Az Oltári srácok a Thália Színházban koncerteztek

A nézők március 29 óta láthatják a Budapesti Operettszínház legújabb produkcióját, az Oltári srácok című koncertmusicalt. A bemutatóra a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül került sor a Nagymező utcai teátrumban.

Amint a műfaji besorolásból is látszik, az ember nehezen tudja eldönteni, hogy koncertet lát a színházban, vagy színházat egy koncerten. Talán ez a műfajok közötti átfedés lehetett az egyik oka annak, hogy a 2005-ös év legjobb off-Broadway produkciója felkeltette Kerényi Miklós Gábor figyelmét és úgy döntött: ezt itthon is el kell játszani.

A hitről, barátságról szóló mű bemutatásához nagy bátorság kellett, hiszen itthon nincs olyan nagy hagyománya sem a fiúcsapatok sikerének, sem a vallási kérdésekhez nem éppen hagyományos módon történő hozzáálláshoz.

Ám, hogy az Operettszínház igazgatója ezúttal sem nyúlt mellé, azt bebizonyította a bemutató sikere, amihez hozzájárult az öt főszereplő személye is. Dolhai Attila (Matthew), Serbán Attila (Mark), Mészáros Árpád Zsolt (Luke), Kerényi Miklós Máté (Juan) és Szabó Dávid (Abraham) nemcsak énektudásával, hanem fergeteges táncokkal is elkápráztatták a közönséget, amiért Tihanyi Ákost, a darab koreográfusát is legalább ugyanannyi dicséret illeti. Tényleg kihozta a fiúkból a maximumot, így végre teljesen más, a megszokottól eltérő karakterekben is bemutatkozhattak a művészek.

Természetesen a második szereposztás sem bújik el a talán ismertebb nevek árnyékában: Bálint Ádám (Matthew), Székely Lóránt (Mark), Imre Sebastián (Luke), Mikola Gergő (Juan) és Pirgel Dávid (Abraham), is tökéletes fiúcsapatot alkotnak.

Vidám előadásnak indul

Az első felvonásban úgy tűnik, egy vidám szórakoztató előadásról van szó. Öt ministráns srác alkot egy oltári zenekart, persze „felsőbb utasításra”. Néhány év elteltével már belefáradtak a sztárságba, s koncertjük utolsó állomására érkeztek. Ahogy a turné folyamán végig, itt is hirdetik az igét és próbálják megtéríteni a bűnös lelkeket, a zene és a tánc erejének segítségével.

A nézők a darab szerves részeként vesznek részt az előadáson. Már a darab elején nehéz feladattal küzd meg Mészáros Árpád Zsolt (Luke) – a nézőtér közönségét kell táncra csábítania. És ez még csak a kezdet. A második felvonás is tartogat váratlan meglepetéseket, elsősorban persze a hölgynézők kerülnek „veszélybe”. A pszichoterápiás dobozon keresztül bárki üzenhet a fiúknak, illetve meggyónhatja legsötétebb titkait. Így általában felszínre kerül néhány kisebb-nagyobb bűn is, amiért természetesen feloldozást is kaphatnak a bűnösök a zenekar tagjaitól. Egy szerencsés lánynak pedig az igazán testközeli élmény is megadatik.

Akárcsak a való életben itt sem csupa móka és kacagás minden. A második felvonásban, miközben egyre jobban megismerjük a srácokat, felszínre kerülnek a mélyen eltemetett dolgok, és fogalmazódnak meg az igazán fontos kérdések. Vajon meddig tart a hit ereje? Kérdés, hogy Ők akarnak, tudnak-e hinni még egymásban, vagy az emberi kapcsolatokat felőrli a showbusiness?! Hiszen a kísértés nagy, mert az ördögi csillogás könnyen magába szív „minden élőt, mindegy ki az...”

A történet vége talán kissé szomorúra sikerült, ám ettől függetlenül a bemutató közönsége egy emberként, állva tapsolt és valódi koncerthangulatban tombolta végig a fiúk első - utolsó koncertjét.

J.Zsuzska

[2007.04.10.]