"Kálmán Imre zsenialitása a fix pont" - Interjú Dolhai Attilával
A mosoly évadának első premierjét tartotta meg a Budapesti Operettszínház 2020. október 23-án. Kálmán Imre Marica grófnő operettjét Magyarországon először 1924 októberében mutatták be, és a dalok azonnal belopták magukat a nézők szívébe. A magyaros dallamok, a friss csárdások, és a romantikus duettek igazi kedvenccé tették a művet. Dolhai Attilának másodszor van lehetősége megformálni Endrődy-Wittenburg Tasziló gróf szerepét, erről kérdeztem a művészt.
A próbafolyamatot nagyon megzavarta a COVID-19 járvány? Volt időtök és módotok rendesen felkészülni a premierre?
Meglehetősen nehéz volt a próbaidőszak a vírus miatt, folyamatos leállásokkal próbáltunk. Hol egy hétre, hol néhány napra fel kellett függeszteni a munkát. Nagyon nagy érdeme a színház vezetésének, logisztikusainak, szervezőinek, hogy ez a bemutató megtörténhetett. Rendszeresen szűrtek minket, folytak az egyeztetések, sajnos voltak lebetegedett kollegák, akik kénytelenek voltak heti kihagyásokkal csatlakozni a próbafolyamatba. Így, miközben azt az illúziót akartuk megtartani, hogy haladunk, bizony sokszor kezdtük elölről a munkát, egy-egy jelenetet, egy- egy elemzést. Sok türelemre, sok megértésre volt szükség, hogy idáig eljuthassunk. Én ebben most nem voltam túl jó. Ezért külön köszönöm az alkotótársaknak a kitartásukat. A hármas szereposztás bizony most nagyon jól jött. Úgy érzem a rendezői szándék a premierre megvalósult. Remélem, hogy a nézők a próbaidőszak nehézségeiből semmit nem érzékeltek a bemutatón.
Nem is volt olyan régen, hogy a korábbi Marica grófnő rendezéstől búcsúzott az Operettszínház. Volt már részed hasonló helyzetben, hogy az új bemutatóig ilyen kevés idő telik el?
Még nem voltam ilyen szituációban. Ennek is megvannak a maga szépségei. Bizony idő kellett, hogy az újrafogalmazott szövegkönyv átvegye elődje szerepét és ne a régi jusson az eszembe. De ma már elmondhatom, hogy ez sikerült. Ugyanakkor egy nagyon jó szakmai tréning, hogy egy szituációt, hogyan gondolhatunk újra egy másik rendezői koncepció nyomán.
Mennyire él még benned a korábbi előadás, Tasziló korábbi karaktere? Könnyen ment az elengedés?
A megszokottól nehéz elszakadni, de az újdonságba is találhatunk örömet. A mű, a karakter is ugyanaz, így az alapszituációkat nem kellett elfelejteni, csupán a színpadra állítás eszközei változtak. Egy-egy új dalszöveg, próza, más helyszínek és az eredeti műből több jelenet, teljesebb dalok jelennek meg ebben az előadásban. A zene az állandó, és Kálmán Imre zsenialitása a fix pont.
A Czigler Balázs díszlettervező által tervezett gyönyörű udvarházban, kastélyban kiismeritek már magatokat?
Balázzsal nem először dolgoztunk együtt, a CAROUSEL-Liliom és a János vitéz előadások díszleteit is ő tervezte, melyekben én is játszottam, játszom. Szeretjük a munkáit, így azt hiszem gyorsan belaktuk az alkotását. Jól ismeri a színház adottságait, gördülékenyen dolgoztunk együtt.
A darab romantikus, virágokkal díszített látványvilága, talán egy férfitól távolabb áll, mint a hölgyektől. Könnyű volt megbarátkozni a Bozsik Yvette által megálmodott szakrális térrel, a „tündérkert” helyszínnel?
A díszlet és a jelmez teljes pompáját a bemutató előtti napokban lehetett először egyben látni. Én ilyenkor már nem foglalkozom mások jeleneteivel és a többi szereposztás próbáit sem nézem, ha csak nem muszáj. Ennek elsősorban szakmai okai vannak. Jól esik, ha csend van körülöttem és tudok gondolkozni a megoldandó feladataimon. Össze kell raknom azt a sok információt, amit a próbákon kaptam. Így én csak a vasárnap esti előadást néztem meg. Addig nem is tudtam pontosan mit is látott a premier közönség. A szakrális tér, mint fogalom, végig jelen volt a próbaidőszakban, ez egy alappillére Bozsik Yvette rendezésének. Ezért végig ebben a tudatban próbáltunk. Elmondása szerint Őt a természet tavaszi újjászületése ihlette, mint rendezőt. Ez tisztán nyomon követhető a színpadi látványban is. Én ebből őszintén, férfias egyszerűséggel - amíg meg nem néztem kívülről az előadást- nem sokat érzékeltem.
Bozsik Yvette rendező melyik szövegváltozatot használta fel az előadáshoz? Volt-e a darabban dramaturgiai változtatás? Én egészen mai utalásokat véltem felfedezni benne.
Orbán János Dénes újra fordítását használták. A mai utalások, a fordító szövegén túl, a táncos-komikusok saját szerepformálásában vannak jelen. Ők ebben viszonylag szabadkezet kaptak, így az egyes szereposztások bele-bele csempésztek itt-ott, egy-egy saját ötletet, amit aztán Bozsik Yvette végül vagy meghagyott, vagy elvetett.
A Marica grófnő operett tenor áriái mennyire nehezek zeneileg és tartalmi megjelenítésükben?
Nem könnyű énekelni való, de nagyon szép, és hálás. A dallamok könnyen fülbe másznak, annyira belőlünk valók, mintha mindig is ismertük volna őket, a tudatunkban lettek volna, a szívünkből szólna. Mégis amikor énekeljük, akkor bizony kiderül, hogy a zene nem adja magát olyan könnyen, pláne ha esetleg egy-egy új gondolat miatt, a megszokotthoz képest másként akarunk fogalmazni. Az is előfordul velem, hogy túlgondolom az „én”, a megformált karakter szerepét, és valami olyasmi felé viszem el a dalt, aminek összességében nincs is jelentősége, csak a magam dolgát nehezítem vele. Néhány eltelt előadás után rájövök, hogy nem kell akarnakoskodni, hanem át kell adnom magam, mint eszközt a zeneszerző akaratának, és nincs más dolgom, mint koncentrált jelenléttel elénekelni a rám szabott feladatot. Miután mi is alkotónak valljuk magunkat, ez nem is olyan egyszerű.
Tasziló egy jóravaló fiatalember, aki az apja hibájából veszítette el a család a vagyonát. A korábbi verzióban talán nagyobb volt a saját felelőssége ebben. Milyen férfi Endrődy-Wittenburg Tasziló gróf?
Valóban, itt mintha másként fogalmazna ez a dramaturgia. Ám az apai felelősség az előző verzióban is jelen volt, talán itt egyértelműbben ki van mondva. De a „pesti nők” a „casinó” a cigánylány dala arról árulkodik, hogy Tasziló sem esett messze az apja almafájától. Jelen esetben bizony Tasziló a megtisztulás és az újrakezdés elindítója a családban.
Bozsik Yvette arra vezetett minket, hogy találjunk párhuzamot a mai ember és az általunk megformált karakter, jelen esetben Tasziló között. Ma mit csinálunk, amikor újrakezdünk? Ő a vidékre való elvonulásban, a csendben, és a kétkezi munkában látta a megtisztulást. Vissza a természethez, mondta. A megtisztulás nem is olyan könnyű, és ha azt hisszük, hogy jó úton haladunk, akkor is az „én” tudat, a kivagyiság, gyakran akadályoz bennünket a cél, jelen esetben a tiszta szerelem elérésében. Ez a két ember, Marica és Tasziló ugyanazt a lelki utat járják végig, míg feladják büszkeségüket a szerelemért.
Kedvelheted ezt az operettet, hiszen az operett albumodra több dal is felkerült a darabból. Október 30-án és 31-én a lemezbemutató koncerteden a Budapesti Operettszínházban is lehet majd hallani őket?
Igen, nagyon szeretem ezeket a dalokat énekelni, és úgy érzem, a közönség is szereti, ha énekelem őket. Ezért kerültek fel a Mi muzsikus lelkek operett lemezemre. Természetesen a koncerten is megszólalnak majd. Sok más dal mellett, hiszen a Visszatérés musical dalválogatás CD-nek sem volt önálló lemezbemutató koncertje. A két album harminchárom dalából válogattam ki pályám legszebb operett és musical dalait. Az esteken Fischl Mónika, Janza Kata és Vágó Zsuzsi, csodálatos partnernőim lesznek a vendégeim, és készülünk további meglepetésekkel is. Nagy szeretettel várom a közönséggel való koncerttalálkozást.
Hírek
