˝Zenei stílusok jönnek és mennek˝ -  Művészportré, Alba Hyseni énekesnővel

- Szövegeidet magad írod. Milyen nyelven születnek a dalok?
- A népek, nemzetek egymás közötti kapcsolatában komoly nehézséget jelent a nyelvi különbözőség, hiszen amúgy is nehezen értjük egymást. Nos, ezen a határfolyón a legbiztonságosabb komp a zene, és milyen nyelven születik az én szövegem, egyenesen angol nyelven, úgymond világnyelven melyet minden létező országban beszélnek az emberek. A szövegírás, mint ahogy a zenehallgatás napjaim szerves részévé vált, már nagyon régóta. Belső világom, a szövegeim és a zene erős, intimkapcsolatban állnak. A láthatót köti össze a láthatatlannal. Pszichém állapota meghatározza, milyen zenét hallgassak, milyen szöveget írjak, illetve egy zene, ahogy egy jól megfogalmazott szöveg meg tud változtatni, elementáris erővel ki tud szakítani, jó vagy rossz hangulatomból. Talán pont a háborús években ért rengeteg trauma hatása, hogy a zene ennyire mélyen képes befolyásolni, el tud zárni a valóvilágtól, és egy másik dimenzióba emel - vagy taszít. Ugyanis nem mindig kellemes, eufórikus állapotot eredményez a zene, de nálam többnyire igen.
Örvényszerűen szippant pokoli mélységekbe egy előadó kínzó magánya és tisztaság utáni sóvárgása például. Ami furcsa és meglepő, hogy ez a kényelmetlen érzés jó. Ezek a darabos, aszimmetrikus képletek, disszonanciák felébresztenek, és fizikálisan mozgásba hoznak. Olyan intenzíven idézik meg a sötétséget, hogy attól magamhoz térek. Filmnézés közben és színházi darab alatt is általában nálam nagyon erős hangsúlyt kap a zene.

- Mit jelent számodra a zene?
- A zene szakralitás, a szöveg pedig véleményem szerint rituális katedrálist épít. Téglái a hangjegyek, a malter a harmónia. A zene és egy jó értelemet soha el nem veszíteni képes szöveg, számomra a természetfölötti nyelve. A vulkánoktól a vízesésen át, mindenütt és mindenben jelen van. A mitológiák, tragédiák, háborúk és szerelmek, az évezredek története zene nélkül elképzelhetetlen. Nekem tehát a zene és a szövegírás mindennapos részvételt jelent mind spirituális, mind kulturális vonatkozásban. Ez az a művészeti ág, ami tiszta hallásomban lelki-szellemi ajándékot jelenthet. Alig tudjuk megfelelően értékelni, hogy az ember nemcsak gondolkodó, beszélő, és ezért felelős teremtménye a földnek, hanem éneklő, daloló, zenélő ember is. A zene és a szövegírás lehet, hogy az állatvilágra is valamiféle hatással
van, de az ember számára lényegéhez, identitásához tartozik. Így gondolkodom és élek, remélem, életem hátralévő minden napján.

- Hogyan határolnád be a saját zenei stílusirányzatodat?
- Elsősorban azért nem szeretem ezt a kérdést, mert a zene maga olyan hatalmat gyakorol felettem, melyet más művészeti ágtól csak kevésbé, és csak kevesebbek számára várhatunk - várhatok el. Ám ezt a hatalmat azért ismerem el, mert a zene számomra - alapformában, csírájában - már előzetesen bennem - bennünk lakik. A zene felébreszti, rendezi, kifejleszti ezeket az alapformákat; az embert ,ahogy engem is gazdagabb önmagával ajándékozza meg. Hatása természetemben gyökerezik. Ám a zenei stílust, melyet én játszom más művészi műfajokat felülmúlóan úgy élem át, hogy az betör a lelkembe, és önmagát bontakoztatja ki, néha robbanásszerűen, néha az alkotó - azaz én kínkeserves, izzadságos munkám, életem történései révén, de mégis a zene dolgozik bennem. Világzene, úgy nevezném, igen egy fajta progresszív világzenének, mely elektronikus és jazz zenei alapokon nyugszik. Elháríthatatlan egy másik szubjektív képzettársítás is: amikor egy-egy zenedarab mélyen megragad, akkor már nem én figyelek rá, hanem az figyel engem. Nem is figyel, hanem bennem él. A zene, a szöveg és alkotója közti viszony súlyával egyirányú - míg más műfajokban inkább dialógikus jellegű. Van, aki számára ez a meghatározatlan irányzat
Élete útjelzője: azt az első számot mely elhangzik a lemezemen szerelem idején hallgatja meg például már nosztalgikusan szereti, és még sorolhatnám neked. Ez a zene minden kíváncsi lélekhez szól. Az igazán jó azonban, ha nemcsak a lélekhez, hanem a szellemhez is elér. Ám ehhez pont olyan műfaj és alkotás kell, amelyen van mit hallgatni, sőt, újrahallgatáskor nem az ismétlés örömét hozza, hanem új felfedezéseket is kínál. Vagyis: nemcsak ritmusok, hanem költemények, nem csupán a hallgatás pillanataiban jelentkező zsigeri hatása van, hanem olyan érzeteket és gondolatokat ébreszt, amelyek később oldódnak a szervezetben, maradandó élményt okoznak.

- Mikor fogalmazódott meg benned, hogy szólókarrierbe kezdel és önállósítod magad?
- Zenei stílusok jönnek és mennek, de akadnak olyan előadók, akiknek a zenei irányultságuk az évtizedek során mit sem változnak, de az én esetemben nyíltan elmondhatom, hogy a korábbi zenekarokkal együttesen ötvözött szerzeményekhez képest ebben az esetben kicsit megváltoztak a dolgok. A múlt év januárban az "Inner - Mission" lemez kezdeti
fázisánál már érthető volt, hogy az annyi éves megpróbáltatás után az Underground scénán
Alba Hyseni, mint egy név, mint egy előadó már csakis szólista útján léphet fel a jövőben,
és session zenészek társaságában áll majd a színpadon és nem egy formáció neve alatt. A gondosan kidolgozott első szóló lemezem tehát az " Inner - Mission"szerzemények azok, amik az Alba Hyseni-t teljes egészében jellemzik. Egyszerűen és egyenletesen magas színvonalú albumokon, de számtalan dalban gondolkodom még. A rajongóim hasonló minőségre számíthatnak, mint az"Inner-Mission" lemez.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!

[2011.08.11.]