képes új energiákat nyerni és táplálkozni belőle, képes belehalni a dalba és a szám végére újjá születni. Lukács Laci a szövegírásban szerintem éppen ezért őstehetség. Tény, hogy nem ő az ország legjobb énekese, nem is a legjobb gitáros, de véleményem szerint Magyarországon valóban az egyik legjobb dalszövegíró. Ezt mindig is így gondoltam és ez az elmúlt 17 évben, mióta a Tankcsapda albumait ismerem és hallgatom egy percig sem kételkedtem ebben. Kapott egy hatalmas ajándékot az élettől és jó dologra használja, hiszen olyan lelki mélységekben képes megírni egy-egy dal szövegét, ami aztán emberek tízezreit mozdítja meg és gondolkodtatja el.

Üdv Liliput Hollywoodban

A művész lélek azonban ritkán realista. Saját magamról és a környezetemről alkotott megfigyeléseim és tapasztalásaim alapján meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik lelki síkon élnek, érzelmekből, intuíciókból, fantáziákból táplálkoznak, nem sokat adnak az anyagi javakra, és sokszor hangulatemberek. Ezt magamról is jól tudom, de a könyvben olvasottak alapján Lukács Laciról is hasonló képem van. Persze könnyen lehet, hogy tévedek, hiszen nem ismerem, egy rövid interjúnál hosszabban soha nem beszélgettem vele, így csak a megérzéseimre hagyatkozhatok. Mégis azt gondolom, hogy aki ilyen szövegeket ír az lelki síkon, a földtől kissé elrugaszkodottan éli az életét és nagyon jó, hogy van mellette két olyan realista, két lábbal a földön járó ember, mint Fejes és Sidi, akik képesek az álmodozásokat a valóság szintjére emelni méghozzá prémium minőségben.

Ebben a Liliput Hollywoodi közegben ez nagyon fontos dolog. Annak idején volt szerencsém közelről is látni, hogy milyen a sztárok világa, a ragyogó álarcok mögött és őszintén szólva semmi irigylésre méltót nem találtam benne. Láttam, hogy milyen hihetetlen sebességgel képes szörnyeteggé változtatni a legszebb lelkű embereket is a pénz, az ego, az önzés és a hírnév egyre kétségbeesettebb hajhászása. Az emberek sokszor észre sem veszik, hogy a félelmeik emésztik fel őket, hogy teret adnak annak, hogy mások leértékelik őket, pedig ezt nem szabadna hagyniuk. Lassan, fokozatosan, szinte észrevétlenül torzul a személyiség egy ilyen közegben, míg lassan teljesen átalakul és már nincsenek valódi, emberi értékek, a végén csak a felszín számít, mert a lélek vergődik. Szörnyű volt ezt látni, és pont ezért mindig nagyon drukkoltam, hogy a Tankcsapda soha ne legyen ennek a láthatatlan démonnak az áldozata. Nem is lett és bár kissé ironikus, de számomra erre a legjobb bizonyíték éppen a Liliput Hollywood címmel fémjelezett, legújabb Tankcsapda korong lett.

 "Gyerünk, álarcokat fel!"

Nem vagyok rajongó típus, soha nem kerestem ismert emberek társaságát, nem vágytam közös képre még Jon Bon Jovival, vagy Slash-el sem, annak ellenére, hogy imádom a zenéjüket. Ez egészen egyszerűen azért van, mert szeretem külön kezelni az emberi minőséget az álarcok mögött és a nyilvánosságnak szóló "celeb" megjelenést, hiszen pontosan tudom, hogy a két dolog teljesen más. A Tankcsapda ebből a szempontból az egyetlen kivétel. Életem során a debreceni rock zenekar volt az egyetlen olyan banda, akinek a koncertjeiért képes voltam számos alkalommal másik városba utazni, közös fotót kérni és minden létező kiadványukat megvásárolni. Még én magam sem tudom igazán, hogy mi ez a becsípődés nálam, de az biztos, hogy a saját életemre is számos ponton sorsfordító hatással bírt ez az egész történet.

Ezek után nem is lehet kérdés, hogy az új albumot már a megjelenés napján megvásároltam az egyik közeli MOL kúton. Megvettem CD-n és Pendrive-on is. Kíváncsi voltam, melyik milyen, hogy mivel tud többet a "dögcédula" alakú pendrive, mint a CD.  

A CD borítója a régi kacsintós pénztárcákhoz hasonlóan, lentikuláris nyomatot kapott, így Sidi, Lukács és Fejes a borító mozgatására magyar sztárokból, világsztárokká változnak át. A CD-hez egy két oldalas plakátot is mellékeltek, amin egy-egy alaposan kidolgozott karikatúra látható liliputi és hollywood-i változatban. A dögcédula formájú Pendrive-hoz nem jár plakát, viszont egy pdf file-ban megtalálható az összes dalszöveg és a teljes album mp3, wav, és flac kiterjesztéssel is. Utóbbi gyakorlatilag egy veszteségmentes audio formátum. (A három verzió közül, ez szól a legtisztábban.)

"Hagytam, hogy rám találjon, hogy eltereljen..."

A megjelenés óta minden nap legalább kétszer meghallgattam a teljes albumot. Mindig másra összpontosítottam, miközben a dalokat hallgattam: Először csak átéltem, megéltem a dalokat. Magamra figyeltem és az érzésekre, amiket kiváltott belőlem, aztán a szövegekre fókuszáltam, majd a gitárra, majd a dobtémákra. Így hallgattam meg minden dalt újra és újra.

Ezek után azt gondolom, hogy mind a dallamvilágot, mind a dalszövegek és dalok hangulatát tekintve valóban nagyon változatos album született. A 2006 áprilisában megjelent "Mindenki vár valamit" című fekete lemez óta, nem tetszett annyira album, mint a frissen megjelent Liliput Hollywood. Meg merem kockáztatni, hogy ez a Tankcsapda eddigi legizgalmasabb albuma. Imádom Sidi gitárjátékát, különösen a gitárszólót, "A világ posztol" című dalban. Az "Ülj le mellém", "A világ posztol", a "Liliput Hollywood", az "Amit a vér kíván" és a "Hívjuk inkább úgy" szövegei a lelkem mélyére hatoltak fél pillanat alatt.

A dalok persze már régen nem teljesen arról szólnak, mint régen. Sokkal inkább a jelenre reflektálnak és szerintem ez így normális, így hiteles. Ez a Tankcsapda album teljesen jól beleillik abba, amit ma a zenekar is képvisel. Liliputból indultak, Hollywood-ba érkeztek, nem féltek megújulni, így a legnagyobbá lettek egy olyan kis zenei piacon, mint Magyarország. Látják, tudják, megélték a dobókocka minden oldalát és arra, amit tapasztaltak elég velősen reagálnak is a dalszövegek. A dalszövegekért egyébként legalább akkora taps és elismerés jár Sidinek is, mint Lukácsnak, hiszen a "Megölni engem" és a "Liliput Hollywood" szövegeiben társszerzőként közreműködött. Fejest is nagyon megilleti a dicséret, hiszen remek dobtémákat rakott össze a dalokhoz. Személyes kedvenceim "A gyűlölet a régi" és az "Ülj le mellém" című dalok dobtémája.

"Ahol a legutolsó akkord vár..."

Az album legmegindítóbb dala számomra a "Nincsenek szavak (Robinak és Katának)". A dalt a zenekar, a pár hónappal ezelőtt, közlekedési balesetben elhunyt két fiatal rajongójának, Robinak és Katának címezte. Nem tudom, hogy lehet feldolgozni egy ilyen tragédiát, azt sem tudom, hogy az idő képes-e még az ilyen mély sebeket is begyógyítani, vagy örökre egy fekete lenyomatot hagy majd a gyászolók lelkében, de abban biztos vagyok, hogy ez a dal sokat segített abban, hogy a család és a barátok feldolgozzák ezt a felfoghatatlan veszteséget.

"A sok f... meg elemez, hogy milyen a lemez"

Már megkaptam párszor, hogy cseppet elfogult vagyok a Tankcsapdával, ami a fent leírtak tükrében vitathatatlan és valóban ritkán fogalmazok meg bármilyen negatív kritikát velük szemben, egész egyszerűen azért, mert tisztelem a munkájukat, szeretem őket és azt is, amit csinálnak. Ennek ellenére, néha talán mégsem árt leírni azt, ami nem tetszik, hiszen senki és semmi nem lehet tökéletes. Érdekes, hogy pont ez a dal nyerte el legkevésbé a tetszésemet, amit először bemutattak és amihez még egy videó klip is készült. A klip egyébként a dallal ellentétben kifejezetten tetszett, szórakoztató volt. A "Szevasz, Öcsém" igazából egy izmos, pogózós nyári dal, nem rossz, de valamiért nem érintett meg úgy, mint a többi dal.

"A boldogulás a Lelked választása"

Ellentétben egy ismerősömmel, akivel a Tankcsapda debreceni koncertjére kocsikázva beszélgettünk az új albumról. Neki éppen a "Szevasz Öcsém" tetszett a legjobban. Érdekes, hogy mennyire szubjektív ez a dolog. Sokszor könnyen és néha meglepően gyorsan változik meg az emberek véleménye egy-egy dalt illetően is. Azt hogy kinek mi tetszik jobban, a lelkiállapottól kezdve, az egyéni megéléseken át a különböző elvárásokig annyiféle tényező befolyásolja, hogy azt még felsorolni sem lehet.

Ezen morfondíroztam magamban, miközben a koncertre tartva az új albumot hallgattuk a kocsiban. Zenehallgatás közben elég sok slágergyanús dalt véltem felfedezni. Gyakorlatilag olyan volt hallgatni, mint egy vadiúj Tankcsapda best of albumot. Nem véletlen, hogy a Liliput Hollywood már a megjelenése napján platina lemez lett, ami persze a dalok mellett, a Tankcsapda jól láthatóan átgondolt, ügyesen felépített marketing stratégiájának is köszönhető. Ha tippelni kellene, azt mondanám, hogy az "Ülj le mellém" a következő "Örökké tart", az "Amit a vér kíván" a következő "Mindig Péntek", és a "Liliput Hollywood" lesz a következő Agyarország.

"A vérem kéred, legyen hát a Tiéd"

A Tankcsapda bűvös hármas egysége az egész jubileumi évre jellemző: A tavaszi turné első három koncertjét a fővárosban játszották (Barba Negra Track, Budapest Park, KOBUCI) és három kiadványuknak is a Liliput Hollywood címet adták (könyv, album, dal). A zenekar 30. születésnapja alkalmából kiadott CD és Pendrive mellé pedig egy különleges meglepetés koncertet is adtak legnagyobb rajongóiknak a debreceni Lovarda Egyetemi Kulturális és Konferenciaközpontban. A koncertre csak sorsolás útján lehetett bejutni azoknak, akik megvásárolták az új albumot, akár CD-n akár Pendrive-on, lefotózkodtak a legújabb kiadvánnyal, majd a sztárfotót elküldték a megadott e-mail címre.

Körülbelül tíz éve voltam utoljára a Lovardában egy nagyon jó barátommal, az egykori Friss rádió ünnepi buliján. Igazság szerint nem is nagyon emlékeztem rá, hogy milyen a helyszín elrendezése, így nem voltak különösebb elvárásaim a helyszínnel kapcsolatban. A mostani koncert után viszont határozottan meg vagyok róla győződve, hogy az egyik legjobb rendezvényhelyszín Magyarországon. A rendezvényterem befogadóképessége 700 fő és a kialakításának köszönhetően szinte mindenhonnan kiválóan lehetett látni a színpadot, még az olyan mélynövésűeknek is, mint amilyen én is vagyok. A mosdók tiszták, a terem jól felszerelt a terem akusztikája pedig ahhoz képest, hogy egy közepes méretű helyszínről van szó, kifogástalan.

A közönséget a Wyrfarkas melegítette be. A rock zenekarban játszik többek között a magyar válogatott labdarúgó, Dombi Tibor is, akiről kevesen tudják, hogy nemcsak tehetséges focista, de nagyon ügyes dobos is. Éppen ezért nagyon sajnáltam, hogy nem értünk oda a koncertjükre. Kíváncsi voltam, hogy milyen élőben a zenekar, de sajnos még az is necces volt, hogy a Tankcsapda koncert introjára odaérünk-e, lévén, hogy munka után, Budapestről autóztunk le Debrecenbe.

A koncert maga nagyon jó volt, én nehezen tudtam átszellemülni, de a hangulat igazán ünnepi volt. Éppen olyan, amilyennek egy születésnapi koncertnek lennie kell. Ilyenkor az ember teljesen együtt él, együtt lüktet a tömeggel, elragadja valami megmagyarázhatatlan eufórikus energia és csak éli és érzi a zenét, és a pillanatot. Ilyen volt ez a buli is.

A "Mindig péntekkel" nyitottak, majd jöttek a legnagyobb Tankcsapda slágerek. Az új albumról mindössze két dal: a "Szevasz Öcsém" és a "Liliput Hollywood" szólt élőben. Összességében nagyon jó kis buli volt, igazi debreceni, ünnepi hangulattal turbózva. Igaz, én magam most kicsit másképp éltem meg ezt a koncertet. Az elején még részese akartam lenni a tömegnek, most is, ahogy mindig. Ki akartam véreztetni a lelkemet a pillanatban, kiadni magamból minden feszültséget, minden elfojtást, elengedni minden bent ragadt érzést, amit talán egy rövidke időre sikerült is, de a koncert második felében inkább úgy döntöttem, hogy ezt a bulit most madártávlatból nézem végig. Felmentem a legfelső szintre és onnan néztem a koncertet. Nagyon jó volt látni, ahogy a tömeg együtt tombol, kiabál, énekel, lélegzik és lüktet a zenekarral. Magamba zártam ezt a pillanatot, és ezt is hoztam haza másnap Budapestre.

"Nincs késő megváltozni mától..."

A zenei élményeken túl is nagyon sok mindent kaptam a Tankcsapda koncertektől az elmúlt 17 évben: jóbarátokat, szerelmet, szenvedélyt, megértést, vigasztalást, újjászületést és rengeteg élettapasztalatot. Ezért is lett ez a mostani beszámoló a szokásosnál hosszabb és személyesebb hangvételű.

Jön a körszínpad turné

A Tankcsapda stílusosan egy utolsó nagy dobással zárja a jubileumi évét. Novemberben és decemberben, összesen hat nagyváros csarnokában és arénájában lesz újra látható a Tankcsapda Körszínpados produkciója, melyet 2017-ben a Papp László Budapest Sportarénában mutatott be először a debreceni rock zenekar.

Körszínpados Aréna turné állomások:
November 16. Győr
November 22. Veszprém
November 29. Pécs
December 07. Szombathely
December 14. Szeged
December 28. Debrecen

Suri Andi

[2019.11.04.]