Az olykor unalmas latinos ritmusok, magyaros csomagolásban

Csimby tavalyi második nagylemezén szerelmes dalok tömkelege sorjázik. Ugyan most épp nincs ezeknek és a langymeleg nyári éjszakákra való, könnyed, latinos dallamoknak szezonja, de a megjelenéshez anno a májusi időzítés tökéletes volt. Május és utána a nyár pedig hamarosan elérkezik megint. Szóval, aki sikeresen becserkészett hölgyemények végső elcsábítására szánná a nyarat, az készítse a lejátszó mellé elérhető távolságba ezt a lemezt, hogy szükség esetén kéznél legyen. Szellemileg építőbb időtöltésre vágyók viszont messziről kerüljék el.

Csodák márpedig nincsenek

Lehet, hogy ez a Csimby egy csodagyerek (állítólag annak számított gyerekkorában), de ezen a lemezen ez valahogy nem hallatszik. Az rendben van, hogy egy zenészcsaládban felnőtt gyerek érdeklődik a szülei hivatása iránt és korán megmutatkozik a zenéléshez való tehetsége, de mindez önmagában még nem feltétlenül meríti ki a csodagyerekség mibenlétét. A lemezen hallható dalokat a borítóra nyomott infók szerint Csimby egymaga írta szövegileg és zeneileg egyaránt (sőt, még el is énekli), ami bizonyos körökben lehet kisebb csoda, nálam ez legyen mondjuk... „csak” szép teljesítmény, egye fene, még akkor is, ha az egész cucc sablonok segítségével készült.

Szöveg-ölés

Mire gondolok? Hát például az elcsépelt, állatira érzelgősnek szánt szövegekre, melyek nagyon komoly szavakat használva nagyon röhejesek és komolytalanok tudnak lenni. Tulajdonképpen elég lenne csak ránézni a dalok címére, abból már sejthető, hogy mit is kapunk. Művészi hatása, érzelmi töltete kábé olyan ezeknek az egy kaptafára készült szerelmes daloknak, mint amikor egy festő paint ball puskával lövöldöz a vászonra. Nagyon művész(i) akar lenni, de végeredményben mégsem lesz az. Illusztrációként álljon itt két részlet:

„Újra látni az arcodat, oly jó kedvesem,
Mert ha nem vagy velem, üres nélküled már az életem”
/Csimby: Nézem az arcod/

„ Jött a reggel szenvedéllyel, és az ágyunk forró volt.
Szólt a szívünk, hogy a testünk már szenved, ugye így lesz jó.”
/Csimby: Kell még folytatás/

Ugye érti mindenki, mi a bajom ezekkel? Elcsépelt, semmitmondó szövegek és egyébként is borzasztóan unalmas, hogy minden dal ugyanarról a témáról szól.

Latinos instant

Ennyit a (csoda)gyerekes szövegekről. A zenével már kicsit jobb a helyzet, sőt egész jó! Jól bejáratott, millió helyen, milliószám felhasznált latinos dallamok ugyan, de ezekben legalább nincs hiba. Vidák Róbert gitárjátéka nagyon is élvezhető (például a kettes Nézem az arcodat című eposz flamenco gitárja). Szóval zeneileg pöpec, bár sok helyen tör fel az érzés bennem, hogy ezeket a dallamokat már valahol hallottam. Túl sok helyen. Tudom: ez is a sablonosság átka.

Sajnos Csimby énektudása is hagy még némi kívánnivalót maga után, bár tiszteletet érdemlő, ahogy próbálja palástolni a hibákat. Ezek szerint Ő maga is tisztában van velük, ez jó hír, de sajnos ettől függetlenül néhány résznél a hideg futkos a hátamon – és nem a gyönyörtől.

Kiszámíthatóság mindenek felett

Mindezektől eltekintve Csimby joggal bízott a sikerben, amikor ezt a lemezt elkészítette, hiszen szerencséjére egy ilyen lemez célközönsége kevésbé kritikus, könnyebben átsiklik az apróbb hiányosságokon. A lemez sikerét a lemez hallgatása közben szűnni nem akaró „Jimmys” utánérzés is segítheti.

Az előadó roppant nagy mázlija, hogy az emberek túlnyomó többsége a kiszámíthatóságot keresi és ez a lemez abszolút kiszámítható minden téren. Akinek ez kell, hát vegye - vigye és ne sokat törődjön a fentebb olvasható értelmiségi nyavalygással, mert garantálom, hogy tetszeni fog. Viva Csimby!

-Nagy Szabolcs-

[2008.03.28.]