Bolyongók - Zenés űrexpedíció gyereknek - gyerekekkel

Utazás térben, időben, zenében, szövegben, érzelmekben. A Színházak éjszakája program keretében, a Madách Színház már adott ízelítőt, készülő új gyermekelőadásából. A bemutatót 2020. január 18-án tartották.

Szemenyei János, a darab írója, zeneszerzője és rendezője elmondta, hogy Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója felkérésére született a mű.  Szerették volna, ha versek szólalnak meg a színpadon, de mégsem csupán versekből áll az előadás, hanem van egy kerettörténet is, ami a mai gyermeknemzedékhez szól, számára beazonosítható és élvezetes.

Adva van egy tehetséges gyermekszínész csapat, akik a Rocksuli előadás szereplői. Az is cél volt, hogy őket helyzetbe hozza a színház. Ezek a gyerekek hangszeren játszanak, jól énekelnek és nem utolsó sorban színpadi tapasztalattal, színészi tehetséggel rendelkeznek.

Rendkívül érdekes kísérletnek tartom a Madách Színház új ifjúsági darabját a Bolyongókat. Merész vállalkozás, hogy ezt a gamer világot, egy sci-fi történetben, összemossák a szépirodalommal, de ami létrejött, az számomra nem erőltetett, inkább modern, mai, hogy úgy mondjam trendi lett.

Saját magamnak úgy tudnám ezt megmagyarázni, hogy volt egy vágy a színház vezetésében arra, hogy szülessen egy új ifjúsági előadás, ami rendkívül modern, a technikai kütyükhöz szokott nemzedéket szólítja meg a sztorival, a látvánnyal, a hangzással, de magában hordoz valamit a klasszikus irodalmi értékekből, mondanivalóból annak eredeti nyelvezetében.

„A színdarab Arany János, Buda Ferenc, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Tóth Árpád, Zelk Zoltán és Weöres Sándor verseinek felhasználásával készült.”(Madách Színház) A darab maximálisan kihasználja a versek dallamát, lüktetést, ritmusát. Rávilágít a szövegekben rejlő játék lehetőségekre, úgy, hogy közben megfejti azok tartalmát, mélyebb értelmezését is, mintegy segítségül, válaszul küldve a nehéz élethelyzetekhez.

A főszereplők földi gyerekek, akik valamikor a jövőben egy űrhajóban utazva kalandokat élnek át, küldetéseket teljesítenek, kihívásoknak felelnek meg. Utazásaik során Alfa, Béta, Gamma és Delta névre hallgatnak, de a darab során kiderül, mi a nevük itthon, hogyan szólítják egymást, amikor éppen nem kihívást teljesítenek. Kalandjuk során találkoznak Szárnyati Gézával, a robottal. Szárnyati Géza, robot létére az elfogadó, megértő, támogató és ilyen formán nagyon is érzelmes baráttá válik, amellett, hogy praktikus tanácsokkal látja el az utazókat. Van viszont, egy kezdetben nagyon is bosszantó tulajdonsága a gyerekek számára, rímekben, versekben beszél. Az űrhajó neve Bóbita. „Bóbita, Bóbita táncol, Szárnyati Géza malacra.” A kihívások sorát, mind egy-egy vers részlet segíti, melynek megértésével megválaszolódnak az élet nagy dilemmái. Olyanok, mint a szülők válása, a testvérek marakodása, az idő sürgetése, a vágy a felnőtt élet után, a csapatban rejlő erő kérdésköre. A bolyongók pedig megtalálják a helyes válaszokat. Sikeres utazás után a gyerekek visszaindulnak a földre.

Azt gondolom, Szemenyei János pontosan ismeri azt a korosztályt, akikről a darabot írta. Pontosan tudja a kiskamaszkor határának jellemzőit. Azt, hogy a kortárscsoportok szerepe felerősödik a családi kapcsolatokkal szemben, hogy ebben a korban már ciki sírni és anyához bújni. Kialakul a kritikus szemlétet, a felfedezési vágy, de olykor már (és egyre többször) feltűnik a belátás képessége is. Megnyílik az érdeklődés a másik nem iránt. A gyermek és az ifjú kor fordulóján már látják az egyének a magukban rejlő lehetőségeket, erőt, tudják, hogy nagy dolgokra is képesek, de még nem érzékelik ennek pontos határát.

Szerintem telitalálat a cím, mert valóban bolyongás még ez az időszak, és az is jelképes a dramaturgiában -Tóth Kata munkája - hogy a végén a földre térnek vissza a gyerekek. Milyen gyakori mondat ez az iskolákban „Merre jársz éppen, visszatérnél a földre?” Az már egy érett tapasztalat, hogy egy kis „értelmes bolyongás” a boldog élet elengedhetetlen eleme.

Csontó András – díszlet- és animáció tervező, Sántha Borcsa – jelmeztervező, Tompai Zsuzsa – szcenikus, Németh Eszter – koreográfus olyan látványt varázsol elénk, mintha egy számítógépes játék elevenedne meg a színpadon. Lemegy az intro, és „éji bogár”-ra hasonlító gamer székekből ébredve, életre kelnek a figurák. A látványt a hatalmas ledfalak határozzák meg, tökéletesen felidézve az űrhajó belsejét, vagy egy idegen bolygó felszínét, a hóvihart vagy a vulkánkitörést.  A cselekményt rengeteg hangeffektus kíséri, az elektromos hangszerek uralják a zenei világot. A gyerekek ismét élőben muzsikálnak a színpadon.  A mozdulatok a modern zenéhez igazodnak, és a számítógépek, vezérlő panelek érintőképernyőjének használatát imitálják. A gyerekek ruhája inkább uniformis, sportos űrruha valójában. Uralkodó szín a fekete, sötét- és világosszürke, fémes árnyalatok. A világűr fényei, csillagok ragyogása tárul elénk.  A történet dramaturgiailag időnként megszakad azzal az elemmel, hogy a ledfalak összezárnak, a szereplők pedig felsorakoznak előtte, mintha csak egy számítógépes játékban egy kör végére értünk volna, de a játéknak még nincs vége. (Elgondolkodtam azon, hogyan is hatna ez az előadás, egy 4D-s színházteremben, ez volt az én privát bolyongásom.)

Puskás Péter és februártól Szemenyei János, nincs könnyű helyzetben Szárnyati Géza szerepében. Pontos, pörgős szövegmondásra van igény szerepükben. Jeleneteik nagy koncentrációt kívánnak. Örülök, hogy mozgásuk nem darabos, hangjuk nem géphang. Felnőtt szereplők még Kovács Lotti és Szilvási Judit. Szerepük nehézsége, hogy leginkább szavak nélkül kommunikálnak a színpadon.

A gyermek szereplők nagyon ügyesek, Csányi Áron, Harsányi Márk, Haszonics Anett, Majer Jázmin, Náray-Kovács Zsombor, Neuhauser Emil Béla, Papp-Horváth Levente, Tóth Ákos. Két szereposztással megy az előadás. Ki a zenében, ki a táncban, ki a drámai szerepjátékban erős. Ami mindenkire igaz megállapítás lehet, hogy hatalmas lelkesedéssel, elhivatottsággal és fegyelemmel végzi a feladatát.

Kutschera Éva és Ruzicska László asszisztálásában egy olyan előadást hozott létre Szemenyei János, ami tele van ötletekkel, mélyen elgondolkodtató, szórakoztató és értéket hordoz.

Én elsősorban felső tagozatos osztályoknak ajánlanám, valamint irodalomkedvelő családoknak, akik nyitottak az újra, a modernre, a zenésre. Szirtes Tamással pedig mélyen egyetértek abban az alapgondolatban, hogy valamit kínálni kell a kiskamasz korosztálynak, ami értéket hordoz, mert ha egy bolygó rossz pályán mozog, akkor azt meg kell próbálni eltéríteni onnan.

Game over

Jagri Ágnes

Fotó: Jardek Szabina/Madách Színház

[2020.01.26.]