Párducok estéje  - dupla teltházas Pantera buli a Barba Negrában

25 év várakozást követően, bár teljesen új felállásban, illetve részben új (beugró) tagokkal lépett fel nálunk a Pantera dupla bulival a Barba Negrában. Első nap teljes teltház (hatezer fő), a második  ráadás nap majdnem teltházas volt (ötezerötszáz fő) bulinak lehettünk részesei a jelenlévőkkel.

Sok vita van arról különböző fórumokon (is), hogy a két alapító tag halálát követően újra alakult csapat már „nem Pantera” ez egy „tribute band” valójában, vannak akik pedig méltó megemlékezésnek tartják a banda történelmére visszatekintést nyújtó turnét.

Ebben nem foglalnék állást, de 1998-as koncertjük óta először léptek fel hazánkban, amire csak ebben a formában kerülhetett sor.

Nekem tíz éve bakancslistás várakozás volt ez a koncert, aminek a második ráadás napján, május 31-én vettem részt.

Kis zenekar történelem

A Pantera zenekar (jelentése párduc), 1981-ben alakult Texas államban. Ők a groove metál stílus alapítói. A zenekart az Abbott testvérek alapították, Vinnie Paul és Dimebag Darrel.

Dimebag Darrell 2004. december 8-án Ohio államban, Columbusban koncertezett a Damageplannel, amikor egy korábbi  tengerészgyalogos  Nathan Gale öt lövést adott le rá, köztük egy fejlövést, ami azonnal megölte.

A támadó még három másik emberrel is végzett. Gale-t egy Columbusban tartózkodó rendőr James D. Niggemeyer lőtte végül le, aki csak véletlenül tartózkodott a helyszínen. Halála után rengeteg zenekar emlékezett meg róla, és írt dalt a tiszteletére, köztük Avenged Sevenfold, Nickelback, Limp Bizkit, Machine Head, Black Label Society, Five Finger Death Punch.

Vinnie Paul (Vincent Paul Abbott) Dimebag féltestvére, szintén a Pantera, valamint a Hellyeah zenekar, illetve a Damageplan és Gasoline alapítója, dobosa is volt. 2018-ban álmában hunyt el.

Pantera koncert képekben - klikk a fotóra

A két alapító tagot nem kis nevek „helyettesítik”.
A doboknál Charlie Benante csépeli a bőrt, aki tökéletes precizitással hozta Vinnie stílusát.
Zakk Wylde pedig elképesztő alázattal és szerénységgel nyúzta a húrokat.

Ilyen hatással koncert ritkán van rám elsőre látott előadók esetén, még ha várva várt bakancslistás koncertem is. Felrobbant a Barba Negra. A sátor most nyárra hátul nyitott, dugig volt második napon is, illetve a kinti szabadtéri placc is, kettő nagy kivetítő segítette a hátsó sorokban és a szabadtéren helyet foglalókat, hogy a látványnak is részesei legyenek.

Az előzenekar a Teeth Mark együttes, akiket bevallom, nem ismertem korábban. A pandémia alatt született albumuk  „Humans are the virus” címmel jelent meg.

Korábban a Dürer kertben adtak teltházas bulit, ők nyerték azt a megtisztelő feladatot, hogy felléphetnek a Pantera előzenekaraként.

Hibátlan bemelegítés volt, hangulatos, lendületes koncertet adtak, felspannolva a közönség kedélyeit.

Az este főszereplői egy hatalmas, színpad elé leeresztett Pantera molinó mögött rendezték be a színpadot és készültek fel a koncert pontban 20 órai kezdésére.

A két nyitó dal (New Level, Mouth of War) egyből a banda klasszikus, ikonikus 1992-es albumáról dörrent meg. Azt kell mondanom felrobbant a Barba Negra az első takkra egy másodperc alatt, Phil hatalmas lelkesedéssel robbant be a színpadra. A közönség a leghátsó sorokig, még a kinti szabad placcon is extázisban csápolt – ez végig így volt a teljes koncert alatt, sőt inkább az idő előre haladtával fokozódott. Lendültek az öklök és a metál villák a magasba, közben pedig mindig akadtak lelkes fanatikusok, akik a tömeg tetején szörföltek ezzel is emelve a (szó szerint is) forró hangulatot.

Phil elképesztő alázattal viszonyult hozzánk, rajongókhoz, gyakran takarta el mindkét szemét a közönség túláradó lelkesedésétől illetve az éljenző, skandáló tömegtől láthatóan elérzékenyülve. Gyakran révedt a távolba, kutatva tekintetével a hátsóbb sorokban is végig tiszta erőből éneklő, csápoló, tomboló tömeget.

A következő két dal az 1994-es Far Beyond Driven lemezükről volt két tétel: Strenght beyond Strength / Becoming.

Láthatóan (és hallhatóan) tudatosan volt felépítve a koncert, melynek gerincét a leghíresebb Pantera albumok „slágerei” adták. Baloldalon a harmadik sorban álltam, ott nem volt gond a hangzással, első napon állítólag nem szólt túl jól a cucc, de ahogy írtam is, második napon voltam, ott magam részéről nem találtam benne kivetnivalót, a gitárok is elég hangosak voltak, a dob is éppen megfelelően szólt, és Phil hangja is erőteljesen hasított a levegőbe.

Néhány „slágert” követően a kivetítőn megjelentek a Dimebag testvérekről összeválogatott videó és archív fotó bejátszások, méltó megemlékezést nyújtva ezzel hét és fél percben a két banda alapítónak. Bevallom ez annyira meghatóra sikerült, hogy kicsit megkönnyeztem. (Dimebag halálának hírét anno 2004-ben a Metal Hammerben olvastam (nem volt még facebook- se), és sosem voltam hardcore fanatikusa a zenekarnak, csak a „slágereik” kedvelője, illetve a zenekar tisztelője voltam mindig is, de akkor is letaglózott a hír, emlékszem, hogy ilyen fiatalon, értelmetlenül kellett meghalnia, talán odafenn mosolygott ő is -testvérével együtt- picit ennek a koncertnek és megemlékezésnek a hatására is.

Ami ezután következett, szavakkal leírhatatlan.

Az eredeti terv szerint még négy dal erejéig jöttek volna vissza (Walk, Domination, Hollow, Cowboys from Hell).

Ami éljenzés, üdvrivalgás, tapsvihar övezte a zenekart a négy dalt követően, amiken mondanom sem kell, hogy teljes erőbedobással játszottak, akkora vastaps (metál koncerten vastaps!) és hangorkán követte, folyamatosan kiabált a teljes Barba Negra közönség majd öt percen keresztül, hogy „we want more, we want more”, illetve mindezt Pantera skandálással felváltva, sosem gondoltam volna, hogy Pantera koncerten leszek libabőrös a zenekartól és a közönség reakciójától egyszerre. Elképesztő hidegrázás volt. Olyannyira, hogy Phil, ahogy korábban is a koncert alatt, itt is egy percig takargatta mindkét szemét, gyanítom, hogy a könnyek miatt, illetve leborult a közönség elé térdre az egész zenekar, meghajlást követően. Itt Phil amikor kicsit magához tért a meghatottságtól, azt mondta, esküszik az élő Istenre, hogy ilyen hangos közönséget még életében nem látott. Annyira meghatódott a komplett zenekar, hogy előre nem betervezve a ráadás napon eredetileg setlistben nem szerepelő dalt (Yesterday don’t mean shit) is eljátszottak ”ráadás ráadásként”, ha már a „tapsot is visszatapsoltuk”.

Az Cowboys from Hell és a vastaps alatt előre küzdöttem magam a harmadik sorból az első sorba és pengetőt is sikerült szereznem, amiket a koncert közben is előszeretettel szórtak a közönségbe, ezekért komoly harcok folytak.

Újabb bakancslistás koncertről távoztam katarzissal. Nem tudom, mikor jönnek újra hozzánk, de az biztos, hogy ott a helyem.

Balázs Adrienn
Fotó: Mahunka Balázs

Setlist
2023.05.30.
Regular People (Conceit)
A New Level
Mouth for War
Strength Beyond Strength
Becoming (with Throes of Rejection outro)
I'm Broken (with By Demons Be Driven outro)
Suicide Note Pt. II
5 Minutes Alone
This Love
Yesterday Don't Mean Shit
Fucking Hostile
Cemetery Gates
Planet Caravan (Black Sabbath cover)
Walk (with Attila Csihar)
Domination / Hollow
Cowboys From Hell

2023.05.31.
Regular People (Conceit)
A New Level
Mouth for War
Strength Beyond Strength
Becoming (with Throes of Rejection outro) 
I'm Broken (with By Demons Be Driven outro)
Suicide Note Pt. II
5 Minutes Alone
This Love
Use My Third Arm
Fucking Hostile
Cemetery Gates
Planet Caravan (Black Sabbath cover)
Walk
Domination / Hollow
Cowboys From Hell
Encore:
Yesterday Don't Mean Shit

[2023.06.12.]