Kapj el, ha tudsz!! - zeneletöltésről másképpen
A Zene mindenkié bevezető gondolatai után még mindig egy kicsit általánosságban vizsgáljuk a problémát: az interneten elég nehéz beazonosítani a törvénysértő egyént; a kiadók panaszkodnak, hogy a zenészeik éhen halnak és a lopáshoz hasonlítják a letöltést. A megoldás a jelenlegi jogi környezetben elég nehéz. Erővel (értsd. a jog erejével) nem lehet pontot tenni az ügy végére.
A fájlcserélgetés egyik előnye/hátránya az, hogy ellenőrizhetetlen. Nem igazán lehet azonosítani a felhasználót és felelőssé tenni a fájlcserélő rendszerek működtetőit. A megoldás a jelenlegi jogi környezetben elég nehéz. Ha még azonosíthatóak is lennének az emberek, akkor sem lehet mindenkinél házkutatást végezni és bíróság elé állítani. Nincsen annyi rendőr és a bíróságok sem tudnának ennyi üggyel mit kezdeni.
Mindenben az internet lenne a hibás? Gondoljunk csak a '90-es évek elejére, amikor még nem használtuk az internetet. Voltak akkor is szerzői jogi problémák? Persze, hogy voltak: biztos mindenki emlékszik olyan képsorokra a Híradóból, amikor egy úthenger tengernyi „illegálisan másolt” kazettát taposott szét. Piacokon, aluljárókban, búcsúkban árulták a kamu kazettákat.
Igazából amikor valaki kazettát másolt, az lényegében ugyanaz, mintha letöltené és kiírná CD-re. Ezt végül is semmi nem tiltotta: lehetett kétkazettás hifi-t venni, amivel vígan másolgatták a kazettákat, később a CD-ket.
Az ellenérdekelt fél is lépett: jogdíjjal terhelik az írható CD-ket, flash-memóriákat, winchestereket... stb. Mindent, amin zenét lehet tárolni. Ezt különben az is megfizeti, aki soha az életben nem tölt/hallgat/másol nem legális forrásból származó zenét. Erre a jelenségre később még visszatérünk.
Az új, ellenőrizhetetlen világ Az internet egy új világot hozott létre, amely olyan gyorsan változik, hogy a törvények sokszor nem tudnak mit kezdeni ezzel a változással. Manapság az egyik legtöbbet hallott probléma a szerzői jogok megsértése miatt alakult ki. Ez általában a fájlok cserélgetésében és bizonyos jogvédett anyagok (zenék, filmek, számítógépes játékok) üzletszerű terjesztésében valósul meg.
A digitális technológia lehetővé tette az adatok (zenék, szoftverek, filmek) tökéletes sokszorosítását. Az internet pedig biztosítja ezekhez a hozzáférést (ill. a másokkal való megosztás lehetőségét). Így a felhasználó szinte ingyen juthat hozzá bármilyen zenéhez, DVD-hez, számítógépes játékhoz, szoftverhez. Hatalmas károkat okozva ezzel a kiadóknak, fejlesztőknek és persze az államnak. Az internet decentralizáltsága, ellenőrizhetetlensége pedig megnehezíti (sőt, szinte reménytelenné teszi) az ez ellen folytatott harcot. A jogi védelem ez esetben nem működik: nem lehet azonosítani a felhasználót és felelőssé tenni a fájlcserélő rendszerek működtetőit. Ezt mindenféle perekkel próbálták elérni: pl. Napster-per, vagy egyetemisták bíróság elé citálása zeneletöltés miatt.
Persze itt is meg kell különböztetni két dolgot: a saját célra letöltögető emberke más megítélés alá esik, mint az, aki üzletszerűen teszi ezt. Aki ingyenesen megszerzett tartalmakat pénzért árul (pl. warez oldalak) az valóban durván sérti a szerzői jogokat és ez szankciókat kell hogy jelentsen az illetőre nézve.
Amennyiben ez a tevékenység otthoni zenehallgatásra korlátozódik, az könnyebben megbocsájtható, ugyanis akkora károkat azért nem okoz. Nem teljesen állja meg az az állítás a helyét, miszerint a letöltött zenéket az emberek meg is vennék. Gondoljunk csak bele: ha egy CD-boltban vásárolunk, elég ritkán veszünk meg olyan zenét, amelyet egyáltalán nem ismerünk. Letölteni viszont letöltjük, pusztán kíváncsiságból is. Ennek lehet az az eredménye, hogy mondjuk megtetszik a találomra megszerzett muzsika, de az is, hogy letöröljük, vagy egy CD-n landol a szekrény legmélyén. Ez lenne olyan nagy probléma?
Kinek mi a haszna? Avagy az ellenérdekelt felek[2006.12.08.]
Hírek
