Egy Piramis, három évtized, négy korongon

Ma már legendának, élő mítosznak számít a „Ha volna két életem…” című dalt elkövető csapat, ősmagyar rock brigád. Számos szerzeményüket dolgozták már fel megszületésük óta, így a mostani nemzedék számára is dereng valami, hogyha azt mondom: Piramis.

Megmondom őszintén, soha nem voltam nagy rajongó, mégis nagy elismeréssel adózom az idén krisztusi korba lépett zenekar munkásságának… Így érthető, milyen izgalommal helyeztem a lejátszóba a dupla CD-s kiadvány első korongját. Percekig meg sem indultak ujjaim az írás felé…

Finom, ízes intróval nyit az első dal, a „Gyere közelebb”. Míg tart a felvezetés, tátott szájjal ülök, és élvezem minden pillanatát – briliáns kezdetnek éreztem mindaddig, míg maga a dal be nem indult. Nem tudom, mit tettek a gitárokkal, milyen módon hozták elő belőlük a torzított hangokat, de valahogy nem úgy szól, ahogyan kellene, ez a „műanyag” hangzás nem a Piramisra emlékeztet.

Összességében nem rossz a megszólalás – gondolom nagyban köszönhetően Küronya Miklós közreműködésének -, de mégsem lehetünk vele elégedettek. Pláne úgy, hogy egy ilyen albumtól többet várunk, mint egy hétköznapi lemeztől. Ez – akárhogyan is vesszük – egy presztízs kiadvány, itt minden egyes részlet duplán számít.

Néha valami bezavar

Egyébként minden hangszer szépen kibújik a másik alól, jól nyomon követhető, hogy mit is játszanak ezek a hihetetlen muzsikusok, mégis káoszt érzek. Meglehet, csak a gitárok miatt, de azok sajnos nagyon lerontják az összképet.

Számomra a másik fájó pont – és ezért biztos sokan köveket hajigálnának a fejemhez – Révész Sándor hangja. Amit énekel, azt jól énekli, de mégis egysíkúnak tűnik, és igen gyakran hallatszik erőltetettnek. Ha érzelmi alapon közelítjük meg a kérdést – mint bizonyára sok rajongó teszi – akkor ezt talán ráfoghatjuk a meghatottságra, amelyet az okozott, hogy ennyi kihagyás után ismét egy színpadon, ennyi embernek énekelhetett. Ne is ássunk még mélyebbre.

Aki szereti ezeket a klasszikus dalokat – melyekből az összes nagy Piramis nóta felkerült a korongokra – az így szereti, ebben a formában. Rengeteg érzés, adrenalin fokozó pillanat szorult a felvételbe. A hangszeresek nagyokat villantanak, mindenki brillírozik, pontosan, feszesen játszik, a közönség pedig hangosan, a zenekart éltetve élvezi a koncert minden pillanatát.

Tökéletes a képi hatás

A dupla DVD-s képanyag is megteszi a magáét. Szép, éles kép, jó vágások jellemzik. Az úgynevezett „koncert feeling” teljes egészében átjön a képernyőn keresztül. A lehető legjobban visszaadja a helyszíni hangulatot, annyira, hogy a felvételeket nézve őszintén bánjuk majd, hogy mindezt élőben nem élhettük át.

Nem csak a rajongóknak lehet érdekes ez az anyag, hanem valamennyi önjelölt, vagy jelölt zenésznek egyaránt. Érdemes megtanulni (és tőlük lehet is), hogy is kell színpadon reprezentálni az ízes, dallamos rock zenét, amit ez esetben nyugodtan nevezhetünk klasszikus hard rock muzsikának. Aki beleinvesztál ebbe a dupla CD + dupla DVD kiadványba, biztos lehet benne, hogy nem fogott mellé. Megéri az árát, minden hazai rockzene rajongó polcán ott a helye.

– Gedeon Andrea –

[2008.02.22.]