Cesaria Evora
„a mezítlábas díva”
Evora 1941. augusztus 27-én született. Nemcsak a hangja és az előadásmódja rendkívüli, a sorsában pontosan tükröződik a sziget és a morna története.
Édesapja hegedült, nagybátyja, a béna B. Leza híres mornaszerző volt, de mindkettőjüket elveszítette még a negyvenes években. A kis „Cize” anyukájának hét gyermekről kellett gondoskodnia; Cesaria egy katolikus internátusba került, a testvérei pedig hamarosan elmenekültek Mindelóból.
Abban, hogy Cesaria énekelni kezdett, a nagybátyja és a coladeira-szerző Gregorio Goncalves bátorításán túl annak a fiatal gitáros tengerésznek volt kirívó szerepe, akibe Cesaria tizenhat évesen beleszeretett. Ám miután kislányuk született, Eduardo visszatért Hollandiába, Cesaria pedig maradt – ezt követően tűnt fel egyre gyakrabban a kikötő bárjaiban, ahol a whiskyje fejében énekelt.
Aztán férjhez ment, és hamarosan újabb gyermeke született. A helyi rádió néhány felvételt is készített vele, melyek a hatvanas években lemezen is megjelentek Hollandiában és Portugáliában, de hogy igazán nekivágjon szerencsét próbálni, arra nem bírták rávenni. Sőt, amikor `75 körül úgy hozta a sors, hogy még az italáért is fizetnie kellett, inkább leállt.
985-ben a köztársaság kormánya felkérte a sziget ismertebb énekesnőit, hogy lépjenek fel egy ünnepi rendezvényen, Cesaria – tíz év múltán – ekkor állt közönség elé újra.
Két év múlva pedig arra is rávette egy Portugáliában élő pályatársa, a gitáros Bana, hogy egy kis ottani turnét és lemezfelvételt szervezhessen neki. Banában megbízott Cesaria, hiszen egykor ő fuvarozta a nagybátyját az előadásaira, s általa jött össze az ugyancsak zöld-foki emigráns José da Silvával, aki Párizsba „csábította”.
Az első Cesaria-albumot (La Diva aux Pieds Nus) 1988-ban készítettek Silva Lusafrica nevű kiadója számára; a negyedik, a Miss Perfumado kétszázezer példány felett fogyott, és a „mezítlábas dívát” a world music egyik legkeresettebb-ünnepeltebb előadójává tette.
2002 nyarán a Sziget Fesztivál közönsége is láthatta: valóban mezítláb üldögélt a zongora melletti bárszéken, és a keze ügyében hasonló súllyal kapott helyet a hamutartó és a whiskyspohár, mint a mikrofon.
Az utóbbi években Evora töretlen nemzetközi rangja megkívánta, hogy távolabbra (is) kalandozzon a zöld-foki-szigetek kávéházi dalainál: a Café Atlantico és a Sao Vicente di Longe című albumait kubai muzsikusok és brazil énekesek népesítették be, majd 2003-ban az ő felvételeit is „utolérte” a remix-hullám (Club Sodade).
A múlt évben újabb koncert-DVD-je (Live D’Amor) jelent meg – annak a párizsi koncertnek a varázsát élhették át azok, akik kilátogattak a Művészetek Palotájában megtartott koncertjére.
Diszkográfia
La Diva aux Pieds Nus (1988)
Distino di Belita (1990)
Mar Azul (1991)
Miss Perfumado (1992)
Sodade (1994)
Cesaria (1995)
Cabo Verde (1997)
Best of (1998)
Café Atlantico (1999)
A L’Olympia (2000)
Sao Vicente Di Longe (2001)
Anthology (2002)
Voz D’Amor (2003)
2006 Rogamar
-SonyBMG-
[2006.03.07.]