Idén a Balaton volt a Riviéra
1. nap, szerdaEz a nap számunkra a sátorban való forró ébredés után a balatonparti heverészéssel kezdődött. Délre összeszedtük magunkat, hiszen kezdődött a sajtótájékoztató. A sajtófőnök, Tibenszky Móni Lisa nagyon kedvesen és érthetően elmagyarázta a tényállást, az adatokat, stb… Megtudhattuk, hogy az egyik legnagyobb külföldi sztárvendég, Junior Kelly lemondta a fellépést, helyette a House of Riddim fog zenélni. A végén kérdéseket tehettünk fel, a legtöbb panasz a kevés mellékhelységre, és a nem igazán „főiskolásbarát” árakra vonatkoztak. Valamint a számunkra legnagyobb problémát jelentő dologra, hogy a kedves biztonságiak szinte sohová nem engednek be minket. Még az első három számra sem mehettünk be fotózni. Megígérték, hogy ezt elintézik (megjegyzem, ezzel a fesztivál ideje alatt végig gond volt). A beszélgetés végén mindenkit megkínáltak fröccsel, és zsíroskenyérrel (az elmaradhatatlan hagymával persze). Ezután körbevezettek minket a fesztivál területén, mindenről ejtve pár szót. Én és a barátom ezután a Debreceni Egyetem sátra felé vettük az irányt, mert ha már lemaradtunk ef Zámbó István Agyszívás című performanszáról, legalább
Badár Sándor hülyeségeit meg akartuk nézi. A stand up comedy hívei, s a Fábri Show nézői jól ismerik ezt a figurát. Most sem csalódtunk benne, a rövid késést követően kitűnő műsort adott a sátorba alig beférő emberkéknek.
Ezután történt valami, ami kicsit(nagyon) elrontotta a hangulatomat aznap: leesett a kezemről a bérletet jelentő fekete karszalag. Már mikor feltették, éreztem, hogy ezzel gond lesz, de nem szóltam, gondoltam ők biztos jobban tudják. Jó sok utánajárás, izgalom után lecserélték, egy ugyanolyan fekete, de papír karszalagra. Hát, nagyon örültem neki… És ahogy láttam, nem csak nekem volt ilyenfajta problémám: jó pár emberen láttam hasonló, rossz minőségű karszalagot. Erre azért jobban odafigyelhettek volna a szervezők.
Ennek köszönhetően lemaradtam a Havas Henrikkel való beszélgetésről, valamint a 30Y koncertjéről is. De sebaj, az Alvin és a Mókusok fellépésének felére oda is értünk a nagyszínpadhoz. A tűző melegben Alvin hiába próbálta noszogatni a népet, nem sokan bírtak a bandával együtt tombolni, esetleg táncolni. Sokan csak távolabbról, az árnyékos részekről, esetleg a söröspult mellől hallgatták az örökzöld punknótákat. Hét órakor, amint véget ért a koncert, kimentünk a városba, hogy egy kicsit olcsóbban szerezzünk be élelmiszert. A közeli bolt viszont olyannyira tömve volt, hogy a sor az utcáig állt. Azért mi végigálltuk, bár beletelt pár órába, míg megkaptuk, amit szeretnénk, de még így is jobban jártunk.
Én ezidőtájt már csak két dologra tudtam gondolni: teára és egy pihe-puha ágyra! Ugyanis a sok hideg sör és üdítő hatására megfáztam és a mandulám is begyulladt… Ezután szinte kész kínszenvedés volt számomra az EFOTT, ráadásul az Egészségügyi sátorban sem voltak felkészülve ilyen bajra, így egy gyenge köhögéscsillapítón kívül semmit nem kaptam. Teát persze az egész fesztivál területén nem lehetett kapni.
Éjjelre rosszabbodott a helyzet, hőemelkedésem is volt, úgyhogy nem igazán tudtam elmenni semmilyen koncertre. A Mystery Gang-et, A Pál Utcai Fiúkat,a Supernemet és a Quimbyt is ki kellett hagynunk. Attila legalább a Tankcsapdára elment és fényképezett párat, valamint elmesélte milyen volt. De azért ez nem ugyanaz…Ráadásul a sátrunkhoz legközelebbi, DeWalt Tribute színpadon a Linkin Park feldolgozásokat játszó banda lépett fel, és meg kell mondjam sajnos, hogy szörnyű volt. A nővérem nagyon szereti ezt a bandát. Irtó sokat hallgattuk otthon, és az énekes egyáltalán nem volt jó választás. Chester erős, kiforrott hangja helyett csak egy nyávogó, kisiskolás fiú (néha lány) hangja köszönt vissza. A zene egészen jó volt, messziről is ki lehetett venni az első pár másodpercben, hogy melyik szám az, de az énekkel elrontottak mindent. De mindegy, fájó torokkal, és ezzel a kellemetlen megállapítással hajtottam nyugovóra a fejemet…
2. nap, csütörtök[2006.07.29.]