Rock n' ROAD avagy Heves megyei bandatalálkozó a Wigwamban

Nem másért tolongott a nép november 15-én a Fehérvári úton, minthogy megtekintse a három észak-magyarországi zenekar koncertjét, és egy fergetegeset bulizzon velük.

A trió tagjai: Holtidő, DLG, valamint a tavasszal harmadik lemezessé vált Road. A menet ezért Domoszlóról indult, majd egy hosszú közös turné állomásaként érkeztek el a fővárosba. Legközelebb pedig már egészen biztosan a PeCsát célozzák meg, hiszen bebizonyosodott, ez a hely már kicsi a csapatnak…

De hát a rokkoncert tömegben jó, itt pedig abban nem volt hiány. Fázni senki sem fázott a két bemelegítő zúzás után, amikor alig öt perc telt el, és felcsendült a domoszlói banda -kissé karácsonyi hangulatú- introja. Majd egy megpendített basszus, és a srácok már ott is voltak a színpadon. Nem tétováztak, hiszen rögtön olyan eszmefuttatásba kezdtek bele, amin talán még egy filozófus is sokáig gondolkodna együltő helyében. Állat és „emberkínzás”, és a meg nem született gyerek története.

Igazán megérdemelnek néhány percet ezek a kérdések… A Road zenekar legújabb albumával, a márciusban rockvilágot látott Aranylemezzel, egy világ terhét vette a nyakába, hogy megváltoztassák ezt a jelenlegi falnak rohanást. Aztán ott a szerelem-téma, amit ezen az estén a ’Nem rólunk szólt’ átdolgozott verziója hivatott képviselni. Szintén nem egy egymondatos beszélgetés a téma.

Újra-írt szerelmesdal, aztán pedig last minute utakkal rohantuk körbe a Földet. Először a KFT zenekar után szabadon a "jó meleg Afrikában" néztük meg, hogy hogy vannak a szavannák és a fekete nők, majd visszaugorva Európába, egy rövid túrabeszámolóval emlékeztünk meg arról a bizonyos felejthetetlen ’római vakációról’… ami, hmm nem lehetett egy rossz buli.

A kérdések nagyon ott voltak

A Road minden egyes száma tartalmaz úgynevezett „jó kérdéseket”. Olyat, ami mindenkit foglalkoztat. És azt hiszem sokaknak meg kéne még hallgatni ezeket a nótákat, főleg azoknak a tipikus strucc-gondolkodású embereknek…

De még ennyi kérdés, pörgős rock'n'roll, és partihangulat ellenére is egyszer lejár sajnos az a bizonyos megszabott műsoridő… Road-ék azonban a fináléban még teljesítik minden közönségek leghőbb vágyát, azaz eljátsszák a kedvenc dalokat.

Így persze senki sem hitte hogy „na most vége van az estének”, amikor elhallgattak a hangszerek… hiszen vannak olyan Road nóták, amik nélkül nem lehet hazamenni. Én például ezek közé sorolom a rövid visszataps utáni ’Ne mondd’-ot, amivel ismét jó irányba indultunk, egy nagy adag használati utasítással az élethez. Személy szerint, mikor meghallom a kezdő akkordjait ennek az ominózus dalnak, mindig nagyot ugrom örömömben… nem kis adrenalint szabadít fel bennem. Hiszen valóban így kell élni, és az tud igazán valamit, aki így tesz.

Aztán mégis minden véget ér, sajnos ez alól, még a Road koncert sem kivétel… és eljutottunk oda, ahol a közönségnek már tényleg nem kellett semmi más, csak a ’Nem kell más’… Tehát egy utolsó tombolás, a pogo végső verejtékcseppjei, üvegszilánkok, és… ami maradt, fergeteges hangulat egy hevesi bandatalálkozó után…

– rocket queen –

[2008.11.23.]