Tokajban a part szabad

Ezután hűvösre fordult az idő, s mindannyian azt hittük, hogy eljött a szokásos zuhé. De nem lett vihar, egy pár csepp eső esett csupán. Azért melegebb ruhákat vettünk magunkhoz, s kilenckor már a Pepsi színpadnál ültünk, hogy meghallgassuk a Panksapkát. Még sosem láttam őket, de nagyon tetszett a nevük. Hát, nem olyan volt, mint amit vártam. Öt vagy hat (már nem is emlékszem) nagydarab férfi üvölti le az emberek fejét, miközben a fiatalabbnál fiatalabb punkok pogóztak a színpad előtt és rúgták a port - mindenhová. Merthogy ez jellemző volt az idei Hegyaljára. Hiába locsolták derekasan a földet, még tűzöltőkocsit is bevetettek a cél érdekében, a hőség miatt órákon belül ismét por borított mindent.
A punkok bevették a Pepsi színpadot (kicsit ironikusan hangzik), hiszen tíz órakkor a Prosectura csapott a húrok közé. Nagyon szeretem ezt a zenekart, kb. 14 éves korom óta kíséri utamat. Most sem csalódtam bennük, bár az énekesnek kezd egyre őrültebb feje lenni, kicsit megijedtem tőle. De lehet, hogy kell ez ahhoz, hogy ezeket az őrült számokat elő tudja adni... Ezután, éjfélkor egy újabb kedvenc, magyarország talán egyik legnépszerűbb punkcsapata, a HétköznaPI CSAlódások táncoltatta meg a népet. Sokat emlékeztek a nemrég elhunyt ex-picsatagról, Vili báról, szinte minden szám felkonfjában felbukkant valahogy. És persze az est másik "sztárja" József Attila volt. Mivel ők voltak azon a színpadon a főzenekar, egy órákon át tartó picsa-bulit ígértek. Persze nem komolyan, de azért jó lett volna. Fél kettő körül átmentünk a DeWalt sátorba, hol már hangolt a Mantra. A krisna rocknak ezt a fajtáját szeretem személy szerint a legjobban, bár a Visnu és a Gouranga is jó, a Mantra kicsit változatosabb a témák terén. Kicsit durva a zene, durva az ének, de az emberi mondanivaló az nagyon is értékes és mindenkinek nagyon tudom ajánlani.

Számomra ezzel ért véget a 2006-os Hegyalja Fesztivál. Vasárnap reggel hátrahagyva az óriási szeméttömeget, és a foghíjas sátortengert, örömmel szálltunk fel a különbuszra, amely 150 pénzért elvitt minket az állomásra. Megért ennyit, hogy nem kellett cipelni a dög nehéz táskát, ráadásul a vonatot is biztos, hogy elérjük. Az állomáson a szokásos tumultus, verekedés a helyért a vonaton, már akinek nem volt IC jegye. Kissé fáradtan, meggyötörten, esetleg másnaposan, de mindenki boldogan élte végig ezt a pár napot, és már most azon töri a fejét, vajon el tud-e jönni jövőre is?! Reméljük a legtöbbjüknél igen lesz a válasz!

Kovács Tünde

[2006.07.20.]