Idén a Balaton volt a Riviéra

Szombaton jó sokáig húztuk a lóbőrt, s már azt hittem, lemaradtunk Szőke András műsoráról. De „szerencsére” minden napra jutott egy-két műsorváltozás, ez most éppen jól jött. Ugyanis dél helyett egy óra után lépett a Tudásközpont színpadára. Az általában Badár Sándorral karöltve fellépő humorista most kihasználta, hogy egyedül van, egyfolytában pályatársát szidta. Szinte az összes humoros történet, amit elmondott, róla szólt, őt figurázta ki. Nagyon jó hangulatot csinált, Badár kicsit egyszerűbb, „vasutashumorához” képest Szőke inkább az intellektuális humor képviselője, nagyon jól bánik a szavakkal.

A mai röhögésadagnak azonban nem volt vége, mert ugyanitt délután ötkor a 2006-os Humorfesztivál döntőseit nézhettük meg. Ám addig még sok idő volt, elmentünk enni egyet, és természetesen Internetezni. A fényképezőgépem akksiját ugyan fel tudtam tölteni, de a relefonunkat még mindig nem tudták bevállalni a DJuice-osok. Mindegy, a netezés legalább adott. Valamint díjazandó ötlet volt még, hogy a MÁV pultnál nem csak érdeklődni lehetett a hazajutásról, hanem meg is lehetett venni jegyet. Ezután elmentünk ingyen cuccokat gyűjteni. Ez az a fesztivál ugyanis, ahogy a legtöbb termékmintát ás ajándékot be lehetett szerezni. Volt olyan, amiért küzdened kellett, de általában az öledbe hullott minden. Például ingyen sósmogyoró, kávé, magyar kártya, karkötő, felfújható telefon, nyakbavaló, póló, felfújható dolgok, stb…

Öt óra tájban azonban megrohantuk a debreceniek sátrát, de elszámoltuk magunkat, ugyanis már csak a földön, legelöl volt hely. Sebaj, így is jó lesz. A konferáló, Litkai Gergely néha olyan jókat mondott, hogy néha azt hittem, ő is a fellépők között van. Az első igazi humorista Beliczai Balázs volt, a Magyar Televízió különdíjasa. Már láttam őt a TV-ben, s tudtam, mire számítsak. Ismét nagyon jó volt, az utánzó képessége lenyűgöző. Mindig mosolyog és fel tudja vidítani a közönséget. Ehhez képest nem akarom bántani a következő fellépőt, de Benk Dénes nem volt valami nagy szám… Kicsit izgult is, dolgozni a kell még a kiállásán, a poénjairól nem is beszélve.

De nem baj, azért jó kis délután volt. Innen már csak lefelé volt. Azt már megszoktam, hogy a fesztiválokon az utolsó nap nem olyan jó a zenekari felhozatal, mint máskor. De itt egyszerűen szörnyű volt. Három zenekart alig tudtam összekaparni, ami érdekelt volna. Ebből az Emil Rulez kiesett, mert a barátom nem igazán kedveli Hajós Andrist. Az est hátralévő része pedig a „Fáj a torkom!” és a „Nem kapok levegőt!” mondatok fájdalmas hangon való váltogatásából állt. Úgyhogy ismét hálózsákba kényszerültem, és sajnálhattam, hogy lemaradtam a Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertjéről. A Kispált annyira nem bánom, mert ahogy hallottam, nagyon bénán nyomták… Ez azért is volt meglepő, mert nemhogy még nem voltam, de nem is hallottam rossz Kispál és a Borz koncertről. Éjfél tájban még hallottuk a DeWalt színpad felől áradó Pink Floyd számok nosztalgiát idéző dallamait, de aztán álomba szenderültünk, hogy minél hamarabb felkelhessünk és elindulhassunk az állomás felé…
Ez természetesen nem sikerült, elaludtunk, így az előre megváltott helyjegyünk nem sokat ért. Maradt a stoppolás, s két kedves BME-s srác fel is vett minket és elvitt a Keletibe. Ezúton is ezer köszönet nekik ezért!

A legtöbb embernek rossz volt a véleménye az idei EFOTT-ról, s bár voltak jó programok, összességében nekem is elmarad a többi fesztiválhoz képest. Reméljük, hogy jövőre jobban összehozzák ezt az egyébként nem rossz kezdeményezést. Sok szerencsét hozzá!

Kovács Tünde

[2006.07.29.]