Idén a Balaton volt a Riviéra

Legalábbis annak a több ezer fiatalnak, aki július 18 és 22 között ellátogatott az EFOTT-ra. Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját idén a Balaton partján, Zamárdiban rendezték meg, gyönyörű környezetben. A több mint 120 hazai és külföldi zenei produkció mellett számos turisztikai, kulturális és sportprogramot is kínáltak a szervezők.

0. nap, kedd

Az utazás a szokásosnak megfelelően alakult, tehát nem volt valami zökkenőmentes. Hajnal fél hétkor indultam el vonattal, és körülbelül délután kettőre ott is voltam a Balatonnál… Budapesten természetesen késett a vonatunk, de a párommal voltam, így kicsit elviselhetőbb volt a hőség, a tömeg. Jó volt látni a rengeteg EFOTT-ra indulót, akiken szintén ott virult a hegyaljás, esetleg még a Wan2-s karszalag is.

A fárasztó vonatozás után a másik nagy kihívás a fesztivál területének a megtalálása volt. Mivel ez a rendezvény minden évben máshol található, az ős-EFOTT-ozókra sem lehetett hagyatkozni. Tudtuk a címet, hát érdeklődtünk, no meg maradt a jól bevált „megyünk a tömeg után” koncepció. A bejáratnál több száz ember tolongott, sokan inkább kiállva a sorból egy-egy fa alatt keresve menedéket a tűző nap elől. Olyannyira sokan, hogy az illetékesek megszánták őket, s a tervezett 12 órai nyitás helyett már 11-kor elkezdték beengedni a fiatalokat. Nem hittem volna, hogy 0. napon ennyien lesznek – sajnos a szervezők sem. Több mint négyezren érkeztek, s a kemping kicsinek ígérkezett. Így az egyébként is elég nagy, 11 hektáros területet kibővítették csaknem 15 hektárosra. Ám ez a bővítés lassan ment, s azt sem vették nagyon figyelembe, hogy a több embernek (jóval) több zuhanyzó és mellékhelység kell. Panaszkodókból nem volt hiány, nagymértékben ez rontotta le a közhangulatot.

Nekünk szerencsénk volt, a külön sajtósoknak kialakított Médiafaluban bőven volt hely, saját TOIFOR-unk (igen, idén már nem a TOITOI a divat!:) ), és használhattuk a dolgozók zuhanyzóját is. Volt egy konténerünk is, ahol volt három számítógép (már amikor mind működött) Internettel ellátva természetesen, úgyhogy elvoltunk, mint a kiskirályok. Legalábbis az elején. Ahogy teltek a napok, azért rá kellett jönnünk, hogy nem elég ez a felszereltség ennyi embernek, a konnektorok hiányáról beszélek főleg. Bármit akartunk tölteni, órákat, napokat kellett várni rá. A Médiafalu mellett volt a DJuice Internetsátor és (mobiltelefon) akkutöltő állomás; a gépeknél mindig volt hely, de a telefonunkat az 5 nap alatt sem tudtuk feltölteni…

Délután négy felé elindultunk felfedezni a terepet. Sajnos még szinte semmi sem volt készen, de a munkálatokból látszott, hogy nagyszabású lesz a dolog. A büfék és árusok már kipakoltak, nehogy lemaradjanak az első rohamról. Elmentem feliratkozni az Info pultnál a különböző extra programokra, de az ingyenes bortúra máris betelt. Így maradt a csütötöki lovaglás a párommal, valamint az esti csillagtúra (no, nem az, amire a legtöbb főiskolás és egyetemista rögtön gondolna). Lehetett még jelentkezni bicikli- és gyalogtúrára, nordic walkingra és paintball-ra is, de ezek nem igazán az én műfajaim… Természetesen meglátogattuk a partot is, ami kb. 3 lépésnyire volt a fesztiváltól, és ahonnan gyönyörű látvány tárult a Tihanyi - félszigetre. Még elég kevés ember lézengett errefelé, gondolom a legtöbben a bejutással, a sátorfelállítással bajlódtak.

Mi is befejeztük a felderítést, hiszen a 0.napon is szolgáltak fellépőkkel a szervezők. A Kisszínpad köré tömörült mindenki, hiszen nem sokkal hat előtt Deák Bill Gyula hangjába remeghetett bele a nagyérdemű. A Hey, Joe! című nagysikerű átdolgozásnál értünk oda a színpadhoz, ahol már alig volt hely, lévén, hogy a talpunk alatt lévő részeket a koncert alatt a szemünk láttára helyezték el a padlón… Kicsinek is bizonyult ez a fedett színpad, sokan csak kívül állva / ülve hallgathatták koncertet. „Gyuszika” után hét órakor a Beatrice következett. Nagy Feró már kissé kapatosan állt fel a színpadra, s az átkötőszövegeiben volt valami furcsa képzavar… A hangulat viszont iszonyú jó volt. A „nemzet csótányát” egy másik különc, Hobó és bandája követte. Az előbbi őrjöngős-vidám hangulat hirtelen átcsapott a borús mélabú irányába. Éjjel 11 óra tájban kezdetét vette a Bikini koncert, amire szerintem a legtöbben voltak kíváncsiak. A sátort ismét megtelt, a későn érkezőknek a fű és a szétszórva elhelyezett padok maradtak. Éjfél elmúltával, miután megtudhattuk, hogy jobb kétszer élni, mint egyszer, úgy döntöttünk, hogy elég fárasztó volt ez a nap ahhoz, hogy szégyenszemre elmenjünk aludni.

1. nap, szerda

[2006.07.29.]