Tokajban a part szabad

A NEO végére már nem igazán volt kedvem bemenni AMultiCafé sátorba, úgyhogy inkább leültünk a JimBeam-nél és hallgattuk a Nefogazz! nevű, kicsit furcsa zenekart. Én személy szerint nem igazán tudnám őket besorolni sehová, de lehet, hogy pont ez a céljuk. Az egyik számot, amit ismertem tőlük, a Köszönni meg én fogok-ot el is nyomták, és ahogy hallottam a tömeg őrjöngéséből, ez lehet az egyik nagy slágerük. De a többi számuk is hasonló mentalitásról árulkodik, mindenről durván, trágár szavakkal nyilatkoznak, de humoros stílusban előadva. Nekem nagyon bejött, de közben azon gondolkoztam, vajon ki merné kiadni a lemezüket, vagy ki vállalkozni egy klip készítésére,ahol a sípszó mellett más nem igazán hallattszana...

Fél tíz elmúlt, mikor elindultunk vissza a DeWalt-hoz, ahol ma a tribute bandák éjszakája folyt. Az Iron Majdnem után egy Rage Against The Mashine feldolgozás zenekar, majd a Hollywood Rose és a Vertigo játszott, ez utóbbi Metallica számokat ad elő. Ám előbb meg akartuk nézni az Internet kamiont, mert nagyon jó dolognak tartom, hogy van ilyen ezen a rendezvényen, ráadásul ingyen igénybevehető. De csalódásunkra csak este 10-ig voltak nyitva, így kb. 5 percet netezhettünk.

Utána visszaindultunk valamiért a sátorhoz, s egyszercsak iszonyú szélvihar támadt. Alig lehetett látni a sok portól, utána pedig egyáltalán nem lehetett látni, ugyanis elment az áram egész Hegyalja területén! Kissé furcsa volt a hirtelen támadt csend a kb. négyfelől dubörgő zeneegyveleg után. Mindenki tapsolt és éljenzett az elején, ez később átment bosszankodásba, s páran "Kérjük vissza a pénzt! (És igyuk el!) " felkiáltásokkal vonultak végig a kempingen. De a szervezők felkészültségét, rátermettségét dícséri, hogy kb. 10 perc alatt visszaállították a megszokott rendet. A koncertek ismét beindultak, de nekük már nem volt kedvünk kimászni a jó öreg sátorból, ígyhát a hálózsákban fekve hallgattuk a fesztivál zenei kavalkádját.

Csütörtök, 1. nap

A csürtötök egy kissé érdekesen alakult, mert haza kellett mennem valamiért, így hajnali 5-kor keltünk, ami azért nem volt annyira kellemes. Főleg az a látvány, ami hídon fogadott minket: a legtöbb fiatal akkor vánszorgott be a kempingbe, kissé illuminált állapotban... Rájuk az alvás várt, ránk meg 100 kilométernyi vonatozás.

Mindegy, mire visszaértünk délután, mindentől elment a kedvünk, végre mi is akartunk aludni egy jót. Úgyhogy bármennyire kedvelem a Jurij vidám kis zenéjét, nem bírtam elbotorkálnia JimBeam-ig... Faludy György is érdekes jelenség, de megnyugattam magam azzal, hogy nem változott ő olyan sokat tavaly óta, mióta itt volt, nem muszáj elmennem a Zöld sátorig, ami a másik kempingben volt.

Lepihentünk hát, de valami közbeszólt. Illetve valakik: Alvin és a Mókusok!!!! Na ők azok, akiket nem hagynék ki semmi pénzért. Fél hatkor feltápászkodtam hát, bármennyire nehezemre is esett, és elmentem a Viva színpadig, ahol már javában ment a 3. szám. Először láttam őket azóta, hogy decemberben Viki kiszállt a bandából. Furcsa volt látni, illetve nem látni, hiába vártam volna azokat a számokat, amiben ő vokálozik, esetleg amiket ő énekel...  Ám ha jól láttam, a backstage-nél mintha ő állt volna, s a közönséggel együtt lelkesen tapsolt a számok után. Úgy láttam, mintha most Alvin basszusozott volna Viki helyett, és két gitáros is lett volna... Ha nem tudom milyen koncertre jövök, messziről meg sem ismertem volna őket. Természetesen a szokásos számoknál megjelentek a fúvósok is. Énekeltek régit és újabbat egyaránt, de a visszatapsolás után nem maradt el az a szám, amiről minden alvinos tudja, hogy koncerteken az az utolsó: a Kurva élet!

[2006.07.20.]