Sztárokkal zárt a Kovátsműhely

Egyelőre. Nemsokára máshogy talán újraindul.

Több év munka, sikeres klubkoncertek, többszáz dal megtanulása és előadása után a Kovátsműhely elérkezett az utolsó előadásához. Sok-sok vendéggel, tehát nem nagyon volt most idő lelkizésre (bár megpróbálták, hisz most Krisztának lehetett egy-egy kérdést feltenni, és néha a kérdés nem volt "egyértelmű") pörögnie kellett a műsornak márcsak azért is, mert volt akinek csak annyi ideje volt, hogy a számát elénekelje, és ment is tovább... Ilyen a zenészélet.

Az elvarázsolt kávéház, mint minden ilyen eseményen, itt is vitte az első helyet, majd jöttek sorban a Kovátsműhelyben valaha megfordult zenészek. Nem is jó a cím, ők nem sztárok, hanem emberek, igazi zenészek. Playback helyett inkább az élő zenét szeretik, még akkor is ha nem tökéletes az előadás. A kis hibák hozzátartoznak az előadáshoz. Ettől lesz mindig más az egész.

Szóval Sziámi/Tolcsvay páros először a színpadon egy szám erejéig. Jellemző Müller Péterre a Krisztához intészett kérdése, hogy: mit gondolsz arról az országról ahol egy jó nőre azt mondják: Na ezt is más unja. Persze ilyen gondolatok is előfordulnak, de most az ünneplésért vagyunk itt, hogy átnézzük az elmúlt évek termését. Amit egyébként egy egész jól sikerült lemez is megörökített.

Megyünk tovább, Gerendás, Fábri, Wolf a színpadon, pörög az élet, még a közönséget sem hagyják, hogy kitapsolja magát, Kriszta hajtja tovább a népet. A számokat viszont nagyon tisztességesen leadják. A közönség már mindet ismeri, talán ez is hozzájárult a hangulathoz, hiszen (bár a szöveg fontos, ezt többen is kiemelték) nem kellett a szövegre figyelni, mindenki már az első taktusok után tudta, hogy mi jön. Egy kis Sebő/József Attila sohasem árt ha belekerül a műsorba, itt is jó helyen volt.

Mini retro a Szabó család egyik részével, majd a Kovátsműhely billentyűsének, Erős Csabának szerzeménye következett. És tovább a vendégek is egy egy dallal Sebő, Gryllus sorban a közönség pedig mindig veszi a lapot. A szünet előtt még a régi legendák is színre lépnek, Várkonyi, Victor Máté játszik Krisztának.

Szünet után Szirtes-Kováts művel - amibe azért a rossz nyelvek szerint Fábri Péter is belekontárkodott - indítunk, és azt est legaranyosabb kérdésével: A homokozóban játszva ezt képzelted el magadnak? kérdezte Mókus. A közönség pedig kinevette. Pedig mi lehet annál fontosabb, minthogy az ember elérte-e gyerekkori álmát? Sajna mi már felnőttünk, és nem érezzük át Mókus ártatlan kérdését.

Hogy a fiatalok se maradjanak ki, a Winchester Hrutka páros Kriszta hangnemére átszerelt Finally száma következett, ahol is az egész zenekar felett uralkodott Mókus a hegedűjével, Hrutka Robi csak nézte a gitárja mögül, hogy most mi is van. És továbbra is a klasszikusok: Lerch, Bródy, Bornai egy-egy darabja.  Nomeg hogy ki ne felejtsem László Attila gitárjátékát. Mellesleg ő volt az egyetlen aki még a szünetet is arra használta ki, hogy a gitárját beállítsa. Jól is szólt.

Ismét a fiatalság, Kiss Tibor a Quimbyből, már így a koncert vége felé, és hogy mindenki kellően felspannolja magát az előadás befejezése előtt, még egy kis Somló-Kováts duett az álomarcú lányról, valamint a 60. születésnapját nem rég ünneplő, ámde még jól láthatóan ereje teljében levő Bródy fért a műsorba.

Persze hogy nem lehetett ráadás nélkül befejezni az estet, a közönség csak visszacibálta a társaságot a színpadra. Még folyattuk volna a koncertet. Nagyszerű volt. Ezúton is gratulálok Kováts Krisztának és stábjának az estehez, illetve a Kovátsműhely sorozatához. Várjuk a folytatást.

SO

[2006.04.27.]