Szerintem teljesen korrekt. A stílushoz tök vagyok (kivétel a négeres intermezzo a kissé túlmozgásosnak tűnő fiatal ceremóniamesterrel), tehát nem tudom megítélni, hogy annak sajátja-e a nekem nem teljesen tetsző, többé-kevésbé dísz nélküli ének. Az én fülembe biztos még könnyebben belemászna, ha énekesünk vagy kiengedne valamennyi extra érzést legbelülről, vagy (ismét ingoványos talaj ez nekem) énektanárral konzultálva hozna jó döntéseket... Nem hiszem, hogy igazam lenne, ezek tényleg csak meglátások. És talán észrevettétek: fülbemászónak neveztem. Ez egy nehezen megkapható "cimke".
A szövegben nem figyeltem fel semmire. Természetesen nem tudhatom, hogy ez volt-e a cél...:) A hangzás, amennyire meg tudom ítélni ezeken a kis csühögőkön, elég ütős lehet. A hangszerek nem csak roppant jól állnak a kezekben, hanem precíz játékot is mutatnak nektek köszönhetően... Azt hiszem abban is egy picivel több szív sokkal jobbá tenné az összképet (ismétlem: nem ismerem a stílus jegyeit, könnyen lehet, hogy ezt se jól nézem). Nagyon is lehetségesnek tartom, hogy nem is gondoltátok volna, mekkora meló egy ilyet összehozni, és hosszú lett a nap. Nem az első eset lenne :)
Mindent összevetve (lehet fura lesz) azt kell mondjam, hihetetlenül jó lett. Sima hallgatóként és nézőként a "korrekt" szó megfelelőbb, de beleérezve a helyzetetekbe nyilvánvaló, hogy szép teljesítmény gyümölcse alatt nyomkodjuk a play gombot. Ezzel persze eszemben sincs azt sugallni, hogy nem lesz ez még sokkal-sokkal komolyabb! :) Csak a taps marad ugyanekkora, azaz fullos.