Opera metal a Barba Negraban 

Kilencedik alkalommal volt szerencsém látni a „szívem csücske” Therion zenekart élőben az elmúlt huszonnégy évben, de az utóbbi tíz év legjobb Therion buliján vehettem részt, elképesztő koncert volt.

No de időrendben haladva, az estét a friss finn csapat, a Satra kezdte előzenekarként.

A zenekar még nagyon új, igaz 2020-ban alakultak, de már az első éveikben különböző tagcserék történtek, mire kialakult a zenekar mai arculata, illetve a covid miatt is csúszott első turnéjuk, ahogy a debütáló albumuk is nem rég, 2024 februárjában jelent meg. A modern metalt keverik szimfonikus, dallamos metallal, érdekes hangulatot varázsolva ezzel jelen esetben a színpadra is. Kellemes kis bevezető volt fél órában, meglátjuk, mit hoz a jövő a zenekarnak.

Fél óra szünet, színpad átrendezés, majd 21:00 – kor hirtelen sötétségbe borult a színpad és szinte berobbant a Therion csapata a színpadra az egyik már klasszikusnak számító „Blood of Kingu” dalukkal. A Leviathan III. albuma a turné alapja és gerince, ez a lemez egy trilógia utolsó albuma. (A Therion azon kedvenc bandáim egyike, akiknek minden lemeze megvan eredetiben, lehetőleg limitált digipack formátumban). Ugye a hozzám hasonló ős rajongók tudják, hogy a svéd zenekar kezdetben death metalt játszott 1987-től (korai nevük Blitzkrieg, Megatherion) 1996-ig, majd 1996-ban kezdtek el nyitni a szimfonikus irányba. A csapat főnöke, agya, mindenese Christofer Johnsson, aki mellett több mint félszáz zenész fordult meg az elmúlt húsz évben. Thomas Vikström, Christian Vidal egészen stabil tagok 2008 illetve 2010 óta, illetve a korai „alap” énekesnő is visszatért ezen a turnén közéjük, Lori Lewis személyében, mindannyiunk nagy örömére. A másik énekesnő ezen a turnén aktuálisan Rosalia Sairem, nem kevésbé csodás hangi adottságokkal rendelkezik.

Teszem hozzá, hogy én Vikström lányát is csíptem énekesnőként, az ős rajongóktól őt sok kritika érte, teljesen más stílus volt ez tény, illetve az egyik korábbi énekesnő sajnos rákban hunyt el. Christofer híres volt mindig is sajátos szigorú munkamoráljáról, az is jellemző rá, hogy más zenészekkel veszi fel az albumot és más zenészekkel turnézik, bár az utóbbi tíz-tizenöt évben ez is aránylag megegyezik. Aki kíváncsi az elmúlt harminchét év teljes arculatára, variációira és kombinációira, alábbi linkeken megtekintheti (még rajzzal is illusztrálják egy idővonalon).

Christofer és Vidal berohanva érkeztek a színpadra, az énekes hölgyek komótosan egyesével sétáltak be az adott részüknél, majd következett Vikström úr, aki megérkezett teljes harci díszében szokásosan. Hosszú fekete bőrkabát, bőr katonai sapka, bőrkesztyű, napszemüveg kombók jellegzetes kellékei a színpadon. Legutoljára covid előtt voltak nálunk, azokon is ott voltam, de ekkora energiát és lendületet tízen éve láttam a csapaton utoljára. Sok dal szólt az új lemezről illetve a Leviathan trilógia első második albumairól is, valamint természetesen klasszikus Therion slágerekben sem volt hiány. A színpadi látvány háttérben a sötét függönyökre vetített fényjátékokkal teljesen színházi hatást keltett, ráadásul mindig annyian vannak a színpadon esetükben, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. Christofer és Christian dalonként cserélgették a gitárjaikat – fejenként ugyanazt a kettőt. Vidal megszokott laza gitárszólói mellett olykor a fogaival is nyúzta a húrokat. Christofer gitárszólóiban sem volt hiány, legjobb formájában volt, jobb, mint valaha, a laikusokat póker arca ne tévessze meg, ő belül örül.

A hölgyek vagy a háttérben vokáloztak amikor épp Thomas Vikström elképesztő „verse” szólói voltak porondon, de vívtak ária párbajt egymással is, illetve Vikströmmel duettben, egymás hátát támasztva, egy színdarabot – drámát megjelenítve a színpadon. Ugye a dalok rövidebb esetben is hat percesek, de általában tíz-tizenöt perc hosszúságú nótákról beszélünk. Thomasmak mindig is jó hangja volt, de ezen az estén olyanokat énekelt, hogy az állam kerestem koncert közben. Gyönyörűen váltogatták nagyjából kettesével az új lemezről a tételeket a régi slágerekkel, illetve a francia nyelvű albumukról, „kikacsintós album” kettő dalt hoztak nekünk erre a turnéra. A közönség minden esetben kitörő lelkesedéssel tapsolt énekelt – én is végig ordibálva énekeltem a dalokat.

Lori a fekete szettjét egy hosszú csipke ruhával dobta fel, Rosalie pedig fekete piros fodros ruhában pörgött, forgott, táncolt, énekelt a színpadon.

Thomas sokat pacsizott velünk, és bár Christofer sosem szószátyárságáról volt híres, a végén még ő is szólt hozzánk. Ez a turné azért is különleges, mert Christoferünk mostanában annyit posztol novella terjedelemben a facebookján hetente, mint máskor egy év alatt sem. Mégpedig arról, hogy a közel jövőben hogyan s miként fognak turnézni a világban, az első verziójában még azt hihettük, hogy lehet, hogy ez az utolsó magyarországi koncert, de azóta frissítette állapotát, álláspontját, és különböző logisztikai, anyagi dolgokat egyeztetve, levezetve elvileg az eddigi jól bejáratott megszokott országaikba, szeretett közönségükhöz négy évente visszatérnek. Aki kíváncsi okfejtéseire részletesen itt az oldalán elolvashatja. 

A Siren of the Woods alatt a két szirén és Thomas már mindhárman előtérben énekelve korbácsolták a hangulatot, Lori és Rosalia versenyt áriázva szopráni magaslatokban, köztük Thomassal egy szerelmi drámát is színpadra vittek a dalok alatt. A Therion mindig is híres volt a teátrális elemeiről is, ezen az estén is bőven volt benne részünk jó értelemben. Emellett a hangszerek kristálytisztán szólaltak meg (második sorban álltam, ha ez számít), az összes énekessel együtt hidegrázós volt a koncert hangzása is – igen, a Barba Negraban (eskü nem az elfogultság beszél belőlem). A közönség külön tapsviharral és éljenzéssel üdvözölte Lori visszatérését. Az utolsó két dalnál „Sodoma és Gomorrah” története megzenésítve, illetve természetesen a sláger „To Mega Therion” daloknál már az egész Barba táncolt és énekelt (az én hangom is elment koncert végére). Mindenki leesett állal vigyorogva hagyta el a Barbat (én még pengetőt is szereztem, ez már a negyedik Therion pengetőm így az évtizedek alatt), nagyon hamar eltelt a két órás műsor, várom őket én is vissza mihamarabb, mert a Therion ismét fénykorát éli.

A szervezésért köszönet a Concerto Music csapatának!

Balázs Adrienn

Setlist:
1. The Blood of Kingu
2. Ruler of Tamag
3. Birth of Venus lllegitim
4. Tuonela
5. Twilight of the Gods
6. Mon amour, mon ami (Marie Laforet cover)
7. La Maritza (Sylvie Vartan cover)
8. Leviathan
9. Asgảrd
10. Morning Star/ Black Diamonds
11. Ginnungagap
12. Litany of the Fallen
13. The Siren of the Woods
14. Aeon of Maat
15. Lemuria
16. Sitra Ahra
17. Quetzalcoat
18. Eye of Algol
19. Son of the Staves of Time
20. The Rise of Sodom and Gomorrah
21. To Mega Therion

Videók

[2024.03.20.]