Steven Seagal, a bluespróféta

Ha Steven Seagalnak már nem hiszünk színészként, itt az ideje, hogy megszeressük zenészként. Az aikido-nagymester második blues nagylemezét jelenteti meg, miközben ugyanolyan bőszen osztja a pofonokat, mint eleddig.

Steven Seagal, a B-kategóriás filmek ünnepelt sztárja az utóbbi időben már nemcsak Washington D.C. teljes nukleáris megsemmisítésének megakadályozásán dolgozik, mint tette azt a Száguldó erődben, hanem fegyver helyett gitárt ragadva, fekete népdalokat énekelget Buddha árnyékában.

Viszont meg kell hagyni, Steven ért a producerkedéshez. A Mojo Priest című albumon hemzsegnek a bluesóriások, ugyanis zenekarát valódi all-star válogatottá alakította. James Cotton (harmonika) és Pinetop Perkins (zongora) Muddy Waters blues-szupersztár hajdani bandájából kollaborált az akcióhőshöz. Seagal mellett olyan nevek pengetik a gitárt, mint Bo Diddley, Robert Lockwood Jr. és Hubert Sumlin, aki a Howlin’ Wolf frontembereként, majd szólistaként lett világhírű. S még egy közös duettre is futja a blues királynőjének nevezett KoKo Taylorral. A fent említett élő legendák mindegyike garancia a minőségre.

Na, de mit várhat az ember egy ügyeletes bunyóstól, aki amerikai családapák lábát harapja le filmjeiben? Mintha Lugosi Béla akarna magyar nótázni – gondoltam magamban. De Steven Seagal megcáfolt. A Mojo Priest jól összerakott album. Ugyan nem feszegeti a blues határait, és nem hoz semmi újat, mégis jó, amit hallat. Sima, egyszerű, lendületes blues. Seagal hangja pedig valódi háttérhang, nem olyan jó, mint Eric Claptoné vagy Chris Reaé, de hajaz rá. Igazi fotelben elalvós. A felvételek előtt izomlazítóval kenhette be az arcát, mert néha olyan lazán énekel, hogy a hallgató attól fél, a hanggal együtt fog is elhagyja a mester száját.

Seagalnak a Mojo Priest nem az első lemeze. 2004-ben jelentette meg a Songs From the Crystal Cave-et, melyhez klipnóta is társult. A szám indítása egy Alicia Keys vagy India Arie klip hangulatát árasztja. Aztán hirtelen borul minden, és jön a hidegzuhany… Feltűnik a mosolyogni próbáló, szem helyett csak résen kinéző színművész, Steven Seagal.

A műsor igazi világbéke hangulatú: feka zene, blues gitár, gyertyák, ázsiai lányok, Zen, menyegző, este nyolc előtt levetíthető szerelmi jelenet. És egy kérdés: hogyan fér meg egyszerre Steven Seagal személyisében egy michigani születésű fehér amerikai, egy chicago bluest játszó fekete gitáros, egy nagymama hajat viselő japán aikidooktató és egy higgadt gyilkológép? Mint láthatjuk, nagyon jól.

-Viktor-

[2007.04.26.]