Egy remek Country Show Pécsett

Árnyékban fekvő finnek, sörrel a kezükben, mellettük beszélgető walesi srác, aki egy olasz lánnyal van elfoglalva, a pingpongasztalnál görögök játszanak, míg az aula egy eldugott sarkában arabok és görögök tárgyalják ki a világpolitika állását. Angol szavak pattognak a márványon, verődnek vissza a recepciótól, foszlányok, az előző nap véget ért focikupa végeredményét tárgyalják ki, vagy a frissen szerzett horzsolásaikat ápolják.

Kevesen vannak, a többség az esti koncertre készül. Heaven Street Seven, előttük Peet, persze ezt a többség nem ismeri, az a közel száznyolcvan diák, aki a világ 26 országából érkezett az ICWIP-re, az International Culture Week In Pécsnek becézett Nemzetközi Pécsi Kultúrhétre, ami július 19-e és 28-a közt zajlik.

Jöttek hallgatók Szingapúrból, Vietnámból, Ghánából, Máltáról, az Egyesült Királyságból, Németországból, de a legtöbben, közel harmincan Olaszországból. Délelőtt előadásokat hallgatnak a Pécsi Tudományegyetemen, aztán workshopok, kiscsoportos foglalkozások délután, húszfős csapatokban, témájuk az emberi jogoktól a környezetvédelemig, a civil szervezetekig terjed. Ezen tréningek vezetői magyarok és külföldi meghívott előadók vegyesen, Adam Milewski –aki lengyel, és Európa számos országában tanult és dolgozott- az activate YOUth fedőnevűt tartja. Termében fáradt szemek merednek ránk, tegnap este buli volt, Mitsoura, kis ízelítő jófajta magyar muzsikából.

Koncertek a várárokban

Az este a koncerteké, melyeket a Barbakán várároknál tartanak. Fellépett a Neo, a HS7, a 30Y, az Amber Smith, a ColorStar, kis ízelítő a nagy nevekből. Itthon kevéssé ismert a Tumba y Quema, a kolumbiai gyökerű banda, melynek tagjai spanyol és magyar ajkúak, azonban az egyik legjobb koncertet ők adták, szerdán. Latin ritmusok, néhol reggaebe nyúló számok, máshol karcos gitárszólók, profi ütősszekció: hárman vannak, dob és percassion, tökéletes összhangjuk adja a számok alapját. Énekesek, ketten, a lány közben táncol, szinte folyik, együtt él a zenével, a szíve a lábdob lüktetésére ver, a férfi gitározik, vagy olyan fúvós hangszereken játszik, amit Magyarországon még senki sem látott. Legfeljebb a tavalyi koncerten.

Az interkontinentális találkozó résztvevői a színpad előtt táncolnak, papucsaik méterekkel mellettük hevernek, kezükben sör, ásványvíz. A város lakói hátrébb állnak, ők szolidan bólogatnak, rétest esznek, söröznek, boroznak. Többségük tudja mi az az ICWIP, de ez a tudás általában addig terjed, hogy „egyetemisták szerte a világból”, kérdésemre hogy konkrét programokat tudnak-e említeni, a színpad fel mutatnak, valamint a Country Showt emelik ki, amiről már hallottak de még nem látták.

Ez utóbbi műsor egy családias hangulatú parti, ahol minden népcsoport saját ételét és italát –többnyire rövid- szolgálja fel. Prezentáció, ahol országukat mutatják be, éneklés, a hamis hangok nem számítanak, különben is mindegy, nem az a lényeg, mivel a hangulat az italok fogyásával fokozódik. Utánuk játszott a Rockin’ Rockets, az ország egyik legjobb rockabilly bandája, dögös zenéket. Asztalon táncolás, pörgő lányok, hihetetlen hangulat, viszont egy dolog hiányzott, és kétlem, hogy bármely koncertjükön előfordul: ülő emberek.

Vidéki programok

A programok nem csak Pécs városában zajlanak, kedden egy környező falu Versend látta vendégül a fiatalokat. Érkezés után magyar dalokat tanultak, olyan világhíres darabokat, mint a Megy a gőzős, vagy az Érik a szőlő. Erre szükség is volt, hiszen délután borkóstoló volt, bábeli zűrzavarral, mikor minden népcsoport saját nyelvén énekelte bordalát. A leghangosabbak az olaszok voltak, sokan énekeltek velük, hiszen ha mást nem, a Bella Ciao, vagy a Cantare című számok refrénjét sokan ismerik. Aztán elkezdett esni az eső, és kénytelenek voltunk a borospincékbe menekülni, ahol az éneklés és a „borkóstolás” tovább folyt az eső elálltáig, mikor is óriási hangzavar közepette négy autóbusznyi fiatal szinusz függvénnyel leírható mozgással indult a focipálya, az autóbuszok, és Pécs felé.

-bd-

[2007.07.29.]