Szakadó esőben pogóztak a Tankcsapda jubileumi nagykoncertjén

Május első hétvégéjén elindult a Tankcsapda 30 éves jubileumi turnéja. A startra a debreceni rock banda egy nagyon erős, három buliból álló, fővárosi koncertsorozatot tervezett. Pénteken a Barba Negra Trackben készültek egy igazán erős, ritkábban halott dalokból álló bulival, melyet szombaton egy slágerközpontú koncert követett a Budapest Parkban. A legizgalmasabb, zártkörű koncertet a rockerek vasárnapra hirdetették meg, a KOBUCI kertbe, de a szakadó eső miatt, sajnos el kellett halasztani a bulit.

Újévi koncertjük óta, a Barba Negra Trackben állt először újra színpadra az ország legnépszerűbb rock triója, a harminc éves fennállását ünneplő Tankcsapda. A hónapokig tartó téli szünet után a rajongók mindig fokozott izgalommal várják az első bulit, és ez most sem volt másként. Most a megszokottnál is nagyobb volt az izgalom a rajongók körében, hiszen a három Tankcsapda koncertből álló maratoni buli hétvége igazán különleges, intenzív és izgalmas élménynek ígérkezett.

Az én lelkesedésemet is csak a borúsnak ígérkező időjárás tudta kicsi lelombozni. Már a hét elején aggódva figyeltem az időjárás jelentést, de azért reménykedtem, hátha megússzuk eső nélkül a hétvégét. Sajnos hiába, hiszen szombattól kedd reggelig ömlött az eső. A rossz idő el is mosta a hétvége harmadik szabadtéri Tankcsapda koncertjét, amit a tervek szerint a KOBUCI kertben rendeztek volna meg. A törzsrajongóknak szóló zártkörű bulit persze megtartják majd egy későbbi időpontban, de vasárnap ezt már nem adta meg nekünk az ég. A pénteki és a szombati koncert viszont fergeteges volt, és valahol nagyon mélyen azt sem bántam annyira, hogy a vasárnapi bulit el kellett halasztani a rossz idő miatt. Nem akartam kimaradni belőle, de vasárnapra már se erőm, se energiám, se hangom nem maradt, az előző két nap tombolása után. Biztosan öregszem, mert régebben akár egy egész nyarat is képes voltam végig bulizni, gyakorlatilag szünet nélkül. Ma már ennél azért megfontoltabb vagyok, és persze fáradékonyabb is.

A legnagyobb rajongóknak zenélt a Tankcsapda pénteken

A Tankcsapda közönségét pénteken a Helo Zep!, szombaton pedig A Dalból már jól ismert Fatal Error melegítette be. Pénteken még az időjárás is kegyes volt hozzánk, a koncert pedig egyenesen fergeteges volt. A legjobb és legkeményebb dalok szóltak az elmúlt harminc évből.  Persze mindenkinek van egy, vagy inkább több személyes kedvence, amiket akár a szövegért, akár a dallamért, a dobtémákért, vagy a dalhoz fűződő személyes emlékek miatt mindegyik dalnál jobban szeret. Amikor ez a dal élőben megszólal, az igazi extázisba tudja ejteni az embert. A Tankcsapda 30 év alatt megkomponált repeortárából legalább húsz olyan dal van, amivel kapcsolatban én magam is valami ilyesmit érzek. Ezek közül jó néhányat el is játszott pénteken a debreceni rock trió.
 

A koncertet máris az egyik legjobb dalukkal, a „Tudok egy munkát" című nótával indították. Óriási energiával robbantak be a színpadra, és az első perctől kezdve nem is volt megállás. Jobbnál jobb számok követték egymást, pazar látvánnyal, önmagukból kikelt, tomboló rajongókkal.  Olyan ritkábban játszott dalok szóltak élőben, mint a "Mire vagy kíváncsi", az "Éjszaka részegen haza", a "Senki nem menekül", a "Bárány" az "Ez egy ilyen nap", a "Hiányzol" és a "Vörös rúzs", és olyan jól ismert kedvencek is, mint például a "Mindig péntek", az "Öröké tart", vagy a "Jönnek a férgek". Persze szívesen hallgattam volna még jó néhány személyes kedvencemet is, melyek azért olyan kedvesek a szívemnek, mert ezek a szálak kezdtek hozzákötni engem a Tankcsapdához. Ilyen például a "Magányos repülő", ami az első klub koncert élményemet idézi fel, az "Úgy szeress", ami mindig eszembe juttatja, amikor életemben először jártam fesztiválon, Tokaj Hegyalján és valahol hátul ugráltam vadidegenekkel a Tankcsapda koncerten, vagy akár a "Lopott könyvek"-et is említhetném, amivel a szerelmi csalódásokból segítettem ki magam néhányszor. Jó lett volna hallani valamelyik dalt ezek közül, de igazság szerintem engem a "Mindig péntek " mindig kárpótol mindenért, hiszen ez volt a legelső dal, amit a Tankcsapdától hallottam, 14 éves, kiskamasz koromban. Ekkor jelent meg ugyanis a rock trió Agyarország című albuma, amit a szomszéd fiú orrvérzésig hallgatott. Biztos vagyok benne, hogy minden Tankcsapda rajongónak egy ilyen szubjektív, érzelmi listája. Amikor erről a listáról bármelyik dal megszólal élőben egy koncerten megszűnik a külvilág, csak a zene marad és a koncertélmény.

 Mivel néhány személyes kedvencemet leszámítva, gyakorlatilag az összes többi szívemnek kedves rock and roll nótát élőben hallhattam, még ezt sem éreztem valódi hiányosságnak. Egyrészt azért, mert akkor még azt hittem, hogy két Tankcsapda koncert is vár rám a következő két napban, másrészt azért, mert annyira fergeteges volt a hangulat a Barba Negra Trackben, hogy minden dal újra és újra extázisba sodort engem is. Annyira jó érzés volt végre önfeledten élvezni, ahogy Lukács Laci, Sidi és Fejes élőben zenél, hogy semmi más nem is érdekelt a koncerten kívül.  A közönség az első perctől az utolsóig teljes transzban volt, és láthatóan Lukácsnak, Fejesnek és Sidinek is nagyon jó kedve volt az egész péntek esti buli alatt.

Talán ezért éreztem úgy, hogy a pénteki este az egyik legjobb Tankcsapda buli volt, amin valaha is megfordultam. A setlist, az emberekből áradó extázis és jókedv, Lukács, Fejes és Sidi örömzenélése teljesen elfeledtetek minden mást.  Amikor megszólalt Lukács hangja az introban és körülöttem üvölteni kezdtek a legelvetemültebb rajongók, már attól libabőrös lettem. Bent ragadtam egy eufórikus, önfeledt pillanatban, és a koncert utolsó percéig semmi és senki nem tudott kizökkenteni belőle.

Beszámolónk folytatódik, klikk a következő oldalra.

[2019.05.27.]