Az első elektromos hangszer kétszáz tonnát nyomott
Maga Forest is készített 1915-ben egy „audion piano” nevű hangszert, de az első átütő sikerű elektroncsövek által működő instrumentum, az 1920-ban Moszkvában bemutatott „ätherophon” Lev Szergejevics Termen nevéhez fűződik, aki az elektromágneses erőteret kihasználva egy olyan szerkezetet épített, amelyen az előadó anélkül, hogy a hangszert megérintené, a hang magasságát és a hangerőt kezeivel az antennákhoz közelítve és távolítva szabályozhatta. Váratlan sikerei hamar az ország határain túl repítették a fizikus-zenészt, aki első külföldi tartózkodásakor Leon Thereminre változtatta nevét, és hangszerét is thereminnek nevezte el. Az első elektronikus ritmusgenerátort Henry Cowell amerikai zeneszerző megbízásából 1930-ban szintén Leon Theremin készítette el.
Programozható voltA „rhytmicon” olyan periodikus ritmusképleteket és előre beprogramozott felhangkombinációkból álló hangzásokat tudott automatikusan lejátszani, amire emberi kéz már képtelen volt. Táncosoknak nyújtott segítséget előadásaik színesítésére az a Theremin által feltalált, szőnyeg alá rejthető és antennarendszerrel érzékelő hatalmas fémlap, a „terpistone”, amely felületének minden részét külön lehetett programozni hang- vagy fényeffektusok előállítására.
|
Korbeli hangszer - további képekért, klikk a fotóra!
|
A légritkított elektroncsővel működő hangszerek sokaságát feltehetően csak egy több ezer oldalas tudományos traktátusban lehetne részletesen bemutatni, hiszen egyik találmány követte a másikat, egészen a tranzisztor 1947. december 16-i megjelenéséig. A száznál is több hangszerkísérlet és szabadalom közül talán a legsikeresebbek Maurice Martenot 1928-ban bemutatott „ondes martenot”-ja, Dr. Freidrich Trautwein 1930-ban elkészült, és 1932-ben a Telefunken cég által gyártott és forgalmazott a „trautonium”-ja, Constant Martin már akkumulátorral működő „clavioline”-ja vagy akár Georges Jenny már érintésre is érzékeny billentyűzetű, elektroncsöves „ondioline”-ja voltak. A korszak legismertebb, máig is használatos hangszere a telharmónium továbbfejlesztéseként megszületett Hammond orgona volt, amely eredetileg a templomi orgonák helyettesítésére vagy meghitt otthoni muzsikálásra készült, de a jazz legkiválóbb billentyűsei hamar kisajátították, és átmentették az utókor számára.
Az elektronikus hangszerek történetének egyik fordulópontja volt, amikor 1930 körül megszülettek az egykori fonográfot felváltó, kezdetben fémdróttal, majd mágneses hangszalaggal működő magnetofonok. Az élő zenei hang felvételéhez használt készülékek öteletét először az 1950-es évek elején Harry Chamberlin amerikai feltaláló alkalmazta hangszerének elkészítéséhez. Minden billentyűhöz önálló mágneses fej és lejátszó tartozott. A készülék a hangszalagot csak egy irányban játszotta le, majd egy szerkezet a billentyű elengedésekor visszatekercselte a szalagdarabot.
Harry Chamberlin egyik alkalmazottja az 1960-as években magával vitt Angliába egy duplamanuálos chamberlint, amely alapján az angol Bradley testvérek a későbbi „mellotron MkI” típusú hangszert megalkották. A mai hangmintavételező samplerek előfutáraként a hangszalagra rögzített, és élőben lejátszható valódi zenei hangok a legnagyobb sztárok érdeklődését is felkeltették, így egykor a Led Zeppelin együttestől a Beatlesig és a King Crimsontól a Pink Floydig mindenki vásárolt magának mellotront. Ma, amikor a digitális technológia szinte végtelen hosszúságú és tökéletes minőségű hangok reprodukálására is képes, kevésbé népszerűek ezek az egykor ünnepelt hangszerek, de talán a digitális technológia személytelensége, akár csak nosztalgiából is újra életre keltheti őket.
Új hangzás - új szintetizátorA tranzisztor megjelenése alapjaiban rengette meg az elektronikai ipart. Feltalálói, Walter Brattain és John Bardeen 1956-ban Nobel-díjat kaptak találmányukért. Az új korszak kiemelkedő hangmérnöke Dr. Robert Moog volt, aki az 1950-es években még saját házában összeszerelhető theremineket készített, de folyamatos kísérletei hamarosan az első legendás analóg szintetizátor megépítéséhez vezettek. Új találmányához sok ötletet és inspirációt kapott Herbert Deutsch zeneszerzőtől, aki olyan új elektronikus zenei hanghatásokat álmodott meg, melyeket Bob Moog valósíthatott meg elsőként. Kezdetben mindketten szórakozásból kreáltak újabb és újabb hangzásokat, de a prototípus 1964-es New York-i bemutatója hirtelen megfordította Bob Moog és találmánya sorsát.
Az első kiállított moduláris szintetizátor olyan robbanásszerű érdeklődést váltott ki, hogy világhírű zenészek, mint Mick Jagger, Paul McCartney vagy Klaus Schulze már a kiállításon megrendelték első Moog hangszerüket. Óriási áttörés volt Wendy Carlos 1968-ban megjelent „Switched on Bach” című albuma is, amelyet teljes egészében egy Moog szintetizátorral vettek fel a művész stúdiójában. Eredeti működőképes hangszert elvétve találunk, így valódi szenzáció, hogy a Magyar Rádió 1973-ban vásárolt Moog szintetizátora, amely a koncerten is megszólal, nemcsak hogy működik, de a világ talán egyik legjobb állapotban lévő instrumentuma is.
- Bíró Zsolt - Mandel Róbert -
[2006.08.24.]