"Ezen csak mosolygok" - beszélgetés Pintér Tiborral
Pintér Tibor musical- és operettszínésszel, a Szigetszentmiklósi Sziget Színház és a Nemzeti Lovas Színház alapítójával beszélgettem március 8-án.
A lovas színházi műfajról, a szakma, és az emberek szeretetéről esett szó. Mintha, nem is Budapesten találkoztunk volna, az ős fák békessége, a Kincsem Park történelmi épülete, a madarak éneke, a lovak patájának hangja a béke szigetére vitt, de volt valami baljóslatú már a híradásokban.
Láttam külföldön lovas bemutatókat, olvastam is róluk, híres cirkuszi lovas produkciókról, francia lovasiskolákról. Spanyolországban lovagi tornákat elevenítenek fel, de a leggyakoribb mikor az adott nemzet a néphagyományokhoz visszanyúlva, a mondavilágba kalauzolja a nézőket. Ez a lovas színház teljesen más. A prózai illetve a zenés színházzal hozza egy csoportba a lovas produkciókat.
Úgy fogalmaznék, ez egy lovas musical színház, zenés darabokat adunk elő az esetek 99 százalékában. Musicaleket és operetteket. Azt valóban jól látod, hogy az alapvető különbség más nemzet hagyományőrző show-ja és a Nemzeti Lovas Színház produkciói között, hogy ezek az igényes történelmi hagyományokat őrző show műsorok, nem színészekre és énekesekre, hanem lovakra és kaszkadőrökre, valamint profi lovas idomárokra, helyenként cirkuszművészekre épülnek. Ezek általában az adott nép folklórját, zenei világát mutatják be, a lovon keresztül. A spanyoloknál ez a legdivatosabb, hiszen ott a lovat akár egy zongora tetejére is felállítják, és ott egy helyben üget, amit úgy hívunk, hogy piaffe. Ez egy szakszó, egyhelyben ügetést jelent. Nagyon nehéz gyakorlat. Ha egy civil ember látja, akkor azt mondja: Jé, táncra perdül a ló! Tulajdonképpen a spanyolok, a franciák ebben élenjárók. Az oroszoknál is nagy a kultúrája. Majdnem minden nemzetnél találunk hasonló csoportokat, a németeknél Kaltenbergben, a Winnetou Parkban van a Western show-k világa.
A különböző hagyományőrző produkciók dacára a miénk az színház. Színházi- dramaturgiai következetességgel él végig egy darabot. Színészek, minőségi énekes színészek adják elő a tudományukat, akik kiválóan lovagolnak is. A ló a mi muzsikánk, akár prózai, akár zenei üzenetünk szó szerinti meghosszabbítása.
Mint egyféle kentaur, úgy olvadunk össze a lovainkkal, és míg egy musical színész a lábával táncol, mi a lovainkkal perdülünk táncra, időnként azonban mi is leszállunk a lóról.
Először a Szigetszentmiklósi Sziget Színház kötődött a nevedhez. A Sziget Színház és a Nemzeti Lovas Színház teljesen egybeolvadt mára?
Szigetszentmiklóson kezdtem el színházat csinálni valaha. Teljesen amatőr társulattal. Jelzem, az „amatőr” szót nem pejoratív értelemben mondom. Aztán eljöttem Szigetszentmiklósról és ma már csak a Lovas Színházra koncentrálok. Tulajdonképpen egybeolvadt a két színház. Azt kell mondjam, a Nemzeti Lovas Színház a mai napig is, valahol a profi és az amatőr színház között működik, a szó legnemesebb értelmében fantasztikus műhelymunka. Ettől vagyunk extra lelkesek, ettől vagyunk hitelesek, ettől vagyunk igazán értékesek és talán úttörők ebben a műfajban. A szónak a profi értelmezése, ha pejoratív vagyok, nálunk hál’ Istennek nincs még meg. Nálunk minden előadás egyedi, a ló nem is igazán teszi lehetővé, azt a típusú professzionális színjátszást, hogy mindig ugyanoda kell állni, mindig ugyanaz történjen. A ló szuverén egyénisége ezt mindig egy kicsit felülírja.
Tudom, hogy rengeteget utaztok. Ha csináltok egy lovas produkciót, úgy állítjátok színpadra, hogy azt lovak nélkül is elő lehessen adni?
Általában olyan produkcióink vannak, amit lovak nélkül is el tudunk játszani. Erre azért van szükség, mert a tavasztól őszig tartó időszakban rengeteget játszunk vidéken, külföldön lovakkal, de az ősztől tavaszig tartó téli időszakban sokat hívnak bennünket kőszínházakba, művelődési házakba és oda természetszerűen nem lovakkal megyünk játszani. Ez egyáltalán nem okoz nehézséget számunkra, hiszen ez volt előbb. Én operett-musical szakon végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Szinetár Miklós osztályába jártam. Elsősorban egy énekes színész vagyok és természetesen ma már lovas színész.
Talán pontosan ettől látnak téged a színházi élet csodabogarának. Azt tapasztaltam, hogy időnként bizonyos színházzal foglalkozó oldalakon, online felületeken, úgy kérnek benneteket számon, olyan szempontok szerint kritizálnak, mintha egy zenés kőszínházzal, ne adj Isten, egy prózai színházzal hasonlítanák össze a munkátokat. Mintha a Nemzeti Lovas Színháznak, ugyanazoknak az elvárásoknak kellene megfelelni. Olvastam negatív kritikákat, sőt bántó megjegyzéseket pont a műfaji besorolás miatt. Az emberek fejében él egy kép a színház címszó alatt.
Nem akarok kérkedni a diplomámmal, mert a mai világban sajnos túl sok mindent nem jelent, de büszke vagyok rá, hogy ezt a diplomát Szinetár Miklós (Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színházi, opera-, tévé- és filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész. A Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatója a Magyar Televízió egykori elnökhelyettese- wikipédia), hazánk úgy érzem legnívósabb rendezője és színházi szakembere nyomta a kezembe. A hagyományos színjátszásból indultam és egyedülálló módon hoztam létre a Nemzeti Lovas Színházat. Tomboló sikereket értünk el német és magyar közönség előtt. Ha állva tapsol a közönség a mi művészeinknek, akkor sem énekben, sem színészetben nincs hiány, nem vagyunk rosszabbak, mint bármelyik másik társulat. Én ezt ígérem és garantálom, így nem vagyok elkeseredve a rosszindulatú megjegyzéseken, főleg ha olyanok mondják, akik nem voltak nálunk és nem a mi műfajunk szerint ítélnek meg bennünket. Ezen csak mosolygok, és azt mondom, jöjjenek el és nézzenek meg minket.
Nálunk a ló egy extra. Napi rendszerességgel képezzük magunkat és a lovakat. Nem csak lovaglásra, éneklésre és színészetre is. Van egy erre irányuló iskolánk, ahol tovább akarjuk ezt adni. Akik ott tanítanak, azok maguk is űzik a lovas színészetet. Tanítva tanulunk a legtöbbet ebben a stílusba. Bizton állíthatom, komoly műhelymunka folyik nálunk, azért, hogy ne érjen minket az a vád, hogy ezek csak a lovon ülnek. Nyilván lovon egy kicsit nehezebb énekelni.
Én kipróbáltam. Futva énekeltem, de nagyon nehéz, még autóban sem sikerül jól egy kátyús úton. Más énektechnikát kíván a lóháton való éneklés?
Más technikát nem kíván, de rendszeresen tanulok most is. Misura Zsuzsa Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő volt az egyik legnagyobb mesterem, de Berle Sanford Rosenberg-nél is tanultam, ő egy amerikai tenorista. Nagyon sokat foglalkozom a hanggal. Aki ránéz az instagram oldalamra, láthatja, hogy épp ma tettem fel Kálmán Imre Marica grófnő operettjéből a Mond meg, hogy imádom a pesti nőket című dalt, ami egy elég nehéz tenor ária, és vágta közben sikerült az az éneklés.
Mindig élőben énekeltek?
Szinte mindig. Akkor éneklünk csak felvételről, amikor életveszélyes mutatványt mutatunk be, amikor konkrétan az életünket kockáztatjuk. Tüzes asztal, vagy akadály ugratása közben. Olyan ugrófeladatokban, ahol a ritmus kiszámítása rettenetes nagy tét, ha ott rossz a ritmus, fölborul a ló, ráborul az emberre, és akár életveszélyes balesetet is okozhat. Ezért nagyon ritkán, de választjuk ezt a megoldást.
Sohasem vitt még el a ló ritmusa a zenei ritmustól? Előadódott már, hogy egy bizonyos zenei pontra nem értetek oda a lóval a megadott helyzethez?
Előadáson nem, mert nagyon sokat gyakoroljuk. A ló egy intelligens állat, van egy olyan tulajdonsága, ami arra sarkall minket, hogy bízzunk az ő ritmus- és zenei érzékében. Akár milyen furcsán is hangzik ez. A kettő mindig összeolvaszt egy csodát. Nyilván vannak apróbb hibák, eltérések a terveinkhez, koreográfiánkhoz képest, de ez a közönség számára nem derül ki.
Zenei alapra énekeltek?
Az esetek nagy százalékában igen. A nagyoperetteket élőben szoktuk előadni a Dunakeszi volt Váci Szimfonikus Zenekarral.
Ők szokták feljátszani nektek a zenét? Gondolom a lovas színház egyéniségéhez a zeneművek szerkesztésére is szükség van, talán az újrahangszerelésére is.
Igen, Farkas Pál vezényletével. Ő nagyon rugalmas, jó karmester, barátomként igazodik mindig a Lovas Színház extra kéréseihez. A nagyoperetteket nem kell újra hangszerelni, hiszünk benne, hogy az eredeti hangszereléssel szépen működnek ezek a muzsikák. Néha meg kell nyújtani egy zenei motívumot, néha meg kell ismételni egy-egy zenei szakaszt. Újrahangszerelni akkor kell valamit, ha a fellépés helyszínétől függően fél-playback-ről megy a zenei alap. Ezt rendszerint állandó kollégáink végzik, Mészáros László például, aki több zenét is szerzett már nekünk. Van egy nagyon jó zenész csapat mellettünk. Mészáros Lászlótól, zenei vezetőnktől, ha azt kérem, hogy egy kicsit üdítse fel a klasszikus zenei hangszerelést, akkor nagyon ízlésesen modern hangszereket alkalmaz. Azt gondolom, hogy a mai világ abba a zenei irányba megy, hogy muszáj picit aktualizálni a zenét is. Úgy, ahogy a darabokat is aktualizálják. Nem biztos, hogy mindennek jót tesz, sőt szerintem van, aminek kimondottan rossz. Az opera például kifejezetten erre megy, csak modern újrarendezésekben látjuk viszont a nagy klasszikus operákat. Ha a rendezésben modernizálunk, akkor a hangszerelést miért ne lehetne modernizálni? Annak idején, mikor Erkel Ferenc megírta a Bánk bánt, vagy Kacsóh Pongrác megírta a János vitézt még nem volt elektromos gitár, elektromos hegedű, rock dob, de ha lett volna, talán maga Kacsóh mondta volna, hogy tegyük be.
Nagyon jó, modern hangszereléssel újra lehet ezeket a műveket gondolni. Az én tapasztalatom, hogyha jó zenei ízléssel újracsomagoljuk például a János vitézt, egy kevés elektromos gitárral, egy finom rock világba belerakjuk, sokkal jobban szeretik az emberek. A fiatalok egyértelműen. A világ abba az irányba megy, hogy elmúlnak a három-négy felvonásos produkciók. Az internet világában élünk, ne csapjuk be magunkat, az emberek 2x60 percet bírnak. Nekünk kell igazodni hozzájuk, akik a közönséget szolgáljuk. Mi így rakjuk össze a zenei világunkat.
A lovak számára is a 2x60 perc az ideális?
Így van. A lovak intelligens, zeneileg érzékeny állatok. A bevéséssel csodákat lehet elérni náluk, úgy, mint a kutyánál. Ha tizenötször gyakoroltunk valamit és meghallja a zenét, odajön hozzám és kis segítséggel megcsinálja a feladatot. A lovainkat váltjuk, egy darabon belül is, hiszen minden ló másban nagyon jó, mint ahogyan az emberek is. Ezért van, hogy egy szereplő akár három lovat is használ egy szerepben, annak érdekében, hogy az akció a lehető legjobb legyen a színpadon.
Erre nem gondoltam. Tehát Török Péter tiszttartónak van egy lova a Marica grófnőben. De az a valóságban úgy néz ki, hogy a szereplő egyik lóval ugrat, a másikkal üget, és egy harmadik lóval „táncol” az előadásban?
Előfordul ilyen is. Olyan szerencsénk van, hogy Spanyolországból hozzuk a lovaink zömét és már Magyarországon tenyésztjük őket tovább. Hiszek a magyar lótenyésztésben, a spanyol andalúz ló - azaz az arab ló - képes arra, mint balettben például a Mihail Barisnyikov vagy Popova Aleszja. Ezek a lovak olyan rugó izomzattal születtek, hogy csak fel kellett fedezni. Nekünk pedig fel kell ismerni a lovunkban a tehetséget, és arra kell használni, amiben a legjobb. Boldog vagyok, hogy egy nagyszerű lóval sikerült összetársulnom az életemben, Rodrígueznek hívják. Ez egy andalúz mén, nyolc éves, tulajdonképpen mindent ezzel a lóval csinálok, díjlovaglás, díjugratás szakág elemeit is. Sőt, most belecsaptunk a szabad idomításba.
A Lovas Színház Színiakadémia mikor indult el, és hogyan?
Szinte kényszer volt, hiánypótlás, hogy a Nemzeti Lovas Színház éljen és tovább éljen. Valamint szerettük volna továbbadni a fiataloknak a lovas színjátszás szeretetét. Hogy később színész lesz-e az illető vagy nem, azt majd úgyis az idő dönti el. Nincs elég lovas színész nálunk. Mitől is lenne? Sajnos Európában nem vagyunk élen járók a lovasok között, pedig a történelemből ismerjük a megállapítást, ezer évvel ezelőtt lovas nemzet voltunk. Ez nem politika, én nem politizálok. Angliában a hadászattal foglalkozó egyetemen Attila hadjáratait ma is tanítják. A lovas szakirodalom Árpád üldözési és menekülési manővereit a mai napig ismeri. Annak, hogy a lovas kultúránkat elveszítettük rengeteg oka volt, beleértve a nagy háborúkat, a lovaink pusztulását, a lovas oktatás milyenségét.
A mi mentorunk és edzőnk Dallos Gyula, kétheti rendszerességgel jár hozzánk. Többszörös Nemzetközi Nagy Díj győztese és helyezettje, szakedző és mesteredző. Az Agrárminisztérium miniszteri biztosaként is a hazai lovas kultúra megújításáért dolgozik.
Először csináltam fiatalokkal amatőr színjátszó csoportot, minthogy kitaláltam volna, hogy színházam legyen. Előbb beleszerettem a fiatalokkal való közös munkába, és abból alakultak ki a színházi vállalkozások.
Ha úgy tetszik édesapám és édesanyám erkölcsi öröksége ez rám nézve, akik a Váci Mihály Irodalmi Színpadról versmondóként indultak. A mai napig versek százait tudják kívülről. Gyerekkoromban Markó balettre kellett járnunk Győrbe. Olyan volt a családi értékrend, hogy ha a Dáridó ment a tévében, ki kellett kapcsolni a tévét. Nagyon büszke vagyok rájuk, és úgy érzem az ő szellemi értékrendjüket is viszem tovább a munkámban.
Egy véletlen folytán, édesanyáddal beszélgettem. Végtelenül kedves, barátságos hölgy.
Ó, de jó!
Azt mondta „Tibikénél csak egy jobb ember van a világon”. Mit gondolsz, kire gondolt?
Édesapámra vagy Janza Katára, a lányom édesanyjára gondolhatott.
Valóban Katáról beszélt, nagyon szereti őt. Úgy fogalmazott még „Rengeteget dolgozik az a gyerek.” Most volt alkalmam szétnézni az istállóknál, bepillantottam az esti előadás előkészületi munkáiba. Valóban rengeteg munkád lehet. Hogyan néznek ki a napjaid?
Egy elég stresszes és elég izgalmas életem van, de a szó jó értelmében. Nyolc körül kelek, minden nap futok 30-40 percet, olyan is van, hogy ez éjszakára tolódik, előadás utánra. Délelőtt inkább a színház szervezési- menedzselési feladataival foglalkozom. Utána indul a munka a lovardában. Többnyire lelovagolok három - négy lovat, a szabadidomítás miatt új időbeosztást is be kellett vezetni, mert az nagyon hosszú időt igényel. Hosszú bevésődés folyamán tanítható folyamat a szabad idomítás, de nagyon jól haladunk. Török György, talán az egyetlen európai szabadidomító barátom segítségével. Este pedig vagy próba, vagy előadás van. Nyáron körülbelül 50, a többi időszakban durván 100 eladott előadásunk van.
A lovak a színházi feladataikon kívül részt vesznek még valamiben? Említetted a díjlovaglást, díjugratást.
A Nemzeti Lovas Színház tulajdonában lévő tizenhat ló csak itt dolgozik. A díjlovaglás és díjugratás szakágat vettük alapul. Ez olyan, mint mikor egy cirkuszművész elindul tornászként vagy RSG –s élsportolóként és utána cirkuszművészként tevékenykedik. A mi lovainknál a díjugratás, díjlovaglás adja az alapokat, ezt kamatoztatjuk, de végül show lovasok lettünk.
Filmbe nem hívnak benneteket?
De hívnak sokszor. Nem tudunk elmenni. Szabó Gáspár unokaöcsém kaszkadőr, lett volna alkalmunk dolgozni nagy nemzetközi filmes produkciókban. A Lovas Színház annyira behatárolja az időnket, hogy nem tudjuk felvállalni ezt.
Én nem vagyok nagy matematikus, de az logikusan átgondolható, hogy sok produkciót színpadra állítani, sok díszlettel, sok jelmezzel, sok zenével, sok koreográfiával, sok szereplővel, sokkal drágább, mintha egyszerűbb lenne a repertoár. A lovakat etetni, itatni, minden napon gondozni, gyógyítani megint csak nagyon drága dolog lehet, és mivel élőlényekről van szó, nagyon nemes élőlényekről, nagyon nagy felelősség is.
A Nemzeti Lovas Színház egy magán színház, a szó jogi értelmében. Egyelőre nem vagyunk államilag támogatott színház. Ebbe az irányba szeretnénk menni, de most még nem vagyunk államilag finanszírozott, évi költségvetésbe betervezett színház. Ami azt jelenti, hogy jegybevételekből és pályázatokból élünk. Nullán vagyunk, ha csak a jegybevételeket vesszük figyelembe. Ehhez a helyzethez alkalmazkodunk. Így képeztem ki a gazdasági csapatomat is és a színészeimet is. Ha most egy évig nulla forintból kellene színházat csinálni a csapat 60 százaléka jönne velem. Így építettem fel a köztünk lévő kapcsolatot, hűség rendszert, becsületkasszát. Soha nem hazudtam nekik, mindig elmondtam, hogyha baj van, mindig sikerre vittem ezeket a fiatalokat és a színházat, így aztán (és eleinte nulla forintból) minket a produkció éltet és nem a pénz. Engem panaszkodni még nem hallott senki. Amíg én élek - ha két lóval, két lóval, ha hatszáz lóval, hatszáz lóval, ha kétmilliárd forintból, akkor annyiból, ha tizenkettő millió forintból, akkor annyiból - én tudok és fogok is lovas színházat csinálni.
Nem vagyunk államilag támogatott színház, de a Nemzeti Lovas Színházat a kormány lósporthoz közeli tagjai elismerik. Hiszen a Kincsem Park befogadott bennünket, hiszen Dallos Gyula tanítványai vagyunk, Lázár Vilmos a Magyar Lovassport Szövetség elnöke látja és elismeri a munkánkat. Azt gondolom, hogy a mindenkori politikusaink, legyenek azok bal- vagy jobboldaliak, el fogják ismerni a tevékenységünket. Azért dolgozunk, hogy a Nemzeti Lovas Színház egy igazi hungarikum legyen. Nyilván ha sok pénzünk lesz, ki tudom pingálni a díszleteinket, lehet forgószínpadunk, LED falaink. Láttam a Cirque Du Soleil produkcióját, világszínvonal, hatalmas színpadi infrastruktúrával. Mi is nagyon jók vagyunk a saját műfajunkban, ha több pénzünk lenne, még jobbak lennénk, de ennyi pénzből is lehet nagyon szép dolgokat csinálni. Ez pedig ennek a fantasztikus csapatnak köszönhető, akikkel dolgozhatok, azoknak a fiataloknak, akiket itt láttál.
Láttalak az állatokkal is munka közben, higgadt embernek kell lenni, de nagyon határozottnak.
Próbálok jó vezető lenni, de lehetnék még jobb. Szangvinikus vagyok, de sajnos sokszor elszakad nálam is a cérna. Nem csoda, hiszen nagyon stresszes életet élünk. Nemcsak én, minden vállalkozó, aki ebben a 21. században akar bizonyítani valamit. Próbálom ezt kezelni a sporttal, tanulok vezetési elméletet. Szeretném, ha a Nemzeti Lovas Színház bekerülne a magyar színház történelemkönyvébe.
Van kedvenc szereped vagy előadásod a repertoárból?
Olyan, hogy „A kedvenc” nincs, most például a Szabadság vándorai című előadást nagyon-nagyon szeretem. Az a mi történetünk, és közben elénekelhetem benne a Jégszív című dalt, ló nélkül. Az egy kis értékes pillanattá vált, hogy a Pintér Tenya leszállt a lóról, és egy finom, lírai pillanatban a megtört férfi dalát adja elő. Valamint beleszerettem most a szabad idomításba, ami a Szilaj előadásunkhoz kapcsolódik.
Mesélj a Szilaj előadásról, mi is az a szabadidomítás?
A szabadidomítás egy új szakág, Free Horse Style, suttogás. A lényege, hogy ló és ember között is ki tud alakulni olyan kapcsolat, hogy nem a ló hátáról, hanem a földről, szerszámok nélkül érjük el, hogy a ló minden olyant megcsináljon, amit szerszámmal is megcsinálna. A Szilaj című musical alapüzenete, az indiánok és fehérek konfliktusán keresztül mutatja meg, mi is a szabadság valójában. Szilaj történetén látjuk, mi történik, ha levesszük a lóról a kantárt, a nyerget, a csizmánkról levesszük a sarkantyút. El tudjuk-e érni a szeretetünkkel és türelmünkkel ugyanazt egy állattal, amit szerszámokkal, préssel, izommal el tudunk érni? Az üzenet az, hogy mindenhez el lehet jutni több úton, de ha a szeretet és a türelem útján jutunk el valahova, az a legmagasabb színvonalú teljesítmény. Legyen az művészet, gyermeknevelés, lóidomítás vagy bármi más.
A színpadon megjelenik majd, hogyan történik maga a szabad idomítás?
Igen. Én írtam a darabot, holnap lesz az olvasópróba. Lesz benne egy suttogó himnusz, úgy kezdődik „A kantárt vedd le, és a nyergedet is gyorsan tedd le, így lesz szabad a lelked és szabad ló…” Egy kicsit megmagyarázzuk a stílust, mert a nézők ezt egyáltalán nem tudják. Hozzánk nem a lovas nézők járnak, sajnos ma már sokan azt sem tudják mi az a kantár. Vezetjük a nézőket az előadásban és a végére megértik, hogy a szabad idomítás maga a csoda, ahol a ló a hangunkra és a test jeleinkre koncentrál.
A sok feladat mellett vannak még terveid a közeljövőben, szakmailag vagy magánemberként?
Tervezek egy talk showt, Ülj fel mellém! lesz a címe, ahol olyan lovat adok, a beszélgető társamnak, interjú alanyomnak, amilyen szinten ő lovagol. Lóháton készül egy mélyinterjú vele. Gyönyörű helyszínekre terveztem a felvételt, hol a Pilisben, hol a Balaton parton, hol a tengerparton beszélgetünk. Ennek a próba epizódját készítjük nemsokára. Remek kiképzett lovaink vannak erre, akár édesanyám is fel tudna ülni az egyikre. Aki viszont vágtázni tud, az olyan lovat kap, és vágta közben fogok kérdéseket feltenni neki. A ló tükröt tart nekünk, mert a lovon nem lehet hazudni. Az első két adásnak megvan az interjú alanya, a művész világból hívok majd vendégeket a műsorba.
Mindkét gyermekemet közel hoztam a lóhoz, Janka lányom kitűnően lovagol, a kisfiamat is megtanítottam már. Magánemberként az álmaim sorra válnak valóra.
Az interjút készítette Jagri Ágnes
Fotó: Varga Dorina
[2020.05.29.]
Hírek
