Tokajban a part szabad

Még a koncert vége előtt elindultunk, hogy birtokunkba vagyük a Viva színpad előterét, hiszen fél 11-kor kezdett a Motörhead. Azaz csak kezdett volna, ha nem késtek volna kb. fél órát, ahogy egy nagy zenekarhoz "illik". A brit banda olyan volt, amilyennek elképzeltem: monumentális és nagyon hangos! Csodálom azokat, akik végig bírták elől, a hangfalak mellett. Iszonyú nagy zúzás lehetett belül, de úgy tudom, sérülés nem történt. Kicsit hátrébb, az italos pultoknál kicsit békésebben álldogáltak az emberek, de szinte mindenki a nagyszínpad közelében tömörült, aki nem szerette őket, szerintem az is kíváncsi volt, mit alkotnak Lemmyék. Fél egy körül befejezték a bulit, és a siserehad megindult bevenni a várost. Ezúttal mi is velük tartottunk, nem hagytuk, hogy a fáradtság úrrá legyen rajtunk, és a legendás 22-esben kivilágos kivirradtig iszogattunk a haverokkal.

Szombat, 3. nap

Az előző napi "fasza gyerek vagyok, reggelig iszok" megmozdulásnak az lett az eredménye, hogy délután fél négyig húztuk a lóbőrt, kisebb megszakításokkal persze. De ezáltal lemaradtunk egy ismerősünk zenekarának, a Fortress-nek a fellépéséről. :( Ezúton is szeretnék Tibitől bocsánatot kérni, mert már több hónapja megígértem, hogy ott leszek... Gyors zuhany és a szokásos konzerv - reggeli után az utunk a Viva színpadhoz vezetett, ahol fél 5-kor az Emil Rulez színházi perfomanszát kísérhettük figyelemmel. Hajós Andris és bandája nagyon elemében volt, folyton mosolyogtak, még hangszereket is cseréltek, és egy kissebbfajta erotikus jelenetet is láthattunk. Hajósnál egyébként szerintem kevés exhibicionistább ember van a világon, de jól áll neki. :) Pár perccel utánuk a Quimby következett, amit már nagyon vártam, több ismerősömmel egyetemben. Többen összegyűltünk a színpad jobb sarkánál, és figyeltük Líviusz és a többiek ökörködéseit. Sok számot játszottak az új, Kilégzés című albumukról, ami szimpatikus volt, hiszen ez az egyik legjobb albumuk.

[2006.07.20.]